Van egy kis ország a Csendes-óceánon félutón Ausztrália és Hawaii között, mely 32 apró és egy nagyobb, korallzátonyok által szegélyezett, szigetből áll. Neve Kiribati vagy hivatalosan Kiribati Köztársaság. Területe 811 km2, átlagos tengerszint feletti magassága 1,8 méter. Érdekessége, hogy 17 sziget Polinéziában és 16 sziget Mikronéziában található. Kiribati szigetei ÉNy-DK kitettségű lesüllyedt vulkáni kúpokon kialakult korallképződmények, atollok. 

A szigetcsoportok a következők: 

  • Banaba: egy magányos kis sziget, Nauru és a Gilbert-szigetek között,
  • Gilbert-szigetek: 16 atollból álló szigetcsoport, a Fidzsi-szigetektől 1480 km-re,
  • Phoenix-szigetek: 8 atollból álló szigetcsoport, a Gilbert-szigetektől délre 1800 km-re,
  • Line-szigetek: 8 atollból és 1 zátonyból álló szigetcsoport.

Kiribati a klímaváltozás által leginkább veszélyeztetett országok közé tartozik, köszönhetően a földrajzi és társadalmi-gazdasági helyzetének: trópusi óceáni éghajlat, alacsonyan fekvő korallszigetek, gyakori willy-willy-k (trópusi ciklonok), elszigeteltség, az óceán által elválasztott kis földterületek, nagy népsűrűség, az alapvető szolgáltatások magas költségei, korábban korrupt vezetés. 

Az Ausztrál Óceániai és Meteorológiai Szervezet szerint Mikronézia és Polinézia 5 méternél alacsonyabb szigetei 2100-ra teljesen eltűnhetnek, a legtöbb előrejelzés (szcenárió) azt mutatja, hogy 0,5-1,2 méter közötti emelkedés várható Polinézia és Mikronézia óceáni vizeiben.  Kiribati 117 ezres lakosságának 80%-a az ország közigazgatási központjának számító Tarawán, egy öböl mentén patkó alakban elterülő szigetláncon zsúfolódik. Korábban, a tengerszint jelentős emelkedése előtt eloszlott az ország lakosainak aránya, azonban a tengerszinttel azonos magasságú szigetekről a lakosság kényszerült átvándorolni Tarawára. 

Az ország 33 szigetét a tengerszint-emelkedés mellett az egyre szárazabb időjárás és a szélsőséges időjárási jelenségek is sújtják, amelyek nemcsak az állam fejlődéséhez alapvetően szükséges szektorokat és erőforrásokat fenyegetik, hanem az alapvető létszükségletek kielégítését is. 

A szigeteken különösen fontos szerepet betöltő halászatot a felmelegedés és az óceán savasodása is veszélybe sodorja, a mezőgazdaságot pedig a csapadékeloszlás megváltozása  – egyszer szárazság, aszály, máskor az áradások teszik tönkre. 

A Csendes-óceáni Regionális Környezetvédelmi Program (korábban Dél-Csendes-óceáni Regionális Környezetvédelmi Program) jelentéséből tudjuk, hogy két kis lakatlan Kiribati szigetecske, Tebua és Abanuea 1999-ben teljesen eltűnt a tengervíz emelkedése miatt. Kiribati tengerszint-változásoknak való kitettségét súlyosbítja az ún. csendes-óceáni dekadális oszcilláció, ami egy olyan klimatikus jelenség, amely a La Niña és az El Niño időszakai között markáns változásokat eredményez a tengerszintben, időszakosan extrém magas dagályokat okozva. A klímaváltozás miatt azonban az extrém magas dagályok megjelenése egyre gyakoribbá és méretében nagyobbá vált. A tendenciákból az olvasható ki, hogy a jövőben akár állandósulhat is a helyzet, , ami azt eredményezheti, hogy a szigetek nagy része víz alá fog kerülni. Ugyanis, ahogy a folyamat egyre gyorsabbá válik, a korallok növekedése nem tud majd lépést tartani a vízszint emelkedésével, ez eredményezi majd a szigetek a víz alá kerülését. 

Az országnak már vannak elképzelési, hogyan tudná megvédeni magát a jövőben. 2003-ban indult Kiribati Alkalmazkodási Programja egy 5,5 millió dolláros kezdeményezés, amelyet eredetileg Kiribati nemzeti kormánya indított el a Globális Környezetvédelmi Alap, a Világbank, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja és a japán kormány támogatásával. Ausztrália később csatlakozott a koalícióhoz és 1,5 millió dollárt adományozott a programhoz. Ez elsősorban egy tudományos és ismeretterjesztő hat éves program volt, melynek célja, Kiribati sérülékenységének csökkentése az éghajlatváltozás hatásaival és a tengerszint-emelkedéssel szemben, a rendelkezésre álló vízkészletek felmérése, valamint a dagályok kezelése. 

2010-ben 25 millió dollár értékben indult infrastruktúra fejlesztés, mesterséges atoll építés a szigeteken. Egy gátrendszert is építenek a jövőben a sziget köré – hasonlóan az Egyesült Arab Emírségekhez, csak jóval szerényebben –, egyes részeit a lagúnából kikotort töltőanyagokból építik fel. Jelenleg homokzsákokkal védekeznek.

Kiribati 20 éves víziójának fontos elemei a kotrógépek beszerzése és a csatornák kikotrása a külső szigeteken. Ehhez a tervhez Kínától és Ausztráliától kapnak kölcsönt. 

2020-ban Kiribati elkészítette klímamigrációs tervét, melyben leírják, hogy hová tud majd menekülni 117 ezer kiribati-i állampolgár. Több országgal is megállapodtak, köztük Új-Zélanddal, Ausztráliával és Pápuával. Új-Zélandon már megalapították a Pacific Access Ballot nevű, tombolasorsoláshoz hasonlóan működő programot, amelynek keretében évente 75 kiribati-i polgár átköltöztetését és elhelyezését vállalják. Egyelőre csak 1 család költözött át Új-Zélandra. A csendes-óceáni államban kivándorlási oktatási programot indítottak, a képzés célja, hogy vonzóvá tegye állampolgárainak a befogadásukra vállalkozó országokat. Az oktatási program másik része pedig a befogadó országok fiatal lakosainak elfogadásra való nevelése. Kiribatin arra tanítják a fiatalokat, hogy képesek legyenek túlélni azokban az országokban, ahová mennek. Mivel nagyon erős a lakosok otthonaik iránti kötődése, a hazaszeretete, a lehetőségek között csak utolsó opcióként vállalnák szülőföldjük elhagyását. A kiribatiak jó példát mutathatnak más országok lakóinak abban, hogy nem a migrációnak és az elvándorlásnak kellene lennie az elsődleges válasznak a problémákra, hanem a helyben való válaszkeresésnek és cselekvésnek.