Bármilyen helyzetben kommunikálunk, de legfőképpen a racionális vita keretein belül, szinte biztos, hogy használunk érveket. Előző cikkünkben a hamis dilemma érvelési hibáról írtunk, ebben a cikkünkben a közvéleményre hivatkozást fejtjük ki röviden, néhány népszerű filmes példán keresztül.
Akár az oktatási keretek között, akár a hétköznapokban alkalmazzuk a formális vitát, alapvetően számos előnyt hordoz magában: hozzájárul a hatékony kommunikációhoz, a logikus gondolkodás és érvelés fejlődését segíti, továbbá lehetőséget teremt a résztvevők számára, hogy rövid kutatómunkát követően mélyebben megértsék az adott témakört. A racionális vita folyamatában nem csak a tudás bővítése, de a szélesebb perspektíva kialakítása is megvalósulhat. A vitázás segít olyan képességek fejlesztésében, aminek hatására a résztvevők megtanulják, hogyan építsenek fel egy érvet, átgondolják, hogyan érveljenek logikusan, és mindezt hogyan tudják hatékonyan kommunikálni. Összességében a racionális vitázás hozzájárul a verbális kifejezőkészség és a kritikus gondolkodás fejlesztéséhez. A vitakultúra során nem csak a résztvevők, hanem a szélesebb közönség is tanulságos és informatív tapasztalatot szerez, hiszen segíti az ellentétes nézetek közötti megértést, megkönnyítve ezzel az esetleges kompromisszumok kialakítását. Ebben a vitázási folyamatban az egyik leggyakrabban használt eszköz az érv, amelynek célja, hogy a közlő személy meggyőzze a saját álláspontjával kapcsolatban a hallgatóságát.
A vitázás alkalmával előfordulhatnak érvelési hibák, viszont ez a megnevezés alapvetően pontosításra szorul. Van olyan, amely minden esetben hibának számít, ám van, ami más szövegkörnyezetben nem tekinthető érvelési hibának. Akár résztvevőként vagyunk jelen egy racionálisan vitában, akár hallgatóként, fontos felismernünk ezeket az érvelési hibákat és kritikusan gondolkodni róluk.
Vajon előfordult-e már velünk, hogy eszünkbe sem jutott megkérdőjelezni valaki állítását, mert úgy támasztja alá gondolatait, hogy “köztudott, hogy…”, vagy esetleg “mindenki úgy gondolja, hogy…”? Biztos mindannyian hallottuk már azt a szófordulatot is, hogy “általánosan elfogadott”, “sokak szerint…”. Vajon tényleg mindenki úgy gondolja és a népszerűsége miatt tényleg igaznak tekinthető valami, vagy van ebben valami csúsztatás? Hogyan is kapcsolódnak ezek a példák a legújabb cikkünkhöz? A közvéleményre apellálás érvelési hiba keretein belül a közlő azt próbálja sugallni, hogy az ő nézete helyes és elfogadható, hiszen elmondása szerint sok ember ugyanezt gondolja, ám a többség véleménye önmagában nem jelenti azt, hogy az adott állítás igaz vagy helyes. Az érvelési hibák, ahogyan a közvéleményre hivatkozás is, olyan módon torzíthatják az érveket és meggyőződéseket, hogy összezavarhatnak és megtéveszthetnek bennünket. Ez az érvelési hiba arra épít, hogy az emberek hajlamosak követni a többséget, és elfogadják a közvélemény vélekedését, anélkül, hogy átgondolnák annak helyességét. Nézzünk további példákat erre az érvelési hibára! Amennyiben azt halljuk, hogy "A felmérések azt mutatják, hogy a többség támogatja ezt az intézkedést" vagy "Mindenki ezt mondja, tehát ez az igazság" akkor egyértelműen ebbe a kategóriába sorolhatjuk. Számos esetben az emberek a közvélemény-kutatásokra hivatkoznak, mert úgy vélik, hogy ezzel megalapozottan alá tudják támasztani saját véleményüket. Azonban a közvélemény változó és befolyásolható lehet, és az emberek véleménye torzulhat is. Mindezek tudatában elmondhatjuk, hogy a közvéleményre hivatkozás önmagában nem jelenti azt, hogy az adott intézkedés helyes vagy etikus lenne.
Nézzük meg, hogy ennek az érvelési hibának van-e pozitív és negatív oldala! Kedvező, hiszen az emberek gyakran a sokaság által elfogadott véleményt követik és hajlamosak a csoport(ok)hoz tartozás érdekében elfogadni a közös normákat. Ez a hiba néha hatékony is lehet, mivel a többség támogatása vagy elfogadása növelheti az állítás elfogadhatóságát vagy hitelességét. Ez különösen akkor kedvező, ha az adott állítás vagy vélemény valóban tükrözi a közvélemény nézetét, ami megbízhatóan mérhető és reprezentatív. Negatívuma, hogy veszélyt hordoz magában, hiszen megtévesztő és arra ösztönző, hogy az emberek elfogadjanak valamit, annak ellenére, hogy teljes mértékben átgondolnák annak valóságtartalmát. Hosszútávú hatása lehet, hogy aláássa az objektivitást, a kritikus gondolkodást, az egyéni véleményalkotást, és hozzájárulhat a csoportgondolkodás és az egyéni autonómia hiányához.
