Olvasási idő: 9 perc

Minek köszönhető, hogy ekkora csúszások és káosz van az EU-s vakcinabeszerzések mögött? Boris Kálnoky írása.

Amikor decemberben elkezdődött a COVID-19 oltási kampány, az EU "szolidaritásának" győzelméről szólt minden. Az Unió központilag 2,5 milliárd euró értékben rendelt több száz millió vakcinát, hogy majd szétossza azokat tagállamok között. Mindezt büszkén kommunikálták, bizonyítandó, hogy az EU jobban képes a nagy problémák megoldására mint a nemzetállamok. Sajnos kiderült, hogy nem olyan sikersztoriról van szó, mint amit az eurokraták reméltek. Az EU csak abban az értelemben döntöget rekordokat, hogy a lehető legkésőbb és leglassabban képes megvédeni polgárai életét a koronavírussal szemben.

In English

Még a türelmes Németország is, amely egyike a szorosabb integráció támogatóinak és így híve a közös uniós oltási programnak is, kikelt magából. A liberális Die Welt is "példátlan szégyennek" nevezte, hogy az USA, az Egyesült Királyság és Izrael is sokkal nagyobb mértékben oltanak már és sokkal korábban kezdték, mint az EU.

Egy másik orgánum, a Der Spiegel mindezt egyszerűen egy "tervezési katasztrófának" hívta.

Az Unió képtelen volt megfelelő mennyiségű vakcinát előrendelni és olyan szerződéseket kötni, amelyek garantálják az időbeni leszállításukat. Ehelyett, "előszerződések" vannak, melyek (ahogy egy német politikus fogalmazott) "annyit sem érnek, mint a papír, amire leírták őket". Így, amint az oltóanyag elérhetővé válik, gyártó cégek azokat fogják előnyben részesíteni, akik készek többért is felvásárolni a készleteket. Emiatt viszont lassabb lesz az EU-ba történő kiszállítás is, hiszen az itteni stratégia alapja az volt, hogy alacsonyan marad a beszerzési ár. Mindeközben úgy tűnik, hogy a gyártók sokkal több rendelést vettek fel, mint amennyit valóban elő tudnának állítani. Mostanra már három cég is bejelentette (a Pfizer-BioNTech, a Modena és az AstraZeneca), hogy nem tudnak eleget tenni a rendelők igényeinek. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen annyira dühbe gurult, hogy személyesen hívta fel a Pfizer vezérigazgatóját. Olaszország pedig épp egy pert készít elő szintén a Pfizer ellen és már az oltási forgatókönyvét is meg kellett változtatnia legalább egy hónapot vesztve a lassú kiszállítás miatt.

Hogy ez ne legyen elég, Németország maga is gyengén teljesített. Az oltási kampány decentralizált szervezése kavarodáshoz vezetett, sokaknak problémás volt az online regisztráció és egy esetben ezer vakcinát ki kellett dobni, mert nem tárolták őket megfelelően.

Magyarországon, az EU által "leszervezett" Pfizer-BioNTech adagok lassú befutásának köszönhetően a valós kapacitás töredékével zajlik csak oltás (január 24-én az egészségügyi dolgozók 80%-át oltották át). Eközben Németországban (január 23-ig) 1,63 millió embert oltottak be, ami a népesség 2%-a, s így kicsit jobb mint a magyar 1,6%. Ezek összehasonlíthatatlan arányok az izraelivel (3,6 millió, azaz egyharmadot beoltottak a 9 milliós lakosságból január 24-i adatok szerint) vagy a brittel (január 23-án már 6,8 millióan kaptak a vakcinából, a 66,5 milliós népesség 10%-a).

Nézzük meg, minek köszönhető, hogy ezek az országok sikeresebbek a lakosságok átoltásában az EU-nál? Ennek öt oka van.

1. Késlekedés az engedélyezésben: Az EU később engedélyezte a Pfizer-BioNTech vakcináját (ez volt az első, ami elérhetővé vált) mint mások és így eleve értékes időt vesztett. Míg a britek már december 2-án elfogadták, az EU csak 21-én. Még ezt követően is, az EU eltolta az oltások kezdését 27-re azért, hogy minden tagállamban ugyanazon a napon kezdhessenek. Ezt amolyan "egység szimbólumnak" szánták megkísérelve felmutatni az EU legjobb oldalát. Csak éppenséggel a legrosszabbat sikerült: ez a késlekedés életekbe kerülhetett.

