A Migrációkutató Intézet legújabb gyorselemzésében az Európán végigsöprő terrorhullám sajátosságait tekinti át. Az elmúlt hetek európai terrorcselekményei ismét felhívták a figyelmet arra, hogy az Iraki és Szíriai Iszlám Állam területi bukása ellenére a dzsihádista ideológia továbbra is aktívan jelen van Európában.

Bár a conflans-sainte-honorine-i, nizzai, avignoni és bécsi terrorakciók messze nem jártak akkora áldozatszámmal, mint a 2015-17-es évek nagy európai támadásai, azok időbeli egybeesése és rákapcsolódása a Samuel Paty középiskolai tanár meggyilkolását követő francia-ellenes megmozdulásokra komoly pszichológiai hatást váltott ki Európa-szerte. Az, hogy a terrorizmus az eddig viszonylag biztonságosnak számító osztrák fővárost is elérte, jelzi, hogy a dzsihádista radikalizáció földrajzi kiterjedése nem állt meg, sőt az új területeken képes műveleti képességeket is felmutatni. Ez azért is aggasztó, mert az eddigi információk alapján a bécsi támadás tűnik a legszervezettebbnek az összes akció közül. Ugyanakkor az ausztriai merénylet azt is mutatja, hogy az események túlléptek a francia-ellenes narratíván, és gyorsan általános Nyugat-ellenes fordulatot vettek.

A támadássorozat azt is bizonyította, hogy az Iszlám Állam, illetve az al-Káida követőinek nem szükséges nagy áldozatszámmal járó ún. stratégiai terrortámadásokat végrehajtaniuk ahhoz, hogy komoly médiafigyelmet és pszichológiai hatást – értsd: megfélemlítést – érjenek el: a jóval kevésbé szervezett, de egymást követő kisebb akciókkal is jelentős nyomást tudnak gyakorolni. Ez akkor is így van, ha az elmúlt bő két hét támadásainak háttere nagyon különbözött, és egyelőre semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy ezek között bármiféle koordináció történt volna.

A merényletek ismét rávilágítottak arra is, hogy az ellenőrizetlen illegális bevándorlás komoly biztonsági kockázatokat hordoz magában, míg a bécsi események a probléma másik oldalára, a sikertelen integráció és az európai radikalizáció veszélyeire hívják fel a figyelmet. Mindez rámutat arra, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak még nagyobb energiát kell fektetniük a külső határok védelmébe, és tovább kell javítaniuk az együttműködést a kibocsátó és tranzitországokkal. Emellett a befogadó társadalmaknak és a bevándorló-közösségeknek az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az integrációra, világossá téve, hogy az egy kétirányú folyamat, amely nem opcionális, hanem minden befogadott személy kötelessége.

A Migrációkutató Intézet elemzésének teljes szövege ITT érhető el.

Borítókép: Joe Klamar/AFP