Három kérdés merül fel rögtön Trump felajánlása kapcsán. Az első, komolyan vehető-e? A második: van-e bármilyen realitása a Biden-adminisztráció alatt egy ilyen felajánlásnak? Végül pedig: a hadviselő feleknek van-e bármilyen rövid- és középtávú szándéka a békekötésre?
Trump valószínűleg maga is tudja, hogy a felajánlása science-fiction, és sokkal inkább szól amerikai szavazóinak és a sajtónak, mint a háborús feleknek vagy a világnak. A kérdés egy olyan forró és kaotikus politikai légkörben fogalmazódott meg, amiben eddig az amerikai polgároknak nem igazán volt részük. Biden erősen küzd csapatával a visszaerősödő Trump egyszer és mindenkorra pályán kívül helyezéséért. Ezért a Biden adminisztráció soha nem rúgna akkora öngólt, hogy Trumpot békemisszió vezetésére kérje fel. Megítélésem szerint egyik közvetlenül szembenálló háborús fél sem lenne vevő rá, hiszen egyikőjük sem hátrálhat most meg. Putyin egy valószínűsíthető puccsot kockáztatna, Zelenszkij pedig – az USA-val és EU-val a hátában – nem mondhat le az elfoglalt területek egyetlen négyzetcentiméteréről sem a béke kedvéért.
De mi is volt Trump bejelentésének közvetlen kiváltó oka? Az Északi Áramlat ellen elkövetett szabotázs.Madártávlatból megvizsgálva fontos kijelentenünk néhány tényt: a vezeték 4,1 cm falvastagságú ipari acélból készült, egy hozzávetőleg 10 cm vasbeton héjazattal rendelkezik még pluszban. Vagyis szakértők szerint kb. 500 kg TNT-nek megfelelő robbanóanyag kellett a felrobbantásához (helyszínenként). A vezeték több helyen sérült meg, a kráter több száz méteres. A robbanások akkora lökéseket váltottak ki, hogy a környező szeizmográfok a Richter skála szerinti 2-es földrengést érzékeltek. Mindeközben a szintén ott futó, a Norvégiából Dánián keresztül Lengyelországba „szövetséges” gázt szállító vezeték sértetlen maradt.
A felrobbantott Északi Áramlat vezetékből ömlő és felbugyborékoló metán gáz rendkívüli robbanás- veszélyességén kívül, a Föld ökoszisztémájára hihetetlen pusztító hatással van. Andrew Baxter, a Energy Transition Environmental Defense Fund energiastratégiai igazgatója szerint a katasztrófa eredményeként a tengerbe pumpált 115 ezer tonna metán körülbelül 9,6 millió tonna szén-dioxidnak felel meg. Ez megközelítőleg 2 millió benzines autó vagy két és fél széntüzelésű erőmű egyéves károsanyag-kibocsátásával egyezik meg.
Az Európa energetikai ellátását biztosító infrastruktúra elleni támadás a nemzetközi jogban akár „casus belli” -nek is minősülhetne. Minthogy azonban egyelőre az elkövető(k) kiléte ismeretlen, most már nem tudjuk megkerülni a legfontosabb kérdést: Cui prodest? Kinek volt az érdeke ez a robbantás?
