Az amerikai közvetítésnek köszönhetően szeptember 15-én aláírt Ábrahám Egyezmény keretei között az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein normalizálta kapcsolatait Izraellel. Az önmagában történelmi jelentőségű változáshoz október 23-án csatlakozott Szudán is, ezzel tovább bővítve a felmerülő kérdések sorát. Jelenthet-e ez egy új Közel-Keletet? Hatalmas változásokra számíthatunk vagy végül elbukik a béke? Az izraeli politikát vizsgálva nem feledkezhetünk meg a palesztinok kérdéséről sem, akiket nehéz helyzetbe sodort a politikai hangsúlyeltolódás.

Az 1967-es Arab Liga gyűlésen, Khartoumban megfogalmazták a „három nem” néven elhíresült elvet, miszerint „nincs béke Izraellel, nincs elismerés, nincs tárgyalás vele”. Ez a doktrína azonban az idők során megváltozott. 1979-ben a legnépesebb arab ország, Egyiptom a háború során elismerte Izraelt, viszont kapcsolataik szigorúan állami szintűek maradtak. 1994-ben Jordánia lett a második állam, amely elismerte Izraelt az oslói békefolyamat keretében, ám Egyiptomhoz hasonlóan hűvös, korlátozott kapcsolatot alakított ki az országgal. 2020-ban három újabb ország csatlakozott ehhez a körhöz: az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Szudán. Donald Trump nyilatkozatai alapján azonban e nemes klub tovább bővülhet.

Valójában Izrael elszigetelése nem volt teljes, az Emírségek eddig is rendelkezett titkos kapcsolatokkal irányába. A kapcsolatok normalizálásának hátterében állt az is, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nem rejtette véka alá, hogy annektálni kívánják Ciszjordániát, valamint további palesztin területeket is. A béke érdekében azonban az arab országok kérésére a szóban forgó terület egyharmadának bekebelezését visszavonta. Bahrein kiegyezése különösen jelentős, mivel Szaúd-Arábia beleegyezése nélkül ezt nem tehette volna meg, az ország ugyanis gyakorlatilag a szaúdiaktól függő terület.  Szaúd-Arábia és Izrael békéje ugyanakkor elképzelhetetlen, mivel a Mekkát és Medinát magába foglaló ország jelenti az iszlám vallás őshazáját. Talán az ügyes amerikai külpolitika, talán az idő múlása eredményezte, de az biztos, hogy kezd töredezni az eddig egységes arab front.

Ennek ismeretében látható, hogy csak egy szikra kellett a történelmi jelentőségű egyezmény megszületéséhez. Ezt a szikrát Donald Trumpnak hívják. 

Az Egyesült Államok szerepe

Az amerikai külpolitika egyik legnagyobb érdekszférája évek óta a Közel-Kelet volt. Trump elnök kijelentette, hogy a cél az izraeli-palesztin vita megoldása és a felek kibékítése, ez azonban jelenleg is messze áll a megvalósulástól. Az egyezmény megszületése viszont első jele lehet annak, hogy a konfliktus egyszer talán megoldható lesz. A szerződő felek között az Egyesült Államok egyfajta közvetítő szerepet játszott, így az egyezményt is a Fehér Házban írták alá. Az amerikai politika befolyása ezzel viszont nem ér véget.

Az aláírási ceremónián Trump célzást tett arra, hogy öt másik ország is rövidesen követni fogja Bahrein és az Emírségek példáját. Október 23-án Szudán így is tett, a többi ország kiléte csak találgatás tárgya. Persze a kérdés felmerülhet: vajon miért vár ki a többi ország?

A válasz roppant egyszerű, ám az események értelmezéséhez nagyon fontos. A november eleji elnökválasztás ugyanis gyökeresen megváltoztathatja az amerikai álláspontot a kérdésben. Trump újraválasztása zöld lámpát adhatott volna az újabb országok békekötéséhez, folytatva az eddigi tendenciát. Azonban Joe Biden választási győzelme kérdésessé teszi, hogy tartja-e az eddigi irányvonalat, vagy eltávolodik Trump Közel-Keleti stratégiájától. Továbbá, az arab országok politikailag és gazdaságilag is érdekeltek abban, hogy az aktuális amerikai elnökkel jó kapcsolatot ápoljanak. Éppen ezért Omán bejelentette, hogy a két ország közti viszony normalizálásáról szóló tárgyalást csak az elnökválasztást követően hajlandó megkezdeni. Nem lehet tudni, hány állam választja még a kivárás taktikáját.

