Robert Habeck, a szövetségi kormány Zöldek által delegált gazdasági minisztere októberben még derűlátóan nyilatkozott. Kijelentette, hogy a német gazdaság számára most már felfelé vezet az út, Németország túljutott a mélyponton, ám nagyot tévedett. A Szövetségi Statisztikai Hivatal (Destatis) számai alapján jóval hosszabb ideig tarthat a német gazdaság gyengélkedése, mint azt korábban gondolták. A harmadik negyedévben a német GDP 0,4%-kal zsugorodott az előző év azonos időszakához képest. Az export vezérelt Németország küzd a német termékek iránti kereslet folyamatos csökkenésével, az orosz-ukrán háború magas költségvetési terhével, a magas energiaárakkal, és azzal, hogy úgy akar zöld átállást az iparban, hogy a mai napig végletesen függ a fosszilis energiahordozóktól. Miközben Németországnak el kell tartania az országba érkező bevándorlók és menekültek tömegeit, súlyos munkaerőhiánytól szenved, köszönhetően annak, hogy az ellenőrizetlen migráció nem hoz számára megfelelő minőségű, szakképzett munkaerőt.

Európa jóléti államának gazdasági problémái a vállalati szektorban és a társadalomban egyaránt kitapintható feszültséget okoznak, ezért a kormánykoalíció olyan lépések megtételére kényszerül, amelyek a mindennapi működés és megélhetés körülményeinek, egyúttal a közhangulatnak a javítására irányulnak. Az egyik ilyen a háztartások és a vállalkozások terheit csökkenteni hivatott energiaár-fék rendszer bevezetése. A visszamenőlegesen 2023 januárjától hatályos intézkedés értelmében a gázfűtési költségeket a háztartások és a kisvállalkozások számára az előző évi fogyasztás 80%-ig kilowattóránként bruttó 12 centben, a távfűtés esetében pedig kilowattóránként bruttó 9,5 centben maximalizálták. Ipari fogyasztók esetében a kilowattóránkénti ár felső határa nettó 7 cent, míg a távfűtésé nettó 7,5 cent. A törvényben meghatározott árak az előző évi fogyasztás 70%-ra vonatkoznak. Hasonló elv mentén működik a villamosenergia-árfék. A háztartások és a kisvállalkozások számára a korábbi fogyasztásuk 80%-át garantáltan bruttó 40 cent/kilowattóra áron kell biztosítani, míg az ipari fogyasztók esetében a korábbi fogyasztásuk 70%-ára nettó 13 cent a felső határ. Ezek mellett a kormány beruházásösztönzéssel igyekszik kikerülni a dekonjunkturális helyzetből. A Bundestag a beruházásokkal kapcsolatos engedélyezési eljárások felgyorsítását célzó törvényt fogadott el októberben, lehetővé tette, hogy a környezeti fenntarthatóságot érintő beruházásoknál a ráfordítások 15%-át az adott vállalkozás számára az állami költségvetés finanszírozza, ezen kívül a lakásépítések és a kutatásfejlesztés terén is új adókedvezmények lépnek életbe. A kölni Gazdaságkutató Intézet (IW) számításai szerint az intézkedéscsomag 2028-ig összesen tizenegy milliárd eurós többletberuházás eredményezhetne Németországban. 

A terveket ugyanakkor teljes felülírja a német alkotmánybíróság friss döntése, amely kimondja, hogy a német kormány a parlament által megszavazott forrásokat nem csatornázhatja át szabadon, felhatalmazás nélkül új intézkedések finanszírozására. A testület döntése konkrétan arra vonatkozik, hogy a koronavírusjárvány kedvezőtlen hatásainak mérséklésére kapott és elkülönített, fel nem használt, 60 milliárd eurós, uniós forrást a kabinet nem csoportosíthatja át a modernizációs és zöld átállást szolgáló Éghajlatváltozási és Átalakítási Alapba. 

A CDU/CSU indítványára adott alkotmánybírósági döntés költségvetési válságot hozott a német politikai életbe, mivel Christian Lindner (FDP) pénzügyminiszter más kifizetések és kötelezettségvállalások tekintetében is azonnali stopot hirdetett. A SPD és a Zöldek a problémát leginkább úgy szeretnék megoldani, hogy rendkívüli helyzetre való hivatkozással felfüggesztenék azt a több, mint egy évtizede érvényben lévő adósságfékszabályt, amelynek rendelkezése szerint az állami hitelállomány nem lehet nagyobb a GDP 0,35%-ánál. Még ha sikerül is pótköltségvetéssel megoldani a fiskális gondot, nagyon valószínű, hogy Olaf Scholz kormánya nem tud majd Ukrajna támogatására, a beígért különböző szociális juttatásokra, zöld transzformációra és gazdaságfejlesztési ösztönzőkre annyi pénzt fordítani, mint szeretett volna, ami borítékolhatóan tovább növeli az egyébként is remegő lábakon álló baloldali kormánykoalíció szétesésének és az AFD előretörésének esélyét. A német választópolgárok többsége már ma úgy gondolja, az állam nem képes megfelelően ellátni feladatait, a kormánykoalíció pedig a 2025-ös őszi választások előtt fel fog bomlani.