2. Tárgyalási kudarcok: Az Unió nem rendelt elegendő adagot az elsőként engedélyezett (Pfizer-BioNTech) vakcinából. 200 millió dózist rendeltek elő (egy összesen 600 milliós csomagból), ami 100 millió embernek elég az EU 450 millió lakosából. Ennek az volt az oka, hogy ekkor még nem lehetett látni, hogy a Pfizer oltóanyaga lesz-e kész először, tehát meg akartak hagyni nagyobb adagokat más gyártóknak is, ha szükséges. Ennek vélhetően politikai háttere is volt: A Die Welt egyik riportja azt írja, hogy Németország nyomást gyakorolt Brüsszelre annak érdekében, hogy az EU nagy mennyiségben rendeljen vakcinát a Curevac német cégtől, amely egyébként a leglassabban fejlesztette ki a termékét és még mindig messze van az engedélyeztetésétől. 405 millió Curevac vakcina előrendelése kevesebb külső rendelést jelentett volna az EU-nak. A kritikusok most azt követelik, hogy hozzák nyilvánosságra a vakcina tárgyalások belső protokolljait.

3. Átoltási stratégiák: A számokban látható különbségek jórészt stratégiai különbségeket is mutatnak. Az Egyesült Királyságban azon volt a hangsúly, hogy amilyen gyorsan csak lehet minél többen kapják meg az első dózist. Két adag szükséges, hogy 95%-ra tornázza fel a vírussal szembeni védettséget, de már az első adag is 2-3 hétre immunitást biztosít. A briteknél tehát amint előállították és szétosztották az akár csak első körös vakcinákat, azonnal be is adták őket. Franciaország a leglassabban oltók között van (a lakosság átoltottsága 1% alatti) és a már nála lévő adagok felét elraktározta pont azért, hogy folyamatosan mindenkinek beadhassák majd a második adagot is. Ez a különbség ugyanakkor nem magyarázat mindenre. Dánia például szintén felhasznál minden egyes dózist, amint az átlépi az államhatárt, de arányosan fele annyi embert tudtak csak beoltani, mint Angliában (3%-ot a szigetország 7%-ához képest).

4. Szervezési hibák: Az Egyesült Királyság gyorsan és hatékony módon állította fel a rendszerét, amelynek a lényege, hogy minden állampolgár egy hozzá 10 mérföldön (16 kilométeren) belüli oltóközponthoz van rendelve. Gyógyszertárak, orvosok, sőt még szupermarketek is be vannak vonva az akcióba. A hadsereg feladata, hogy az ország minden szegletébe gyorsan eljuttassa a vakcinákat, valamint több mint 200 ezer önkéntes regisztrált, hogy valamilyen módon segítsen. Ezzel szemben az EU-ban a politika nem von be magánszereplőket azzal az indokkal, hogy ez tönkreteheti a közegészségügyi rendszert. Németországban pedig, a britek központilag szervezett kampányával szemben, mind a 16 szövetségi állam önállóan jelöl ki prioritásokat (hogy kiket oltsanak be először) és szervezi meg a maga elosztását.

5. Oltás-szkepticizmus: Közvéleménykutatások szerint a franciák csupán 40%-a akarja beoltatni magát, s így ők a leginkább oltásellenes ország a világon. Emmanuel Macron francia elnök - ahogy egy nyilatkozatában egyértelművé tette -  szerint (sem) méltó ez Franciaországhoz. Magyarországon sokaknak voltak kezdetben kételyei azzal kapcsolatban, hogy mennyire biztonságos a vakcina, de a legutóbbi KSH statisztikák azt mutatják, hogy 60% mindenképpen vagy talán tervezi beoltatni magát. Ez hasonló az Egyesült Királyság (69%) és az USA (77%) számaihoz.

Tehát, jó ötlet volt hagyni, hogy az EU irányítsa az emberek beoltatását? A kisebb, szegényebb és gyenge kormányokkal rendelkező országok számára valószínűleg igen. Bulgária számára például kihívás lett volna versenyezni az egész világgal a tárgyalásokban olyan cégekkel, mint a Pfizer.

Hatékonyan kormányzott tagállamok számára viszont, mint amilyen Németország, Ausztria vagy éppen Magyarország, jobb lett volna, ha a saját útjukat járhatják.

Itt lehet az ideje annak is, hogy más forrásokat keressenek biztonságos vakcinák beszerzéséhez, mint amilyenek az orosz vagy a kínai. Emberi életek vannak veszélyben. Magyarország már 2 milliót meg is rendelt az orosz "Sputnik V" vakcinából.

A szerző újságíró, évtizedeken át német nyelvű lapok tudósítója, az MCC Média Iskolájának vezetője.

Borítókép: euronews