Közép-Ázsia több leegyszerűsítő értelmezés szerint valamelyik nagyhatalom „hátsó udvara”, ami a kollektív emlékezetben esetleg kiegészül azzal, hogy ezek az országok a volt Szovjetunió tagköztársaságai voltak. Ezzel szemben a gazdasági-geopolitikai jelentősége ennek a térségnek egyre növekszik, nem véletlen, hogy a nagyhatalmak (Oroszország, Kína, Egyesült Államok, Törökország) szüntelen érdeklődést mutatnak Közép-Ázsia iránt. Ebben a cikkben feltérképezésre kerül, hogy milyen integrációs mechanizmusok figyelhetőek meg, és miért fontos Magyarországnak ebben a térségben szerepet vállalnia.
Sikertelen utó-szovjetizálás
Az SZSZK-k korában ezt a térséget úgy illették, mint „Kazahsztán és a közép-ázsiai köztársaságok”, jól mutatva azt, hogy a moszkvai vezetés melyik országot kezelte prioritásként. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy Kazahsztán és a többi ország orosz meghódítása időben eltér, meghódítására hamarabb került sor. Az 1980-as évek második felétől a gorbacsovi glasznoszty és peresztrojka köré szervezett nyitás politikája már a szétesés előtt lazább államszervezetet eredményezett, azonban a függetlenségi törekvésekre ekkor még katonai-politikai beavatkozás volt a válaszreakció.
A szovjet vezetés – élén Gorbacsov elnökkel – azonban tévesen mérte fel a függetlenségi törekvések erejét és eltaktikázta magát. Jól mutatta ezt, hogy az új államszövetség kialakításáról szóló 1991-es belevésztkájai egyezményt a 15 tagköztársaságból csupán kettő (Oroszország és Fehéroroszország) írta alá. A Szovjetunió felbomlása után Moszkva több szervezeten keresztül próbálta egyben tartani a térséget, de ezek az együttműködések csak korlátozott eredményeket hoztak. A közép-ázsiai államok fokozatosan önállóbb külpolitikát kezdtek folytatni. Ugyanez mondható el a gazdasági együttműködésről is.
A 2022-ben kirobbant orosz-ukrán konfliktus negatív irányba hatott az orosz-közép-ázsiai együttműködésre. A háború kirobbanását követően a térség országai óvatos nyilatkozatokban kerülték a bármelyik oldal melletti állásfoglalást. Ez habár fenntartja az együttműködés lehetőségét (főleg gazdasági vonalon), de az integráció elmélyülésének egyértelműen gátat szab, ami Közép-Ázsiát másik nagyhatalom irányába történő erőteljesebb nyitás, illetve a belső integráció megerősítése felé tolja.
Az integráció irányai
A közép-ázsiai államokat a közös történelmi múlt, a kulturális rokonság, a földrajzi közelség és a még a szovjet időkből örökölt gazdasági kapcsolatok természetes módon az együttműködés irányába terelik. Ugyanakkor a nemzeti érdekek erősödése, a fejlettségbeli különbségek, a határviták és a térségért versengő nagyhatalmak befolyása továbbra is megnehezítik egy valóban egységes regionális együttműködés kialakulását.
A rendszerváltást követően az erőteljesen, szuverenitás-maximalizáló politika a régió együttműködési lehetőségeit jelentősen csökkentette, ennek legszélsőségesebb példája a pozitív semlegességet meghirdető Türkmenisztán. Ennek ellenére történtek lépések az együttműködés kereteinek kialakítására.
Az 1990-es és 2000-es években több regionális szervezet is létrejött, de egyik sem tudott tartós integrációs keretet biztosítani. A kezdeményezések rendre elakadtak a nemzeti érdekek és az orosz dominancia miatt.
A nagyhatalmak már több évtizede igyekeznek szorosabb együttműködést kialakítani Közép-Ázsiával, több megállapodás aláírására és szervezet létrehozására került sor a Nyugat (USA vagy az Európai Unió), Oroszország vagy Kína kezdeményezésével. Összességében elmondható, hogy az egymásnak ellentmondó együttműködési keretek nem voltak képesek megszilárdulni a régióban, a Nyugat által szorgalmazott projektek rendre nem mentek teljesedésbe. Csak a kínai és az orosz kezdeményezések értek el látható eredményeket: Kína a Belt and Road Initiative (BRI) mentén óriási beruházások hajtott végre a térségben, Oroszország pedig sikerrel növelte nemzetközi súlyát az Eurázsiai Gazdasági Unió (EGU) szervezeten keresztül.
Az EGU 1994-ben jött létre, és az integráció több szintjén valósult meg: 2010-től vámunióként, 2015-től pedig gazdasági unióként működik. Összességében elmondható, hogy az EGU-tagállamok mindegyike jobban függ Oroszországtól, mint fordítva és az egyes országos inkább Oroszországgal léptek egyfajta unióra, mint egymással. A mélyülő gazdasági integráció ellenére pedig a tagállamok közötti belső kereskedelem szintje is alacsony maradt, az orosz túlsúly pedig a fejlődés egyik legfőbb akadálya is, ami az EU-Kína ellensúlyozására tett kísérlet sikerét is megkérdőjelezi. Az elmúlt években pedig elindult az EGU és a BRI integrációja (mint az „integrációk integrációja”).
