Lengyelországra ma nem Moszkvában, hanem Berlinben és Brüsszelben leselkedik a legnagyobb veszély. Erre figyelmeztet Adam Glapiński, a lengyel központi bank vezetője. A hónap elején azzal vádolta meg Németországot, hogy „valamilyen formában" vissza akarja szerezni az 1945-ben elvesztett területeket, és hogy „a Németország és Oroszország között elterülő sáv országait ellenőrzése alá tervezi vonni". Glapiński szerint ezt Németország egy Berlinből irányított európai szövetségi állam létrehozásával érné el.
Hasonló a helyzet az EU és Magyarország viszonylatában is. Az EU ugyanis Lengyelországtól és Magyarországtól egyaránt visszatartja a gazdaság járvány utáni fellendítésére beígért támogatásokat. Brüsszel mindkettőt a „jogállamiság” elvének megsértésével vádolja.
Lengyelország és Magyarország más-más szemüvegen keresztül látja az EU-val vívott csatákat. Sok lengyel számára az EU egyszerűen Németország meghosszabbítása. Az Európai Bizottság elnökére, Ursula von der Leyenre – aki Angela Merkel volt német kancellár szövetségese – Németország akaratának végrehajtójaként tekintenek. A magyarok ezzel szemben inkább a brüsszeli bürokráciában és egyes gazdasági és ideológiai lobbiportokban látják a problémák okát. Budapest szerint a von der Leyen vezette EU a saját „woke ideológiáját” próbálja a tagállamokra erőltetni. Ezt ugyanakkor többé-kevésbé függetlenül Berlintől teszi, nem feltétlenül a bizottsági elnök akaratából.
Bármelyik nézet is álljon közelebb az igazsághoz, egy dolog világos: a konfliktus sokkal összetettebb annál, mint amire az EU vádjaiból következtetni lehet. Az EU látszólag a demokrácia terén történt visszalépés, az igazságszolgáltatás függetlenségébe való beavatkozás és a korrupció miatt aggódik. Az EU ezekre az okokra hivatkozva nem fizet ki 35 milliárd euró értékű támogatási és hitelcsomagot Lengyelországnak, valamint 17 milliárd eurót Magyarországnak.
Azonban az EU számos állítása nem állja meg a helyét. Nagyon is vitatható, hogy Magyarország korruptabb lenne, mint mondjuk Olaszország, Bulgária, Szlovákia vagy Románia - amelyek mindannyian gond nélkül megkapták a helyreállítási pénzeket. Budapest még azt is ígérte, hogy megváltoztatja a közbeszerzési eljárásokat, és új korrupcióellenes intézkedéseket vezetett be, hogy megpróbáljon eleget tenni az EU követeléseinek. Az EU azonban nem engedett.
Ami Lengyelországot illeti, májusban a lengyel parlament jóváhagyta az igazságügyi reformokat, amitől az uniós források felszabadítását remélték. Az Európai Bizottság akkoriban biztosította Lengyelországot arról, hogy ezek a reformok elegendőek lesznek. A hónap elején azonban váratlanul újabb elérendő „mérföldkövek” jelentek meg Lengyelország előtt.
A lengyel kormány Németországot és von der Leyent hibáztatja ezért. Azzal vádolja Berlint, hogy ellopja a lengyel pénzt. Varsóban egyre inkább úgy érzik, hogy a Bizottság szándékosan igyekszik megalázni a lengyel kormányt a közelgő választások előtt, hogy ezzel próbálja megnehezíteni a kormányzó Jog és Igazságosság párt újabb ciklus megnyerésére irányuló erőfeszítéseit.
Budapest is úgy érzi, hogy az EU játék közben változtatgatja a szabályokat, újabb és újabb feltételeket szabva a korábbiak teljesítése után. Bár a kormány továbbra is optimista, sokan úgy vélik Magyarországon, hogy bármit is tesz Budapest, a járvány utáni helyreállítási erőfeszítésekre szánt pénzeszközök egy részét vagy egészét el fogja veszíteni.
Lényegében Magyarország és Lengyelország is joggal úgy érzi, hogy nem a feltételezett korrupció vagy az állítólagos demokratikus visszalépés miatt büntetik őket, hanem azért, mert eltérnek az Európai Unió jövőjével, a wokeizmussal és a migrációval kapcsolatos uniós irányvonaltól. A jelenlegi európai fősodortól való minden eltérést Brüsszel ideológiai elhajlásként kezel, és nem ésszel hanem érzelemmel reagál.
Nehéz megjósolni, hogy ki fog nyerni. Az viszont világos, hogy Brüsszel nem a szabályoknak való megfelelést akarja elérni Lengyelországnál és Magyarországnál, hanem meg is akarja alázni őket. Rá akarja kényszeríteni Budapestet és Varsót, hogy álljanak be a sorba. Addig akar véget vetni az eltérő véleményeknek, amíg egyre sikeresebb gazdaságaik még mindig sebezhetőek az uniós zsarolással szemben. Ha a Bizottság sikerrel járna, az figyelmeztetésként szolgálna a többi kis uniós ország felé, hogy csak maradjanak szépen a sorban, különben megbánják.
A helyzet ködös. Hivatalosan már csak négy hónap van hátra addig a határidőig, ameddig az EU-nak meg kell állapodnia Lengyelországgal és Magyarországgal a Covid helyreállítási alapjairól. Az igazság az, hogy ha októberig nem lesz áttörés, akkor nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy megállapodás születik. Ebben az esetben Lengyelország és Magyarország minden bizonnyal minden rendelkezésére álló eszközzel visszavágna. Ha az EU az utóbbi idők legsúlyosabb geopolitikai válságának kellős közepén belekeveredik egy ilyen vitába, az nagyon fog fájni neki. Lengyelország még azt is kilátásban helyezte, hogy teljesen újragondolja az EU-val való kapcsolatát.
Ez a cikk eredetileg a Spiked Online-on jelent meg.
