Továbbá Európa legszegényebb államai között tartják őket nyilván. Emellett mindkettőt érinti a nyugat-balkáni irreguláris migrációs útvonal, korábban pedig a délszláv háborús menekültkrízis is a mindennapok szerves részét képezte errefelé. Illetve napjainkban – még ha csak érintőlegesen is – mint szinte az összes európai országban, ukrajnai menekültek is megjelentek a térségben.
A Migrációkutató Intézet munkatársaként kollégámmal először Szerbiában, majd ezekben az országokban tanulmányoztuk a migrációs és menekülthelyzetet ez év áprilisában. Nem kormányzati szervek, közismert angol rövidítéssel: NGO-k képviselőivel találkoztunk.
Szomáliai kalózok rabolták el őket
Észak-Macedónia fővárosában, Szkopjéban, a Legis jogvédő szervezet részéről Jasmina Golubovska projektkoordinátor és Irma Irma Mišović fogadtak minket. 2009-ben alapították ezt az NGO-t helyi egyetemisták a humanitárius válságok enyhítésének a célkitűzésével. Kezdetben Észak-Macedóniából indítottak válságövezetekbe segélyszállítmányokat. Szomália és Mianmar voltak az első úticélok. Szomáliába vízi úton szállítottak segélyt és az aktivistáik is a hajón tartózkodtak, amikor is kalózok ejtették őket foglyul.
Golubovska elmondta, hogy Észak-Macedóniát 2011 óta érintik az illegális migrációs folyamatok. A 2015-ös krízisre a Legis az elsők között reagált az országban. A Facebookon mintegy hatezren támogatták szervezetüket és körülbelül 200 aktív önkéntesük volt. A Vöröskereszt koordinálása mellett nyújtottak segítséget. Támogatták a migránsokat az utazásban, azonban nem utaztatták őket, mivel a helyi törvények szerint az már embercsempészetnek minősül, egy alkalommal így is majdnem letartóztatták aktivistáikat. Ellenben használt kerékpárokat gyűjtöttek és javítottak meg, majd a bringákat a migránsok rendelkezésére bocsátottak. A nemzetközi szervezetek részéről elmondásuk szerint az IOM (az ENSZ nemzetközi migrációs szerve), az UNHCR (szintén Egyesült Nemzetek fiókszerv, csak menekültügyi) és az Orvosok Határok Nélkül a legaktívabbak Észak-Macedóniában. Az UNHCR a kormánnyal is intenzíven együttműködik.
Elmondták, hogy az ország déli részén, a görög határnál a meglehetősen zord életkörülményeket biztosító gevgelijai táborban jelenleg csak 10 migráns él. Arról is beszéltek, hogy a migránsok szívesen tartózkodnak Észak-Macedóniában, mint tranzitországban a jobb megélhetést biztosító EU-s államok és Nagy-Britannia felé tartva, mert itt egyáltalán nem jellemző, hogy a helyi lakosság részéről atrocitások érnék őket. Szkopjétól északra, Kumanovóban egy, különösen a gevgelijaihoz képest emberségesebb körülményeket biztosító, nyitott táborban főképp afgánokat szállásoltak el.
Golubovska arról is tájékoztatott minket, hogy Észak-Macedónia északi részén található a Lipkovo járás, az embercsempészek és a szervezett bűnözés központja, ahol némi túlzással hasonlóak a körülmények, mint a pakisztáni-afgán határ törzsi területein. Az állam nem törődik az itteni albán többségű falvakkal. Az önállóan mozgó migránsok a környék elhagyatott bányáiban alszanak, az embercsempészek pedig autóval szállítják azokat, akik fizetnek nekik. Az észak-macedón hatóságok az elfogott embercsempészeket is a menekülttáborokba szállítják. A kérelmezők csak ideiglenesen védett státuszt kaphatnak. A koronavírus-járvány kitörése óta senki sem kapott menekültstátuszt az országban. A tárgyalás után az elfogott menedékkérőket visszatoloncolják Görögországba és 5 évre kitiltják őket Észak-Macedóniából. Ha visszatérnek és elkapják őket, akkor börtönbüntetés vár rájuk.
Azokat a migránsokat, akik nem tudják kifizetni a szolgáltatásaikat, gyakran drogcsempész „öszvérként” használják fel. Jelenleg mintegy 40 folyamatban lévő, ilyen jellegű bűncselekményről van tudomása a Legis munkatársainak. Golubovskáék állítása szerint Észak-Macedóniában a rendőrség a legmagasabb szinteken is korrumpálódott. Sohasem váltanak le kulcspozícióban lévő rendőri vezetőket. A Legis munkatársai azt is sérelmezik, hogy a covidjárvány kitörése óta az észak-macedón állam semmiféle nyilvántartást nem vezetett a migránsok fertőzöttségéről. Tudomásuk szerint Görögországból Észak-Macedóniába az embercsempészek ezer euróért csempészik át az érvényes útiokmányok nélkül utazókat. Azt is elmondták, hogy a csempészhálózatok vezetői közül senkit sem ítéltek még el. Emellett gyakoriak a végtagamputációval végződő balesetek a migránsok köreiben, mivel jellemzően vasúti pálya mellett haladnak. A Görögországba visszatoloncoltak pedig sanyarú táborkörülményekről számolnak be.
