A „kétharmad” átírhatja az Alaptörvényt – de átírhat-e benne bármit? Az Alkotmánybíróság friss döntése szerint a testület kontrollja az alkotmánymódosítások terén igencsak korlátozott, az alkotmánybírák indokolásai azonban azt mutatják, hogy maga az alkotmánymódosító hatalom korlátlansága korántsem ennyire egyértelmű kérdés.
A Sulyok Tamás köztársasági elnöki mandátumát megszüntető alaptörvénymódosítás vizsgálatakor az Alkotmánybíróság elé tulajdonképpen két kérdés került: (1.) létezik-e jogi korlátja a kétharmados a parlamenti többségnek, illetve, hogy (2.) ezek betartását vizsgálhatja-e egy alaptörvény-módosításkor. A taláros testület többségi álláspontja szerint a parlamenti kétharmadnak nincsenek jogi korlátjai, és ezek betartását egyébként sem vizsgálhatná a testület. Ugyanakkor a többségi határozatban, a párhuzamos indokolásokban és a különvéleményekben egyaránt felsejlenek eltérő megközelítések, hogy mi korlátozhatja, mi korlátozhatná a parlamenti kétharmadot.
Az Alkotmánybíróság a többségi határozatban megállapította, hogy „az Alaptörvénynek nincsenek olyan, az alkotmányozó hatalom által megváltoztathatatlannak tartott rendelkezései, amelyek alkotmányos mérceként kötelezően figyelembe veendőek lennének”. Az ilyen, alkotmánymódosítással nem megváltoztatható rendelkezéseket örökkévalósági klauzuláknak nevezi az alkotmányjog. Az első, ilyen típusú szabályt az 1814-es norvég alkotmány tartalmazta, de talán a leghíresebb örökkévalósági klauzula a német alaptörvényben (Grundgesetz) található. Azonban ahogy dr. Márki Zoltán alkotmánybíró a párhuzamos indokolásában jelezte, az örökkévalósági klauzula „nem alkotmánybírósági kiértelmezés útján lesz azzá”, hanem erről az alkotmányozó hatalomnak kell döntenie. És mint arra a többségi határozat rámutatott, örökkévalósági klauzulát a magyar Alaptörvény nem tartalmaz.
A vizsgált indítvány visszautasítását támogatta dr. Varga Réka alkotmánybíró is, ugyanakkor párhuzamos indokolásában megjegyezte, hogy nem ért egyet azzal a megállapítással, hogy ne tartalmazna kiemelt mércéket az alkotmányozó hatalom számára a magyar Alaptörvény. Szerinte az alkotmányozó hatalom mozgástere nem teljesen korlátlan akkor sem, ha az Alaptörvény nem nevez meg örökkévalósági klauzulát, illetve akkor sem, ha az általa említett korlátok jogi számonkérését nem teszi lehetővé. Ellenpéldának hozta fel a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait (ún. ius cogens), amelyet az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése kifejezetten nevesít.
Dr. Horváth Attila alkotmánybíró szerint is tartalmaz korlátokat az Alaptörvény, ám szerinte ezek még számon is kérhetők a jogalkotón – így a többségi döntést nem tudta támogatni. Érvelésében az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdéséből indult ki, ami alapján az alkotmány rendelkezéseit azok céljának, a benne foglalt Nemzeti Hitvallással és a történeti alkotmány vívmányainak figyelembevételével kell értelmezni. Álláspontja szerint ez a bekezdés, a történeti alkotmány, illetve az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján olyan alkotmányos mércék is irányadók az alkotmányozó hatalom korlátjaként, amelyek „Magyarország alkotmányos rendjének alapját jelentik és olyan értékkatalógust képeznek, amelyek létezése nem az alkotmány pillanatnyi állapota szerinti szövegéből eredeztethető”.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró a többség döntését támogatta, ám a korlátlanság kérdése kapcsán e jogi vitán túlmutatva inkább egy fontos politikai filozófiai megállapításra hívta fel a figyelmet. Szerinte az alkotmányozó többség korlátjának a nemzetközi jog imént említett szabályai és az Alkotmánybíróság döntései „csupán biztosítékai”, az „igazi korlátot önmagában az alkotmányos kultúra jelenti” (a döntés 98. pontja). Alkotmányos demokrácia nem létezhet a vonatkozó politikai közösség támogatása nélkül, vagyis a korlátok megállapításához a szembenálló politikai táborok egyetértésére lenne szükség. Dr. Marosi Ildikó szerint az 1989-es rendszerváltás alkotmányos értelemben akkor tekinthető lezártnak, ha a mindenkori alkotmányozó többség maga is elfogadja az alkotmányosság önkorlátozó logikáját.
Összefoglalva, az 1385/2026. AB határozat megerősítette a parlamenti kétharmad jogi korlátlanságát, így a tervezett alkotmánozási munka talán legjelentősebb alkotmányjogi kérdése az lesz, hogy továbbra is jogi korlátok nélkül marad-e a parlamenti kétharmad.
