Bereményi Géza néhány mondatában lényegében minden benne van, amit a közgazdaságtan mondhat az 1956 előtti korszakról, a forradalomról és annak következményeiről. A cikkben az író szavait és a tudomány elméleteit állítjuk párhuzamba, hogy bemutassuk, miért vezetett először forradalomhoz, puha formájában pedig összeomláshoz a vállalkozás szabadságának gúzsba kötése.
„De nekem megsúgta az aranyam, hogy itt mi lesz. Vér. Ha az arany elvesztette az értékét, nincs fedezet. Akkor vérnek kell folyni, hogy legyen valahogy.”
Bereményi Eldorádó című filmjében mondja ezt Monori Sándor. A Teleki téri piac királya a bőrén érzi, hogy a gazdasági logikát felülírja a hatalom. Olyan rendszer alakult ki, ahol az ember minduntalan akadályokba ütközött. Főleg, ha vállalkozó, kereskedő volt.
A kommunista diktatúrában a terv volt az a keret, amiben a gazdasági sikert értelmezték. Ha a terv nem sikerült szigorúbb ellenőrzésre, a teljesítést akadályozók büntetésére van szükség. A terv, mint a gazdasági működés értelmezési kerete, a terv logikája és céljai nem kérdőjelezhetőek meg.
A központosított szocialista gazdaság hatalmi logikáját mutatja be Mancur Olson Power and Prosperity című könyve. Olson rávilágít, hogyan az ötvenes években Magyarországon is bevezetésre kerülő sztálini gazdasági rendszer lényegében rabszolgaként használta a munkaerőt. A központi gazdaságirányítás által elvonta a jövedelmeket, ehelyett a nem megfelelő teljesítés retorziójától való félelem és a lojalitásért kapott jutalom volt a fő motivációs erő.
Az arany nem sokat ér, ha bármikor elveheti a hatalom – birtokosával együtt. Az emberek eldugták kincseiket, összehúzták magukat, amennyire csak lehetett.
„Megkérem tisztelettel, fáradjon valami komolyabb kereskedőhöz. Szürke veréb, Szürke veréb lettem tisztelettel. Esetleg 10 deka lencsét?” - Mondja Monori Sándor az ötvenes évek hideg telén a rajta fogást kereső rendőrnek.
Őt pedig a csapos oktatja ki. „A pénz ma már csak rongy. Nem lehet vele semmit sem elintézni. A kapcsolatok, az ismeretség az igen. Azzal elérheti az ember azt, amit akar. És a kapcsolatokat az ital csinálja. Ezért vagyok én itt az úr.”
A régi piaci világ elértéktelenedésében a kereskedő bele is keseredik, lovát agyonveri.
Lengyelországban a sztálinizmust elítélő Gomułka lesz a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetője. Az október 19-én Varsóba érkező Hruscsovot (A Szovjet Kommunista Párt vezetőjét) sikerül meggyőznie, hogy engedjen szabad utat az új politikának. Az új lengyel pártfőtitkár változásokat jelző beszéde október 22-én megjelenik a magyar kommunista párt lapjában, A Szabad Népben. Az első október 23-i megmozdulásan a lengyelek melletti szolidaritásból a Bem szoborhoz vonuló egyetemisták joggal bízhattak abba, hogy Magyarországon valami hasonló fog történni. Lelkesedéssel teli várakozás viszi utcára az embereket, nem érezték, hogy lenne mitől félniük.
Eltelik pár nap és kiderül, itt más a forgatókönyv, mint Varsóban. Nálunk volt fegyveres beavatkozás, igazat súgott Monori Sándor aranya.
Látod ennyit ér
„Látod ennyit ér, már csak becsület. Menj innen.” – kommentálja Monori unokájának az oroszokkal harcoló forradalmárok becsületkasszájában álló papírpénzt. Rászólnak, hogy szégyellje magát, de a kereskedő egy fintorral válaszol - tapasztalatból érzi a túlerővel szembeni harc értelmetlenségét. Ebben egyetért a közgazdaságtan forradalomról alkotott nézeteivel.
Hosszan kutakodhatunk a közgazdaságtani folyóiratokban, míg a forradalmak logikáját vizsgáló cikkeket találunk (Egy összefoglaló itt). Két meghatározó klasszikusa van a témának. Az egyik 1971-ből Gordon Tullock Paradox or Revolutions című műve. Ebben a szerző amellett érvel, hogy egy forradalom győzelmének valószínűségét nagyon kis mértékben növeli, ha még egy ember csatlakozik a tiltakozáshoz. Emiatt a forradalomban való részvétel az elkötelezettek számára is csak akkor racionális, ha annak az ügy győzelméhez fűzött reményeken kívül más személyes haszon is társul – például társadalmi megbecsülés, vagy a részvétel élménye.
