Február 25-én figyelemre méltó eszmecserére került sor Magyarország igazságügyminisztere, Varga Judit és az Axel-Springer kiadó elnök-vezérigazgatója, Mathias Döpfner között a „Média a szabadságért” („Media for Freedom”) című konferencián. Általában a Springer-média keményen támadja a magyar kormányt, és fordítva, a magyar kormány is erősen kritizálja a német média Magyarországról szóló tudósításait. Ebben a beszélgetésben viszont teljes volt az összhang.

Auf Deutsch

„Kié az adat? címmel a tech-óriások, mint a Google, a Twitter és a Facebook hatalmáról és befolyásáról volt szó. Varga miniszter asszonynak sikerült az a bravúr, hogy ezen a politikai terepen a jogállamiságért való küzdelem élharcosaként mutatkozzon be, és ezért megkapja Döpfner jóindulatú helyeslését – habár a német médiában gyakran támadják, mondván hogy semmibe veszi a jogállamiság elveit.  

A moderátor, Christoph Keese, aki szintén a Springer kiadó prominens képviselője, már az elején megdicsérté Varga kezdeményezését, hogy létrehozott egy „bizottságot a digitális szabadságért” – Keese szerint az első ilyen kormányszintű kezdeményezés Európában.

Varga vázolta, hogy miről is van szó: véleménye szerint a demokratikus társadalmat olyan szabályok tartják össze, amelyek törvényeken vagy nemzetközi egyezményeken alapulnak. Szerinte az a nagy kérdés, hogy a tech-óriások alá akarják-e vetni magukat ezeknek a szabályoknak, meg kell-e ezt tenniük, vagy strukturálisan egyáltalán képesek-e rá. Magyarországon feltérképezték az ezekkel a konszernekkel kapcsolatos jogi problémákat, és most törvényt akarnak alkotni róla.  

Döpfnernek ugyanaz volt a véleménye: ezeknek a tech-cégeknek a monopolisztikus piaci hatalma veszélyezteti a kapitalista alapmodellt és magát a demokráciát is.

Felsorolta az aktuális megoldási javaslatokat, például hogy a Google-t és a Facebookot erősebben adóztassák meg. Szerinte azonban mindenekelőtt egy dolog szükséges: a törvényhozónak meg kell tiltania, hogy a felhasználók adatait tárolják. Mert akkor már nem tudnak algoritmusokat kidolgozni, hogy célzott reklámokat helyezzenek el, vagy a felhasználóknak csak olyan tartalmakat közvetítsenek, amelyek már fogyasztási szokásaiknak megfelelnek.

A végén mindkettőjüknek az volt a véleménye, hogy „közösen” (Varga) kell nyomást gyakorolniuk az Európai Bizottságra, hogy az törvényalkotásba kezdjen. Döpfner korábban ilyen értelmű nyílt levelet írt Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek, és cselekvésre szólította fel. Erre, ahogy Keese megfogalmazta, egy „langyos” válaszlevél jött, amelyben az állt, hogy mindent rendben van, az EU már rég dolgozik a tech-cégek szabályozásán. De a konkrét kérdésre csak annyit írt, hogy a szemelyes adatok tárolását átláthatóbbá kell tenni.

Varga és Döpfner egyetértettek abban, hogy a jogállamra, véleményszabadságra és a demokráciára veszélyt jelent, ha a Twitter, a Facebook&Co. egy választott elnököt – például az akkori amerikai elnököt, Donald Trumpot – egyszerűen „lekapcsolnak”, tehát fiókját bírósági ítélet nélkül törölhetik. Továbbá hogy a tech-óriások a média sokszínűségét veszélyeztetik, amennyiben a hagyományos média üzleti modelljét szétrombolják. Döpfner aláhúzta, hogy a Google és a Facebook megmutatták igazi arcukat az ausztrál kormánnyal való konfliktusukban: a kormány felszólítására, hogy méltányos árat fizessenek a hagyományos médiának azokért a tartalmakért, amelyek digitális terjesztéséből a Google és Facebook rengeteget profitálnak, úgy reagáltak a közösségi médiacégek, hogy átmenetileg minden ausztrál médiát száműztek felületeikről.

A vita tartalmi részén túl meglepő érdekazonosság körvonalazódott a német média és a magyar kormány között, amelyet ők oly gyakran kritizálnak. A magyar kormány aggódik, hogy a Google, a Twitter és a Facebook a jövő évi választásokat az ellenzék javára befolyásolhatja. És még alapvetőbb, hogy minden demokratikus kontroll nélküli óriási politikai hatalommal rendelkeznek. Ez a Springer Kiadó gondja is, de ott mindenekelőtt bizonyára a médiakonzern anyagi érdekeit látják veszélyeztetve. A tech-óriások az okai többek között mostani, korábban nem látott, gazdasági válságnak a médiapiacon.

Ilyen még nem volt: A mainstream-média és Magyarország kormánya egyesít egy közös érdeket, ami arra ösztönzi őket, hogy összehangoltan gyakoroljanak nyomást az EU-ra.

A közös érdek egymás figyelembe vételét is jelentheti.

A szerző újságíró, évtizedeken át német nyelvű lapok tudósítója, az MCC Média Iskolájának vezetője.