A közgazdászok között évtizedek óta vita folyik Kína gazdasági fejlődésének tartósságáról és életképességéről. 2008 előtt a kritika a növekvő kereskedelmi többletre összpontosult. A globális pénzügyi válságot követően a figyelem középpontjába az infrastrukturális beruházásoktól való túlzott függőség és a túlfűtött ingatlanpiac került. 2015 után a belföldi adósságállomány magas szintje miatt aggódtak. Ezekben az időszakokban a kritikusok egy „kemény földre szállást” vagy hosszan tartó stagnálást jósoltak.
A jósolt jelentős lassulás azonban nem következett be. A kínai gazdaság rugalmassága arra utal, hogy a fejlődési pályájának elemzéséhez új keretrendszerre van szükség. Az alábbi cikkben egy ilyen keretrendszer felvázolására vállalkoztam, amelyet technológia által vezérelt késői fejlődésnek (TDLD) nevezek. A TDLD-t az alábbiakban egy heurisztikus modellként mutatom be, amelynek segítségével értelmezhető Kína elmúlt tíz évbeli gazdaságpolitikai fejlődése és intézményi építkezése.
A kínai gazdaságpolitika fordulata a 2015 októberében meghirdetett magas színvonalú fejlődéshez és azt ezt megtestesítő „öt kritériumhoz” – innováció, koordináció, környezetbarát szemlélet, nyitottság és befogadás – kapcsolódik. Ez a cikk azzal érvel, hogy ez a gazdaságpolitika és a hozzátartozó TDLD keretrendszer reményt nyújt arra, hogy a kínai gazdaság fenntartható pályán maradhat, jelentősen csökkentve a kockázatokat.
A TDLD keretrendszer és a módosított hármas spirál
A TDLD modell azt állítja, hogy egy fejlődő ország technológiai ugrásokkal és a hazai erőforrások mobilizálásával elérheti a magas jövedelmű státuszt. Ennek a modellnek Kínában az innovációval foglalkozó szakirodalomból ismert „módosított hármas spirál” rendszer az alapeleme. A hagyományos modellben a kormányzat, a gazdasági és az akadémiai szféra egyenrangú szereplőként folyamatos kölcsönhatásban áll egymással. Kínában, az állam nem csupán kölcsönhatásban áll, hanem koordinálja is a folyamatokat. Ez az aktív koordináció lehetővé teszi az erőforrások gyors mobilizálását a stratégiai technológiák felé.
A középes jövedelmi csapdába kerülő országok többnyire kis- és közepes méretű gazdaságok voltak, korlátozott belföldi piaccal és gyengébb alapokkal az alapfokú oktatás és a tudományos kutatás terén. Kína ezzel szemben kontinentális méretű belföldi piaccal és egy magas színvonalú oktatási rendszer által létrehozott jelentős humán erőforrás állománnyal rendelkezik. A módosított hármas spirál innovációs rendszer kihasználja ezt a méretet, összehangolva az egyetemek kutatási eredményeit az állam iparpolitikai irányelveivel, valamint a vállalatok piaci erejével és vállalkozó kedvével, megerősítve a magas színvonalú fejlődés első kritériumát: az innovációt.
A pénzügyi stabilitás kezelése: adósság- és tőkeellenőrzés
A Kínával szemben gyakran hangoztatott második fő kritika az adósságszintjét érinti, különösen az árnyékbanki szektort és a helyi önkormányzati finanszírozási eszközöket.
Kína a külvilág felé viszonylag szigorú tőkeáramlás-ellenőrzést tart fenn. Az adósság ezért nagyrészt belső ügy marad, helyi pénznemben denominált és hazai intézmények birtokolják. Ez lehetőséget biztosít a kínai kormányzatnak az adósságállomány belső konszolidációjára.
A 2020-ban bevezetett, az ingatlanszektor finanszírozását korlátozó „három vörös vonal” politika volt a kezdőlépés az ingatlanválság fokozatos kezelése érdekében, megelőzve annak súlyosbodását. A tőkét a spekulatív ingatlanpiacról a high-tech gyártásba irányítva a kormányzat jelentősen csökkentette a magánszektor tőkeáttételét.
Bár öt éve napirenden van, a kínai kormányzatnak egyelőre, se az önkormányzati adósság, se az ingatlanválság kezelését nem sikerült megoldania. Ehhez az TDLD keretrendszerben rendelkezésre állnak eszközök, de megfelelő kormányzati végrehajtási programot eddig még nem dolgoztak ki.
Geopolitika és magas színvonalú nyitás
A 2020-as évek elején a kínai fejlődés korlátozását célul kitűző szétválasztási, illetve kockázatcsökkentő stratégia a nyugati blokkon belüli széttagoltság miatt sokkal kevésbé bizonyult hatékonynak, mint azt eredetileg várták.
Ez mozgásteret biztosít Kínának a magas színvonalú nyitás további megvalósítására. Az ország a korábbi a nyugati piacokra támaszkodó alacsony színvonalú feldolgozóipari exporttal ellentétben fokozatosan a technológia, a magas értékű infrastrukturális szolgáltatások exportjára összpontosíthat, egyben diverzifikálhatja gazdasági partnereit a globális déli régióban.
Az öt kritérium: kiegyensúlyozott gazdaságpolitikai célstruktúra
Kína fejlődésének fenntarthatósága az öt kritérium által elért egyensúlyon alapul, amelyek a korábbi kritikák minden dimenzióját érintik:
- Innováció: A tényező felhalmozás (kiterjedt beruházások) helyett a TDLD-keretrendszer által elősegített teljes tényezőtermelékenység (TFP) növekedésére támaszkodik.
- Koordináció: A hangsúlyt a területi részpiacokra koncentráló fejlesztésről az integrált hazai értékláncokra helyezi át, korrigálva partvidéki és belső területek közötti torzulásokat.
- Zöld: A kínai feldolgozóipar kapacitását a fenntartható energia és a környezetvédelmi technológiák felé irányítja, új növekedési hajtóerővé alakítva azokat.
- Nyitottság: Átállítja a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat a bérmunkán alapuló exportról a magas hozzáadott értékű kereskedelemre
- Befogadás: Biztosítja, hogy a növekedés előnyeit ne csak a part menti elit élvezze, hanem azok eljussanak a belföldi lakossághoz is, biztosítva a növekedéshez szükséges belföldi keresletet.
A fentiekkel azt kívántam bizonyítani, hogy Kínában az elmúlt tíz évben kialakult egy olyan gazdaságpolitikai stratégiai keretrendszer, amely képes kezelni a strukturális egyensúlytalanságokat, egyben mederben tartani a gazdaság növekedési ütemének lassulását. Ami a fejlődés jövőbeli fenntarthatóságát illeti, itt egy lehetőségről beszélhetünk, ami kezelhetővé teszi a pénzügyi stabilitást vagy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat veszélyeztető kockázatokat.
