A Polymarket úgynevezett prediction market (magyarul előrejelzési piac): a felhasználók valós események kimenetelére kereskedhetnek. Lehet fogadni választásokra, geopolitikai döntésekre, vállalati bejelentésekre vagy az időjárásra is. A helyes kimenetelhez tartozó kontraktus az esemény lezárásakor 1 dollárt ér, a vesztes kimenetelhez tartozó pedig nullát. Ha az „igen” kontraktus 70 centen forog, a piac nagyjából 70 százalékos implikált valószínűséget áraz az eseménynek.

Ez az értelmezés nem teljesen alaptalan. A prediction marketek egyik nagy előnye, hogy gyorsan összesítik a résztvevők szétszórt információit. Mivel a kereskedők valódi pénzt kockáztatnak, erős ösztönzőjük van arra, hogy preferenciáik helyett a saját valószínűségi becsléseiket árazzák. Egyes kutatások szerint a nagy forgalmú politikai prediction marketek előrejelzési teljesítménye bizonyos helyzetekben megközelítheti vagy meghaladhatja a hagyományos közvélemény-kutatásokét.

A piaci ár azonban nem azonos automatikusan a „valódi” valószínűséggel. Hat rá a likviditás, a kockázatvállalási hajlandóság, a tranzakciós költség és az is, hogy kik vesznek részt a kereskedésben. A Polymarket ráadásul nem egyenlően számít minden ember véleménye. A piac a pénzzel súlyozott várakozásokat mutatja, így egy nagy tőkéjű szereplő sokkal erősebben alakíthatja az árat, mint sok kisebb kereskedő együtt.

A kutatások szerint a nyereségek is erősen koncentráltak. A professzionálisabb szereplők jobb információval, gyorsabb reakcióval, limitáras megbízásokkal és arbitrázsstratégiákkal profitálhatnak, miközben a kisbefektetők gyakrabban követik a trendet és rosszabb áron kötnek megbízásokat. Alacsony likviditás mellett egy-egy „bálna” rövid időre jelentősen elmozdíthatja a fogadás árát. Az ár később ugyan visszatérhet a reálisabb szintre, de a végső helyes előrejelzés még nem bizonyítja, hogy a piac az egész időszakban hatékony volt.

A legkritikusabb kérdés a bennfentes információ. Több nagy nyilvánosságot kapott esetben frissen létrehozott vagy korábban alig aktív számlák közvetlenül fontos politikai és katonai események előtt nyitottak nagy, nyereséges pozíciókat. Maduro eltávolítása, az Irán elleni támadások és a Google Year in Search eredményei körül is felmerült a gyanú, hogy egyes kereskedők nem egyszerűen pontosabban becsülték meg az eseményeket, hanem nem nyilvános információhoz férhettek hozzá.

Itt jelenik meg a prediction marketek alapvető paradoxona: a nem nyilvános információra épülő ügylet pontosabbá teheti az árat, miközben tisztességtelen előnyt biztosít a többi kereskedővel szemben. Ugyanakkor ezt az előnyt a kevésbé informált résztvevők kárára szerzi meg. A rendszer tehát információs szempontból hatékonyabb, piaci szempontból viszont igazságtalanabb lehet.

Még súlyosabb helyzet áll elő, ha a kereskedő nemcsak ismeri, hanem befolyásolni is képes a fogadás kimenetelét. Egy párizsi hőmérsékleti piacon felmerült, hogy valaki fizikailag befolyásolhatta azt a hőmérőállomást, amelynek adata alapján a fogadást kimenetelét meghatározták. Ilyenkor a prediction market már nemcsak a jövő előrejelzésére ösztönöz, hanem arra is, hogy valaki megváltoztassa a valóságot vagy az azt rögzítő adatot.

A probléma kezelése egyszerre igényel piaci, technikai és szabályozási eszközöket. Szükség lehet erősebb személyazonosításra, munkahelyi összeférhetetlenségi ellenőrzésekre, valós idejű kereskedésfigyelésre, több független adatforrás használatára és a gyanús piacok elszámolásának felfüggesztésére. A szabályozási besorolás azonban ma sem egyértelmű: a Polymarket egyszerre hasonlít pénzügyi piachoz, fogadási oldalhoz és közösségi előrejelző rendszerhez.

A Polymarket tehát nem a jövőt tökéletesen megjósoló gépezet, hanem egy gyakran meglepően informatív piac, amelynek árai a tudás mellett a tőkeerőt, a spekulációt, az információs egyenlőtlenséget és esetenként a manipulációt is tükrözik. A valódi kérdés nem az, hogy képes-e megjósolni a jövőt, hanem az, hogy milyen áron teszi ezt.