A nagyhatalmak egymásnak ellentmondó és egyre kevésbé követhető kezdeményezései azonban nem vezettek sikerre, ez különösen elmondható a nyugati együttműködésekről. Ez két irányba fordíthatta volna a térséget: vagy a nagyhatalmi arénában önállóan működő közép-ázsiai országokat eredményezett volna, vagy a belső integráció katalizátoraként hatott volna. Az elmúlt időszak történéseiből az elmúlt évek alapján úgy tűnik, hogy az utóbbi megvalósulása történt meg.
A közép-ázsiai országok egyik – jelenleg is – legfontosabb együttműködési fóruma a Türk Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsa (más néven Türk Tanács) létrehozása volt, amely valójában Közép-Ázsia és Törökország kapcsolatainak intézményesítését szolgálta, ugyanis addig inkább az önálló, bilaterális megállapodások domináltak, ami miatt Törökország nem tudott megerősödni a térségben. A 2009-ben létrehozott szervezet az évek alatt egyre mélyítette az együttműködését, társadalmi-kulturális, tudományos, oktatási csakúgy, mint stratégiai, védelmi és biztonsági kérdések terén. A szervezet titkársága is Isztambulban van. A Türk Tanács által megfogalmazott elsődleges célkitűzések (pl. kölcsönös bizalom, béke és stabilitás, gazdasági és kulturális együttműködés) is azt mutatják, hogy ez a szervezet a korábbi, alapvetően gazdasági kérdésekre fókuszáló együttműködés helyett több területre kiterjedő fórum létrehozását jelenti. Fontos azonban, hogy például az EGU-val ellentétben semmilyen uniós törekvésről nincsen szó.
Gazdasági kérdésekben a szervezet tagjai egyre inkább mélyítik együttműködésüket, a 2024 novemberében szervezett csúcstalálkozón több megállapodást is kötöttek, többek között a tagállamok nemzeti bankjainak tanácsáról (pénzügyi integráció mélyítése), a digitális kereskedelem fejlesztéséről, valamint az űrtechnológiai együttműködésről. Ugyanígy létrejött a Türk Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Türk Befektetési Alap is. Érezhető tehát a gazdasági kooperáció fokozódása, ugyanígy kulturális téren is zajlanak az egyeztetések, mint például a szervezet himnuszának és zászlajának létrehozása, ami a kollektív identitástudatot erősíti.
Magyarország 2018 óta megfigyelőként vesz részt a Türk Tanács munkájában, de már az elmúlt másfél évtizedben egyre aktívabb külpolitikát kezdett kialakítani a térség országaival, sebességében messze lehagyva az Európai Uniót. Magyarország egyre oszloposabb tagja az együttműködésnek, a türk állam vezetői rendre megfordulnak Budapesten és fordítva. Az együttműködés fokozódását mutatta az is, hogy 2025. május 20-21-én Budapesten rendezték meg a Türk Tanács csúcstalálkozóját, ami azt mutatja, hogy Magyarország szerepe egyszerű megfigyelő státuszán túlmutat. A jövőben azért kell dolgoznia Magyarországnak, hogy az elmúlt években megszerzett lépéselőnyt a türkökkel való együttműködésben ne hagyja lelassulni, és aknázza ki a térségben rejlő lehetőségeket.
Közép-Ázsia geopolitikai jövője
A közép-ázsiai országok együttműködése sok tekintetben ellentmondásos folyamatok eredményeként jött létre. A Szovjetunió felbomlása után annak romjain felállított együttműködési formák rendre kudarcot vallottak, vagy csak az orosz befolyásolási kísérletek sikerességét eredményezték. A nagyhatalmi törekvések kereszttüzében számos szervezet és együttműködés alakult, de egyik sem tudott gyökeret verni, ami a térség országainak belső együttműködésére hatott katalizátorként. Az egymásra utalt, mégis egymástól sok tekintetben idegenkedő „-sztán”-ok végül a Türk Tanács keretein belül megtalálták az együttműködés megfelelő formáját (mélyülő integráció, szigorúan unió nélkül), amely Törökország és Magyarország számára is pozitív lehetőséget teremtett az együttműködési keretek kialakításában, befolyás növelésében. Közép-Ázsia számára a következő évek kulcskérdése nem az lesz, hogy melyik nagyhatalom befolyása alá kerül, hanem hogy képes lesz-e saját regionális érdekeit megszervezni. Ha igen, a Türk Államok Szervezete a 21. század egyik legfontosabb eurázsiai együttműködési fóruma lehet. Ha nem, a térség ismét mások geopolitikai játszmáinak terepévé válik.