Bár az európai és az atlantista sajtó gyorsan ráhúzta a felelősséget Putyinra, egy pillanatra gondolkodjunk el azon: mi értelme lenne neki felrobbantania a vezetéket, ha ő el is tudja zárni? Vagy ha már felrobbantotta, akkor miért tett volna benne akkora kárt, hogy két évig használhatatlan legyen az a vezeték, amivel sakkban tudta eddig tartani Európát, és ami az orosz GDP jelentős energiaexportját jelenti. Az orosz-ukrán háború kitörése előtt három héttel Biden elnök maga mondta: ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, akkor a vezetéknek véget vetnek („…we will bring an end to it.”). Majd a riporter tisztázó kérdésére, hogy hogyan teszi ezt az USA – hiszen ez egy német projekt –, az érdemi választ kikerülve annyit mondott: „I promise you, we will be able to do that”. Valószínűleg a riporter kételkedése sem „a világ legerősebb katonai hatalma vs. magára hagyott tengerfenéki vezeték” esetre terjedt ki, hanem arra, hogy milyen célból, milyen felhatalmazással teszi majd ezt meg. Biden elnökön kívül még Victoria Nuland, politikai ügyekért felelős államtitkára is előre „megjósolta” az eseményt: „Nagyon határozott és tiszta tárgyalásokat folytatunk német szövetségeseinkkel… így vagy úgy de az Északi Áramlat 2 projektnek vége.” A lengyel volt védelmi és külügyminiszter, Radoslaw Sikorski a következőt írta a robbantás másnapján: „Thank you, USA” – szinte explicit elismerve az amerikai részvételt és örvendezve afelett, hogy Lengyelország és Ukrajna pozíciói most megerősödtek. Az ennyire nyílt elismerés sok volt még Stanislaw Zarin lengyel külügyminiszter-helyettesnek is, aki viszont azért aggódott, hogy lengyel részről az amerikai akció „beismerése” Putyin propagandájának legitimálása.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter is elismerte, hogy „az Északi Áramlat szabotázsa senkinek sem érdeke” – vagyis Putyinnak sem. Ráadásul a Balti-tengeren háborús viszonyokra tekintettel jelentős katonai fenyegetésnek (lásd Moszkva hadihajó) és lebukásnak lettek volna kitéve az egyébként is a fejlesztésben jócskán lemaradt orosz tengeralattjárók egy hasonló diverzáns akció végrehajtása során. Különösen, mivel a NATO jelenléte nemcsak a tengerfelszínen, de a tenger alatt is jelentős.
Érdekes kapcsolat továbbá, hogy az USA-nak, – mely nemrégiben fedezte fel saját hatalmas palagáz telepeit – érdekében állhat elhódítani az Európai piacot Oroszországtól. Viszont a palagáz jóval drágább technológiai okokból, mint az orosz gáz, továbbá nincs megfelelő tengeralatti vezeték az USA-ból Európába. Így csak drágán, hajón, cseppfolyósítva szállítható, ehhez viszont még a kétoldali infrastruktúra sincs kiépítve. Ennek eredményeképpen a „palagáz business” 2014-ben majdnem bebukott. Vagyis „normál” körülmények között az USA nem tudta volna eladni az újonnan megtalált energiahordozóját. Ehhez a világpolitikai színpad nagymértékű átrendeződése kellett.
A kérdés persze Magyarországnak sem közömbös, hiszen a mostani események fényében a Török Áramlat lett az utolsó vezeték, ami Kelet-Közép Európa és így hazánk gáz ellátását is biztosítja orosz gázzal. Az Ukrajnán át érkező Urengoy-Pomary-Uzhgorod gázvezetéken küldött gáz egyharmadára csökkent, májusban leállították a Lengyelországon át érkező Jamal-Európa gázvezetéket, az Északi Áramlatot felrobbantották. A Török Áramlat két csővezetéke közül az egyik Törökországba megy, míg a másik Bulgárián keresztül érkezik az EU-ba. Magyarország, Szerbia és még több másik ország is erősen függ ettől a vezetéktől.
Az az Európa motorjaként számontartott Németország pedig, amelyik:
- leállította atomerőműveit, miközben jelentős az orosz energiától való függősége (kettőt kivételesen átmenetileg még enged működni a katasztrófahelyzetre való tekintettel),
- elektromos áramának egy nem elhanyagolható részét az otthon nem megtűrt lengyel szénerőművekből vagy francia atomerőművekből szerzi,
- végül pedig aminek a külügyminisztere, Annalena Baerbock képes azt nyilatkozni, hogy ő Ukrajnának akarja teljesíteni a neki tett ígéreteit és nem érdeklik őt a német választók,
jobban tette volna, hogy ha figyelmezteti delegációját a 2018 szeptember 25-ei ENSZ gyűlésen, hogy ne nevessenek Trump elnök szavain, hanem inkább vegyék komolyan és készüljenek a szavai szerint a jövőre. Trump ugyanis előre figyelmeztette a németeket: Németország teljesen kiszolgáltatott lesz az orosz energiának, ha nem változtat azonnal a jelenlegi energetikai ellátási rendszerén.
