A magyar Országgyűlés még június végén fogadta el a médiatörvény módosítását, amely többek között új felügyeleti és működési struktúrát hoz létre a közszolgálati média kapcsán. Az átalakítás kevésbé látható kérdései közé tartozik a nemzetiségi médiaszolgáltatás jövője.

Törvényi előírás – konkrétumok nélkül

A 2026. évi XXI. törvény nem vezetett be új, részletes szabályozást a nemzetiségi műsorokra vonatkozóan, ugyanakkor megerősítette azok közszolgálati jelentőségét. A médiaszabályozás továbbra is a közszolgálati médiaszolgáltatás alapfeladatai közé sorolja a magyarországi nemzetiségek kultúrájának, nyelvének és identitásának bemutatását és megőrzését.

Pedig a nemzetiségi műsorok és szerkesztőségek helyzetének rendezése a közszolgálati média egyik kiemelt feladata lenne. A magyarországi nemzetiségi műsorszolgáltatás története értékes szakmai hagyományokra épül. A legkorábban a szerb-horvát műsor indult a Magyar Rádióban 1952-ben, 1956. január 1-étől pedig német nemzetiségi műsort sugárzott az állami rádió. Az évtizedek alatt nem csak hagyomány- és értékmegőrző tevékenység folyt a szerkesztőségekben, hanem szellemi műhelyként is funkcionáltak. erre példa, hogy számos nemzetiségi közéleti vezető került ki a műsorkészítők közül.

A komoly hagyományok ellenére az elmúlt évtizedekben e szerkesztőségek működési feltételei fokozatosan romlottak: 2010-et követően létszámleépítésre került sor, a 2012-es vidéki stúdióbezárások (ahol a nemzetiségi adások döntő többsége készül) után a működés technikai feltételei fokozatosan beszűkültek, a műsorkészítők bérezése kevésbé követte a piaci viszonyokat. Így tehát a közszolgálati média jelentős adóssága, hogy nem biztosított a nemzetiségi műsorok számára a többségi, illetve legalább a határon túli magyar szerkesztőségekével azonos szakmai, személyi és technikai feltételrendszert.

A magyarországi nemzetiségek jogairól szóló törvény egyértelműen rögzíti, hogy a nemzetiségeknek joguk van anyanyelvük ápolásához, kultúrájuk megőrzéséhez, valamint a róluk és hozzájuk szóló tájékoztatáshoz. E jogok érvényesülésének egyik legfontosabb intézményi garanciája továbbra is a közszolgálati média lehetne. 2012-t követően többször felmerült, hogy a műsorkészítést a nemzetiségi érdekképviseleteknek érdemes lenne átvenniük, erről szószólók és országos önkormányzati vezetők is tárgyaltak az MTVA-val. Bár a nemzetiségi önkormányzatok és szószólók meghatározó partnerei lehetnek a közmédiának, a műsorkészítés intézményi felelősségének azonban a közszolgálati médiaszolgáltatónál kell maradnia. Ugyanis így ezek a műsorok a nemzetiségi érdekképviseletek feletti kontrollt is el tudják látni.

Jelenlegi helyzet – előírás: pipa, de semmi több

A felelősségen túl e probléma megoldása komoly feladat is egyben. 13 törvényileg elismert nemzetiség él hazánkban. Mind a 13 nemzetiségnek vannak műsorai a Nemzetiségi Rádió csatornán. Ez a rádió a rendkívül elavult, 873-as középhullámú frekvencián szól, amely bár országos vételkörzettel rendelkezik, hangminősége nem felel meg a követelményeknek. Ezen túlmenően a kapható otthoni és autós rádiókészülékek többsége nem is képes már középhullámot fogni. A televíziós műsorok a Dunán és a Duna Worldön kerülnek adásba, általában kevésbé frekventált sávokban. Az anyagi, személyi és tárgyi feltételek nem adottak a színvonalas műsorokhoz. Ráadásul több nemzetiségi műsor technikai – tehát nem szerkesztőségi – gyártását külső cégekhez szervezték ki, ami megnehezíti a szerkesztőségi működést.

Érdemes tehát stratégiát kidolgozni arra vonatkozóan, hogy javuljanak a nemzetiségi rádiós műsorszolgáltatás technikai feltételei, különös tekintettel a vételi lehetőségekre és a műsorok elérhetőségére. Emellett indokolt felülvizsgálni a televíziós műsorok műsorsávjait, a nemzetiségi tartalmak megjelenését az országos műsorfolyamokban, valamint biztosítani kell a szerkesztőségek megfelelő személyi, technikai és infrastrukturális feltételeit. Mindez csak kiszámítható és méltányos finanszírozás mellett valósítható meg. A jogszabályok ezt nem rendezik, így a feladat az új vezetőségre hárulhat.

Az online nem melléktermék

Egy jövőbeni fejlesztésnek nem kizárólag a hagyományos rádiós és televíziós műsorszolgáltatásra kell kiterjednie. A nemzetiségi szerkesztőségek számára is meg kell teremteni az online és multimédiás tartalomgyártás feltételeit, valamint biztosítani kell, hogy tartalmaik valamennyi közszolgálati platformon egységesen jelenjenek meg. A fiatalabb generációk eléréséhez ez ma már nem lehetőség, hanem alapvető követelmény.

A közszolgálati média átalakításakor tehát nem csupán azt kell eldönteni, milyen tartalmak készüljenek, hanem azt is, milyen platformon és milyen formában jussanak el a közönséghez. A tartalomhoz kell igazítani a formát – nem fordítva.

Célközönség

A magyar jogrendszer széles körű kulturális és nyelvi jogokat biztosít a hazai nemzetiségek számára. Pártpolitikától függetlenül egyetértés van abban, hogy a magyarországi nemzetiségek nyelve és kultúrája Magyarország egészének kulturális örökségét gazdagítja. A közszolgálati média feladata ezért nem kizárólag a nemzetiségek tájékoztatása, hanem kultúrájuk, jelenkori közösségi életük és értékeik láthatóvá tétele és bemutatása a teljes magyar társadalom számára – nem kizárólag folklórként vagy hagyományőrzésként.

A közszolgálatiság hitelességét végső soron nem a szervezeti ábra dönti el, hanem az, hogy minden közösség – így a magyarországi nemzetiségek is – megkapja-e a az őt megillető nyilvánosságot.