Az 1979-es iszlám forradalom óta Irán kiterjedt proxy-hálózatot épített ki a Közel-Keleten. Teherán számos nyugatellenes szövetségessel tartja a kapcsolatot, ezek közül néhány illegális katonai szervezet, némelyik pedig legális politikai képviselet a térségben. A hálózat támogatásának feladata főként az Iráni Forradalmi Gárdához tartozik, amely fegyvert, kiképzést és pénzügyi támogatást nyújt ezeknek a szervezeteknek legalább hat országban: Bahreinben, Irakban, Libanonban, az izraeli palesztin területeken, Szíriában és Jemenben. Irán létrehozta az „ellenállás tengelyét”, amely a nyugatellenes csoportok informális szövetsége. Informálisnak azért nevezhetjük, mert a szervezetek közötti együttműködés nem teljesen koordinált. Az érintett csoportok a kulturális, gazdasági és vallási értelemben is tagolt térségben nagyon különböző módon és mértékben működnek együtt Iránnal, miközben céljaik is nagyon eltérők. Napi tevékenységük vonatkozásában a teheráni vezetéstől nem kapnak közvetlen utasításokat, inkább a közös vízió köti őket össze. Irán az ellenállás tengelyének több fronton történő mozgatásával sikereket ért el a térség destabilizálásában, és a nyugatellenes iszlám irányvonal képviseletében szerepjelentősége erősödni látszik, ugyanakkor a nyugati beavatkozás kockázata is megnőtt. 

Az izraeli háború kirobbanása óta az Irán által támogatott milíciák több száz akciót hajtottak végre különböző célpontok ellen. Az Egyesült Államok iraki és szíriai bázisait támadás érte, válaszlépésként az USA több célpontot is megsemmisített a két országban. Legutóbb, január 4-én Bagdadban megölte az Irán-barát iraki síita vezetőt, Musták Tálib asz-Szaídit. Erre reagálva az iraki kormány tárgyalásokat kezdeményezett az amerikai csapatok kivonásáról. 

Nemrégiben az Iráni Forradalmi Gárda Irak kurdisztáni régiójában, Erbilben, nem messze az amerikai konzulátustól ballisztikus rakétákkal támadott nyolc célpontot. Az irániak szerint izraeli kémközpontokat semmisítettek meg, de erre semmilyen bizonyítékkal nem szolgáltak. Az ügyet csak bonyolítja, hogy az Iráni Forradalmi Gárda közleményt adott ki, amelyben aláhúzta, iraki akciója válaszcsapás volt a közelmúltban Iránban elkövetett terrortámadásokra, különösen a Kászim Szulejmáni tábornok sírjánál történt robbanásokra. Csakhogy ez utóbbi pokolgépes merényletért a szélsőséges szunnita Iszlám Állam vállalta magára a felelősséget. Az az Iszlám Állam, amely néhány évvel ezelőtt még több millió emberre kényszerített rémuralmat, és Irakra és Szíriára kiterjedt hálózatát nemzetközi összefogással sikerült csak felbomlasztani. Határokon átívelő mozgalmát az Iszlám Állam most újra aktivizálná, és helyet követel magának a térség arculatát meghatározó erők sorában. 

Mindeközben Pakisztán és Irán között is katonai atrocitások kezdődtek. 2024. január 16-án Irán drón- és rakétacsapásokat mért a Dzsais al-Adl dzsihadista szervezet két fontos pakisztáni bázisára Beludzsisztán tartományban, amire válaszul Pakisztán 17-én a szomszédos iráni Szisztán-Beludzsisztán tartomány területén ugyanennek a terrorszervezetnek az állásait légicsapásokkal sújtotta. A szélsőséges szunnita Dzsais al-Adl csoport a Szisztán-Beludzsisztán tartomány többségében síita Irántól való elszakadásáért folytat küzdelmet. Az egymás területén megvalósított katonai műveletekért Pakisztán és Irán egymást vonták felelősségre.   