Az Ábrahám Egyezmény

Izrael békéje Egyiptommal és Jordániával egy rendkívül formális, diplomáciai értelemben vett „elismerés”. Az Ábrahám Egyezmény azonban eddig nem látott együttműködést alapozhat meg. Bahrein és az Emírségek nem csak felvették a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, de megegyeztek a kereskedelmi és turisztikai együttműködésben is. Az Emírségek és Izrael kereskedelme szorosan összefonódhat, hiszen az izraeli high-tech szektor vonzza az arab befektetőket. A Wall Street egyik neves elemző cége, a Dun & Bradstreet szakértői a Gulf Newsnak adott interjúban kiemelték a turizmus fellendülésének valószínűségét. Manjeet Singh Chhabra (Dun & Bradstreet) elmondása szerint az Emírségek turizmusa a világjárvány elültével hamar profitálhat a beáramló izraeli turistákból.

Látható tehát, hogy az egyezmény már nem csak az államok között rendezte a kapcsolatot, de utat nyitott népeik között, hogy kereskedjenek egymással, megismerjék egymás kultúráját.

Ugyanakkor a szerződés pozitívumai és ez az utópisztikus jövőkép nem talált széleskörű támogatásra. Nem szabad elfelejteni, hogy az arab világ félévszázados tabuját rúgták fel pár hónapon belül. Több helyen nagy tüntetések és ellenhangok jelentek meg az egyezménnyel kapcsolatban. Az említett „három nem” elve, amit korábban éppen Szudánban írtak alá, kudarcot vallott, ráadásul az egyik megbékélő ország éppen Szudán lett, melynek helyzete önmagában is kérdéseket vet fel.

Szudán

Szudán októberi csatlakozása döntő lehet: elindíthat egy folyamatot, mely szerint nem csak az eredetileg aláíró Bahrein és az Emírségek köthetnek békét, hanem később csatlakozhatnak további országok is. Ugyanakkor a csatlakozás körülményei megnehezítik az Izraellel való együttműködés megjóslását. Szudán jelenleg nem rendelkezik parlamenttel, ami ratifikálhatná az egyezményt, így bizonytalan, hogy a gyakorlatban működhet-e a kooperáció. Mivel az ország autoriter berendezkedésű, a kiegyezés heves indulatokat váltott ki helyben, hiszen a kormányzat döntése nem tükrözte Izrael társadalmi elfogadottságát. Azonban az ország gazdasága válságban van, a mindennapi árucikkekből, mint a kenyérből vagy az üzemanyagból, hiány van. Az USA terrorizmust támogató államként listázta Szudánt, ezért korlátozó intézkedésekkel sújtotta. Az Izraellel való megbékélésért cserébe viszont levette a listáról, mellyel a szudáni gazdaság újra felállhat a válságból. Mindezek alapján érthetővé válik a kormányzat döntése az egyezményhez való csatlakozásról.

Hogyan tovább?

Az évtizedek óta húzódó narratíva, miszerint az arab országok támogatják Palesztinát Izraellel szemben, megváltozott. Palesztin vezetők árulásnak titulálták a három ország megbékélését Izraellel, és arra buzdítottak másokat, hogy ne kövessék példájukat. A kérdés adott: mit tesz a többi ország? Az amerikai elnökválasztás eredménye nagyban befolyásolja döntésüket. A fokozódó Iráni agresszió új célpontot adhat a térségben, amihez elengedhetetlen az Izraellel való kapcsolatok normalizálása. Ugyanakkor látható, hogy az arab világ talán legnagyobb tabujának ledöntése még nem érett meg társadalmi szinten. Az eleve instabil országok érthetően nem szeretnének olajat önteni saját tüzükre. Megoldás születhet az izraeli-palesztin vitában? Az biztos, hogy az Ábrahám Egyezmény egy új Közel-Keletet teremtett, a kérdés csupán az, hogy a térség békéjét alapozta-e meg, vagy ellenkezőleg, új konfliktusokat szült. 


A szerző az MCC Junior Programjának diákja, az írás a DiploMaci Blog rovatban jelent meg.

Borítókép: Wikipedia