Nem is gondolnánk, hogy az 1980-ban kiadott Star Wars A Birodalom visszavágban Darth Vader karaktere egy erőteljes példa a közvéleményre apellálás érvelési hibájára. Darth Vader ebben a kontextusban nem csak egy sith mester, hanem a Galaktikus Birodalom Palpatine Galaxis Császár harmadik tanítványa, aki az érvelési hiba szempontjából is fontos szereplő. Darth Vader gyakran hivatkozik a Birodalom és az ún. imperális flotta nagyságára, amikor megpróbál meggyőzni valakit az ellenállás feladásáról. A hiba ott jelenik meg, hogy a Birodalom tömeges támogatását említi, mintha ez önmagában igazolná a véghez vitt cselekedetek helyességét. Amikor bemutatja a Birodalom erejét, azt a benyomást kelti, hogy a többség számára ez az egyetlen elfogadható út, és mindenki másnak be kell hódolnia. Azonban a többségi vélemény nem feltétlenül teszi helyessé vagy erkölcsössé az általa elkövetett gonosz cselekedeteket.
Az 1998-ban napvilágot látott „The Truman Show" című film is ezt az érvelési hibát példázza. A film főszereplője, Truman, egy valóságshow-ban él. Mindenki tudja rajta kívül, hogy születésétől kezdve egy valóságshow az élete. Az emberek nézik Truman életét és elfogadják, hogy annak ellenére, hogy ő erről nem tud, ez teljesen normális és elfogadható élethelyzet. A nézők és a show készítői is azon az állásponton vannak, hogy nincs azzal semmi baj, hogy ő egy show-ban él. Elfogadják és élvezik, hiszen a többség egyetért és támogatja ezt a helyzetet. Amikor Truman rájön és szembesül a valósággal, egy egész filmkockasorozaton keresztül átérezzük a feszültségét, ám végül fellélegezhetünk, hiszen Truman inkább az autonómiát választva az ismeretlen életbe vág bele.
Az 1981-es „The Wave" német film egy igaz történetet dolgoz fel. A cselekmény középpontjában egy diákjaival kísérletező tanár áll, akinek célja, hogy megmutassa és bemutassa a csoportnyomás hatását, vagyis, hogy milyen könnyen lehet kialakítani egy autoriter (ellentmondást nem tűrő) rendszert. Amikor a tanár megpróbálja meggyőzni diákjait arról, hogy kövessék a kialakulóban lévő rendszert, a közvéleményre hivatkozás hibáját követi el. A tanár manipulatív módon a csoportnyomás erejét kihasználva azt állítja, hogy a többség támogatja ezt az új jelenséget. Azt sugallja ezzel, hogy ez helyes és elfogadható út. Az érvelése során nem a logikus érveket vagy az etikai szempontokat hangsúlyozza, hanem inkább a többségnek vélt véleményét használja fel arra, hogy igazolja saját elképzeléseit.
Az 1957-ben bemutatott „Tizenkét dühös ember” filmes példája kiválóan mutatja be milyen az, amikor valaki egyetlen ellenállóként megy szembe a többség véleményével. Bár a film pozitív üzenetet közvetít azzal kapcsolatban, hogy egyedüliként hogyan képes valaki megváltoztatni a csoport hozzáállását, mégis fontos, hogy itt nem a közvéleményre apellálás érvelési hibájáról van szó. A film egy fiatalembert mutat be, akit gyilkosság vádjával állítanak bíróság elé. Az elsőszámú bizonyíték egy egyértelműnek tűnő tanúvallomás. A tizenkét esküdtnek meg kell hoznia egy egyhangú döntést a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról. Az egyik esküdt, Henry Fonda karaktere az egyetlen, aki nemet mond, és a csoportnyomásnak ellenállva arra kéri a többieket, hogy gondolkodjanak el a bizonyítékokon mélyebben. Az esküdt igyekszik a helyzet komplexitására felhívni a figyelmet, és nem engedi, hogy a többségi vélemény vezesse az értékelésüket. Ebben a filmben inkább az egyéni gondolkodás, az igazság keresése és az objektív bizonyítékok alapján történő érvelés kerül előtérbe. A film kiemeli a kritikus gondolkodás fontosságát, nem pedig az egyszerű többség elve alapján történő döntést.
A korábban felsorolt egyszerű hétköznapi és filmes példák szemléletesen mutatják be, hogyan lehet a közvéleményre hivatkozást felhasználni arra, hogy az emberek elfogadják vagy kövessék azokat az elképzeléseket vagy rendszereket, amelyek akár károsak vagy elfogadhatatlanok lehetnek. Ennek az érvelési hibának az esetében a többségre való hivatkozás nem teszi automatikusan helyessé vagy etikailag elfogadhatóvá az adott állítást vagy cselekedetet. Fontos megérteni, hogy a közvéleményre való apellálásnak egyaránt lehetnek pozitív és negatív hatásai. Bár a többségi vélemény támogatása néha hatékony lehet az érvelésben, fontos azt is figyelembe venni, hogy az igazság vagy a helyesség nem mindig függ a többségi véleménytől. Kritikusan kell gondolkodnunk, és saját véleményt kell alkotnunk az érvek és bizonyítékok alapján, nem pedig csak a sokaság véleményére hagyatkozva elhinni azt.