A másik klasszikus Albert O. Hirschman Kivonulás, Tiltakozás és Hűség című könyve (1970), ami a 89-es berlini események értelmezésének egyik meghatározó társadalomtudományos értelmezésévé vállt. Valaki egy szolgáltatás vagy akár egy politikai rezsim ellen két módon léphet fel: vagy otthagyja a szállítót, az országot vagy pedig tiltakozik. A tiltakozás várható hatása nő, amennyiben a kilépés könnyebbé válik. Azért van így, mert ebben az esetben reális a veszély, hogy az elégedetlenségüket kifejezők tovább állnak, ha problémájukra nem érkezik megoldás. Ezért reagálnak gyorsabban a fogyasztói panaszokra a versenyző piacokon értékesítők, mint a monopol szolgáltatók. Ezért nő a tiltakozás várható sikere – és ezzel a részvétel valószínűsége – , ha egy zárt diktatúrában megnyílnak a határok.
Bereményi Géza saját nagyapjáról mintázta Monori Sándort. Az unoka és édesanyja végül nem szállnak fel a Bécs felé induló teherautóra. Ez már egy másik történet, ezzel kezdődik a Megáll az idő című film: „Jó. Hát akkor itt fogunk élni.”.
Az új mechanizmus
A 60-as évek hangulatát bemutató film mögötti önéletrajzi történetet a Magyar Copperfield című regényből ismerhetjük meg. A forradalom gazdasági hatásait egy kamaszkori Veszprém és Balatonfüred közötti stoppolás történetébe szőve foglalja össze az író:
„Azon a nyáron annyi autó járt az utakon, mint előzőleg soha a magyar történelemben. Néhány év óta magánszemély is vásárolhatott gépkocsit magának, és használhatta is. Ez egyike volt a korabeli lakosságot békítő könnyítéseknek. És az emberek is megváltoztak, anélkül, hogy észrevették volna. Lazábbak lettek, színesebben öltözködtek, kezdték észrevenni egymást. Fesztelenebb nyarak ígérkeztek, alig maradt már megtorolnivaló, csak bizonyos beszédtémákat kellett kerülni, már is megjelentek az újabb árucikkek.”
Gomułka egy ideig hivatkozhatott arra, hogy megvédte az egyházat és a mezőgazdasági magántulajdont, megelőzte az orosz bevonulást. Az orosz tankokkal érkező Kádárnak azonban nem járt ilyen türelem. Hatalmának megszilárdítása után politikájának kulcselemévé vált a jólét folyamatos bővülése. Hiába a kiemelt figyelem, hiába a más szocialista országokban nem tapasztalható nimbusza a közgazdaságtannak, a reformok, az élénkítések, a modernizációs programok egy idő után mégis kifulladtak.
Az osztrák iskolából, Scumpetertől, Hayektől, Von Misestől származik az az elméleti keret, ami leírja, miért nem képes a tervgazdaság tartani a versenyt a szabadversenyes kapitalizmussal. Ennek megértéséhez az erősen vágyott siker kudarcát közelről látó magyar közgazdászok is sokat hozzátettek.
Kornai János A hiány című könyvében fejti ki, hogy ahol az állam a tulajdonos, ott nincs garancia, hogy a vállalatok szigorúan gazdálkodnak. Ezt nevezi ő puha költségvetési korlátnak. A finanszírozást biztosító állam elvárásai a fontosak, ez látványos beruházásokat és termelési eredményeket gerjeszt – amelyek megtérülése már másodlagos. A verseny fegyelmező erejének hiánya miatt pedig a fogyasztó nem igazán fontos, hiány alakul ki. A gazdaság pazarlóan használja fel az erőforrásokat, a gazdaságpolitika által úgy vágyott növekedés egyre nehezebb – ahogy a Kádár korszak Magyarországának példája mutatja, egy idő után csak hitelből tartható fenn.
A reformközgazdászok próbálták ezeket a negatív hatásokat csökkenteni, egy szocialista keretek között megvalósuló versenygazdaságot vizionáltak. Ez azonban a gazdaság feletti politikai kontroll elvesztésével fenyeget, amit a párt nem engedhet meg magának. A hatékonyság és a hatalmi szempontok közötti ellentmondásra világít rá Voszka Éva Érdek és Kölcsönös Függőség című könyvében.
A Kádár-rendszer logikája végül is nem engedhette szabadon a gazdaságot.Ezt Bereményi Cseh Tamásnak írt Presszó című dala örökíti meg:
„Az új mechanizmus kulcsembere voltam / és most itt végzem egy presszóban holtan.”
A vállalkozás szabadságának fontossága
Az író képekben és hangulatokban értelmezi a világot, a közgazdaságtan szabatos elméletekre és adatokra építve elemez. A művészet és a tudomány más utakat jár, de sokszor hasonló eredményekre jut. Így van ez most is.
A kommunista diktatúra kizsigerelte, gúzsba kötötte az embereket, ez robbanáshoz vezetett. A forradalom az érzelmek és az összetartozás racionalitásnál mélyebb rétegeiből táplálkozik, kereskedői, közgazdasági kalkulussal nem igazán értelmezhető.
Erre azonban a szocialista tervgazdaság minden reformkísérlete ellenére sem volt hosszú távon képes, mert létösztöne nem elfogadta, csak egyes helyzetekben pragmatikusan eltűrte a vállalkozás szabadságát.
A szerző az MCC Közgazdasági Iskolájának vezetője.
Borítókép: Fortepan ; Fotók: Részlet az Eldorádó (1988) című filmből, Cseh Tamás-Másik János: Levél nővéremnek (album borító).