A katonai akciók harmadik, jelenleg leginkább érdeklődésre számot tartó gócpontja Jemen, amelynek jelentős részét – köztük a fővárost 2014 óta – azok a húszi lázadók tartják ellenőrzésük alatt, akik egyszerre akarnak pénzhez jutni, presztízst növelni a radikális iszlám milíciák körében, valamint bizonyítani Irán felé hűségüket az említett ellenállás tengelyén belül. Az izraeli konfliktus kirobbanásakor a húszik háborút deklaráltak Izraellel szemben, rakétákkal támadták az országot. Mint arra korábbi elemzésünkben mindenkit megelőzve felhívtuk a figyelmet, a Vörös-tengeren áthaladó hajók ellen elkövetett húszi támadások átalakították a tengeri kereskedelmet és megdrágították a vízi szállítmányozást. A támadások később nem csak kereskedelmi járműveket, hanem amerikai és brit hadihajókat is érintettek, ezért a két szövetséges nyugati ország több napon keresztül célzott és korlátozott támadást hajtott végre több tucat húszi célpont ellen, ezzel a közel-keleti feszültség tovább nőtt 2024. első hónapjában. A húszikhoz hivatalosan nem kötődő Irán azonnal reagált a beavatkozásra: Ebráhim Raiszi iráni elnök elítélte a Jement érintő amerikai-brit akciót és megfenyegette a Nyugatot. Mind az iráni, mind a húszi fél úgy állítja be az összetűzést saját politikai tábora előtt, mintha a nyugati országok az arabok ellen indítottak volna támadás az izraeli-Hamasz háborúba az előbbi fél oldalára állva. 

Az elmúlt hetekben pattanásig feszült a helyzet a Közel-Keleten, amely mögött iráni hatalmi érdekek sejlenek fel. Irán – Törökországgal és Szaúd-Arábiával versengve – az iszlám leginkább hiteles képviselőjeként akar feltűnni a Közel-Keleten, azt hangsúlyozva, hogy miközben a Nyugat beavatkozik az arab országok belügyeibe, a törökök és a szaúdiak ezt elnézik neki. Szaúd-Arábia ráadásul a jemeni kormányerőket támogatja, és az Irán által támogatott húszikat ellenségnek tekinti. A Közel-Keletet belső vallási háborúk is gyengítik, ahol a szunnita-síita szembenállás egyre markánsabb. A konfliktus kiterjedésével újabb energia- és gazdasági válság veheti kezdetét. Joe Biden amerikai elnök azt nyilatkozta, hogy az USA az egyetlen olyan hatalom, amely képes a világon két fronton is csatát vívni és nyerni, ugyanakkor valószínűbb az, hogy az elnökválasztási kampányban egy újabb háború nem jönne jól számára, hiszen Ukrajna támogatását illetően is növekszik az elégedetlenek tábora. A Közel-Kelet történései a BRICS csoport jövőjével kapcsolatban is érdekes kérdéseket vetnek fel. A január 1-jével bővülő szövetségben ellenérdekelt felek kerültek egy platformra, az újabb tagok érkezése ennek megfelelően csendesen, nagyobb sajtóvisszhang nélkül történt meg. Irán és Oroszország közvetlen katonai konfliktusban is érintett országok, Kína Tajvannak üzenget és háborút vízionál, Argentína pedig eleve nem csatlakozott ahhoz a körhöz, ahol „kommunisták diktálnak”. A közel-keleti konfliktus megoldása vagy megoldatlansága tehát a Nyugat és Kelet egymáshoz való viszonyának alakulásában, valamint az új világrend formálódásában meghatározó szereppel fog bírni 2024-ben. Akármilyen komoly belső civilizációs válsággal küzd is a Nyugat, jelen pillanatban még mindig a világ egyik legbiztonságosabb, legstabilabb része.