A 2026. június 12-én hatályba lépett migrációs és menekültügyi paktum célja az Európai Unió (EU) külső határainak megerősítése, a menekültügyi eljárások egyszerűsítése, a tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása, valamint a migráció kezelésének beépítése az EU nemzetközi partnerségi kapcsolataiba. Ezen célok elérése érdekében a paktum kötelező érvényű szabályokat állapít meg az egységes átvilágítási eljárásokra, a határon lefolytatott gyorsított menekültügyi eljárásokra, valamint a felelősség tagállamok közötti egyenletesebb megosztását célzó „szolidaritási mechanizmusra”. E mechanizmus keretében a tagállamok dönthetnek arról, hogy menedékkérők átvételével, vagy pénzügyi, illetve operatív támogatás nyújtásával járulnak hozzá a jelentős migrációs nyomás alatt álló tagállamok tehermentesítéséhez.

A paktum az ötéves európai menekültügyi és migrációkezelési stratégia részét képezi. Az idei évre vonatkozó végrehajtási terv 10 jogi aktust tartalmaz, amelyek célja az EU-tagállamok migrációs és menekültügyi politikáinak megerősítése és harmonizálása. A Bizottság értelmezése szerint a stratégia új szakaszt nyit az illegális migráció visszaszorítását és a migrációkezelés javítását célzó uniós törekvések területén.

2023 óta az illegálisan érkező migránsok száma fokozatosan csökken. A Bizottság szerint a közbizalom helyreállításához az EU-nak be kell bizonyítania, hogy képes hatékonyan kezelni a illegális migrációt. A stratégia a menekültügyi rendszerrel való visszaélésekkel szemben a zéró tolerancia elvét hirdeti, és hangsúlyozza, hogy azok, akik nem jogosultak nemzetközi védelemre, nem maradhatnak az EU területén. Az EU-ba illegálisan belépő személyek mintegy 90%-a bűnszervezetek által működtetett embercsempész-hálózatokon keresztül érkezik, ezért az emberi jogokat sértő és a migránsok kiszolgáltatottságát kihasználó hálózatok elleni küzdelem a stratégia másik kulcsfontosságú célja. Ugyanakkor az EU törekszik arra, hogy az uniós és a nemzetközi jog szerint fennálló kötelezettségeinek is eleget tegyen, oltalmat biztosítva a háború elől menekülő emberek számára. A stratégia további kiemelt célja, hogy a szigorúbb bevándorláspolitika és a képzett migráns munkavállalók megtartása közötti egyensúly megteremtése révén erősítése az európai gazdaság versenyképességét.

A Közös Európai Menekültügyi Rendszer (CEAS) reformja a menekültügyi eljárások közös uniós szabályait határozza meg, amelyek végrehajtásához a tagállamoknak saját nemzeti jogi és intézményi kereteiket is hozzá kell igazítaniuk. A Bundesrat nemrégiben jóváhagyta a paktum és a CEAS végrehajtását szolgáló törvényt, amely lehetővé teszi, hogy Németország kötelező átvilágításokat és biztonsági ellenőrzéseket vezessen be az országba illegálisan belépő személyek esetében, és gyorsított eljárást alkalmazzon akkor, ha a kérelmezőnek korlátozott esélyei vannak az EU-ban való tartózkodási jog megszerzésére.

A migráció Németországban központi politikai kérdéssé vált. Különösen hangsúlyosan jelenik meg az Alternatíva Németországért (AfD) kommunikációjában, és fontos szerepet játszik az ellenzéki párt választói támogatottságának növekedésében is. A választók bizalmának visszaszerzését célzó intézkedések részeként a német kormány csökkentette a menedékkérők számára korábban biztosított egyes juttatásokat. A menedékkérők juttatásairól szóló törvény módosítása értelmében Németország továbbra is biztosít élelmiszert, szállást és egészségügyi ellátást, ugyanakkor csökkentette a ruházati és háztartási cikkek vásárlására szánt pénzbeli juttatásokat. Az intézkedés miatt az Európai Bíróság (EB) elé került egy ügy, melynek kapcsán arról kellett döntést hoznia, hogy a menedékkérőknek biztosított németországi juttatások megfelelnek-e az uniós követelményeknek. Az ügy érinetteje egy afgán menedékkérő volt, akinek kérelmét a német hatóságok elutasították és Romániába történő átszállítására várt. Ez idő alatt nem kapott ruházati és egyéb háztartási cikkeket. Az EB a menedékkérő javára döntött, megállapítva, hogy a létfenntartáshoz szükséges eszközökhöz való hozzáférés – ideértve a ruházati és háztartási cikkeket is – nem vonható meg akkor sem, ha a menedékjog iránti kérelmet elutasították.

Az új paktum végrehajtásával Németország célja, hogy tovább szigorítsa migrációs politikáját. A másodlagos migráció megakadályozása érdekében az EU-tagállamok határközeli befogadóközpontokat hozhatnak létre, hogy azokat a személyeket, akikről kiderül, hogy egy másik EU-tagállamba léptek az Unió területére, vissza lehessen szállítani a menedékjog iránti kérelmük elbírálásáért felelős államba. Mivel Németországnak nincsenek külső uniós határai, a kormányzat tervei szerint a repülőterek közelében hoznának létre ilyen központokat a kérelmüket elutasított személyek gyors visszaküldésének megkönnyítése érdekében. A paktum emellett az alacsony menedékjog-elismerési aránnyal rendelkező országokból érkező kérelmezők esetében gyorsított eljárást is lehetővé tesz. Az új szabályok értelmében a menedékkérők a kérelem benyújtását követő három hónap elteltével léphetnek be a német munkaerőpiacra. Azonban azok, akik személyazonosságuk meghamisításával próbálkoznak, nem kaphatnak munkavállalási engedélyt.

A mai német migrációs politika jelentősen eltávolodott a Merkel-korszak 2015-ös menekültválság idején képviselt „Wir schaffen das”, vagyis „Meg tudjuk csinálni” jelmondattal fémjelzett megközelítésétől. A paktum végrehajtása, a Merz-kormány által bevezetett bevándorlásellenes intézkedésekkel együtt, az európai migrációs politika jelentős irányváltását jelzi a szigorúbb határigazgatás és a gyorsabb menekültügyi eljárások felé. Az, hogy ezek a reformok képesek lesznek-e úgy visszaszorítani az illegális migrációt, hogy közben összhangban maradnak az uniós jogi kötelezettségekkel, az elkövetkező évek politikai vitáinak egyik meghatározó kérdése lesz.