Koszovóban albánul is tanulhatnak a migránsok
Koszovó fővárosában, Pristinában a Civil Rights Program Kosovo (röviden: CRP/K) részéről Memli Ymeri jogász-koordinátor fogadott minket. Szervezetük 2002-től működik NGO-ként, jelenleg az UNHCR partnereként dolgoznak. Tolmácsok segítségével ingyenes jogi támogatást biztosítanak a migránsoknak és támogatják őket az integrációban is, emellett a határellenőrzésben is részt vesznek. Koszovóba naponta mintegy 20 illegális migráns érkezik, többnyire Albánián keresztül. Az országban jelenleg három befogadóközpont üzemel.
A helyi NGO-k együttműködnek, azonban a CRP/K az egyedüli, amely jogi segítséget is nyújt a migránsok számára. A többiek inkább pszichológiai vagy anyagi támogatást biztosítanak. A nemzetközi szervezetek, illetve hatóságok részéről a Frontexszel és az UNHCR-rel tartják a szakmai kapcsolatot. Ymeri elmondta, hogy a legtöbb embercsempész tudomásuk szerint szíriai, akik kurdokkal és törökökkel is együttműködnek. Nemrég EU-s nyomásra egy nagyobb akció keretében a helyi rendőrség több embercsempészt is letartóztatott. A legtöbb menekült északnak, Szerbiába, majd onnan tovább az EU-ba, ám egy kisebb részük Görögország felé tart. A CRP/K képviselője azt is elmondta, hogy Koszovóban viszonylag egyszerűen kapnak a migránsok oltalmazott státuszt, valamint, hogy információik szerint jelenleg a legtöbb irreguláris migráns Marokkóból és Algériából érkezik.
A jezsuiták kicsiny, de lelkes segélyszervezete itt is aktív
A pristinai székhelyű Jesuit Refugee Service (JRS) részéről Orjana Shabani, a szervezet irodavezetője fogadott minket. 2001 óta működnek Koszovóban. Kezdetben az 1998-1999-es koszovói háború taposóakna-áldozatait segítették. Shabani szerint 2008/2009 óta érkeznek migránsok az országba. Pristina mellett Magureban van a legnagyobb befogadóközpont, amely 2010 óta üzemel. Jelenleg az országban tartózkodó migránsok többsége szírnek vallja magát, és a legtöbben Albániából érkeznek.
A cseppet sem gazdag Koszovó nyilván nem célország a migránsok számára, látogatásunkkor mintegy 40-en tartózkodtak a magurei befogadóközpontban. Az állam nehezen képes megoldani a migránsok ellátását. Shabani elmondta, hogy szervezetük aktív az ország mindhárom befogadóközpontjában és elsősorban orvosi segítséget nyújtanak. Az illegálisan Koszovó területére lépő migránsokat amennyiben tetten érik a hatóságok, akkor kérhetnek menedékjogot, viszont, ha nem élnek ezzel a lehetőséggel, akkor 14 napon belül el kell hagyniuk az országot. Ismételt tettenérés esetén börtönkörülményszerű elzárásra kerülnek. Egyébiránt menedékjogot a rendőrőrsökön és a táborok egyikében, a magureiben kérhetnek. Regisztrációt követően feltöltik az adatokat az országos adatbázisba. A JRS Magureban is fenntart egy irodát egy munkatárs folyamatos jelenlétével. Egészségügyi segítséget is nyújtanak. Shabani említette, hogy különösen a marokkóiak részéről jellemző a gyógyszerfüggőség, ezért az orvosilag indokolatlannak tűnő Rivotril-igénylésüket nem teljesítik. A befogadóállomásokon albán nyelv- és IT-tanfolyam is biztosított a migránsok részére.
Koszovó billegő szuverenitása felértékeli az NGO-kat
A korábban meglátogatott Szerbia, valamint e két ország részéről is elmondható, hogy a közel három évtizeddel ezelőtti, belső menekültválság tapasztalatait és intézményrendszerét igyekeznek felhasználni a nyugat-balkáni migrációs útvonalon áthaladó migránsok és menekültek helyzetének kezelésében. Továbbá, hogy ezen országokat idáig csak marginálisan érintette a 2022. február 24-ével elindult ukrán menekültkrízis. Mivel Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, a két ország migrációval foglalkozó társhatóságai között gyakorlatilag nincs együttműködés.
