Lecsengett a járvány harmadik hulláma. Lassan, óvatosan levesszük a maszkot, újra elkezdünk találkozni régen látott barátainkkal, a bátrabbak már a nyaralást is tervezik. A járvány társadalmi hatásairól már az első hullám óta intenzíven gondolkozik az egész világ itthon is, a globális fórumokon is. Mit tesz velünk, mi marad velünk, amikor a vírus elvonult? Nézzük meg a negatív oldalt, a semleges hatásokat és a pozitívumokat!
Negatív oldal
Veszteségek
A járvány szinte mindenki számára veszteség. Harmincezer ember meghalt, sokan még nem épültek fel teljesen a betegségből. Van, akinek az állásába került a járvány, valakinek a cége dőlt be. A diákokat egy évig elzárta a vírus egymástól, a szerelemtől, az élet határainak feszegetésétől. Sok idős ember lendületét vitte el, hogy félelemmel telve ragadt otthon. Veszteségek, amelyekről csak szűk körben illik beszélni, hiszen nézzünk előre, ne panaszkodjunk, ne tűnjünk gyengének.
Leszakadók
A járvány alatt „a társadalomnak azok a tagjai tudtak jobban alkalmazkodni a válsághoz, akik már a válság előtt is jobb helyzetben voltak.” Az alacsonyabb végzettségűek tipikus munkáit nem lehet otthonról végezni – vagy leáll valaki, vagy vállalja, hogy nagyobb valószínűséggel betegszik meg. Akinek nincs tartaléka, annak sokkal nagyobb csapás, ha pár hónapig kevesebb a fizetés. Könnyebben tűnik el vagy marad le az online oktatásban az a gyerek, ahol nincs otthon internet és a pedagógusi szerepet átvállalni tudó szülő. Akiknek komoly betegsége van, annak a szó szoros értelmében is jobban fáj, hogy járványüzemmódra állt át az egészségügy.
Idővel majd pontosabban látjuk, kik voltak a COVID legnagyobb vesztesei, de az biztos, hogy ott szakad be gyakrabban a jég, ahol vékonyabb.
Ködös perspektívák
A járvány a bizonytalanság és a félelem évtizedek óta nem ismert formáit hozta az életünkbe. A legkedvesebb barát is megfertőzhet minket, a karácsonyi bevásárlás is veszélyes lehet. A járvány miatti korlátozások miatt izgulhat az ember, hogy megmarad-e a vállalkozása, munkája. Most, hogy kijöttünk a harmadik hullámból, izgulhatunk jön-e a következő. Hogyan készüljön az őszre egy iskolaigazgató? Nyitva lesznek-e az éttermek szeptember végén? Közben a járvány veszteségei és a védekezés költségei beépülnek az árakba, nem tudni, vajon ez csak egyszeri áremelkedés vagy megindul a világszerte beindult pénznyomtatás miatt sokszor várt infláció. Lassan tisztul a kép a gazdaságban, félő, hogy a bizonytalantól való félelem sok fejlesztést visszafog majd.
Kevésbé látható a jövő – a teljes boldog újra indulás esélye, az újabb szörnyű vírushullámok veszélye egyaránt benne van a pakliban.
Növekvő feszültségek
A fentiek alapján érthető, hogy idegesebbek lettek és jobban egymásnak feszülnek az emberek. A veszteségek, a járvány által erősen sújtottak elkeseredése és az általános bizonytalanság ijedtséget szül, keresi a bűnbakokat és a kitörési lehetőségeket. Több részeg verekedés, durvább postok a neten, több válás, erősebb társadalmi és politikai egymásnak feszülések lehetnek ebből.
Ami változik
Carpe diem vagy lelki egyensúly
Sokan változtatnak majd az élethez való hozzáállásukon. (Legalábbis rövid távon.) Persze élethelyzetenként, életkoronként különböző módon. A fiatalokon érződik, hogy sok kimaradt pörgést kell bepótolniuk. Elszabadult bulik, nagy utazások, egymásba borulások várhatóak. A következő időszakban az otthonról kiszabadulóknak erősebb lesz a basszus, élénkebbek lesznek a színek és édesebb lesz az élet. A megállapodottabb emberek a kertet újították fel, hosszabb regényekbe vagy futótávokba vágtak bele a karantén idején. Ők arra jöttek rá, hogy az egy könyöknyi előny a karrierben, az eggyel jobb verziójú telefon vagy a márkásabb kabát nem is olyan fontos. Jobb kovászt éleszteni, társasjátékozni, füvet nyírni. Elég azokkal barátkozni, akikre a találkozások után is szívesen gondol az ember.
A pörgés és a lassú mélyedés egyszerre lesz velünk, frissebbek és izgalmasabbak lesznek az élet értelméről folytatott beszélgetéseink.
Az egészség felértékelődik
Az egészség nimbusza a járvány előtt is magas volt, a következő időszakban csak tovább fog nőni. Mindent értékesebbnek fogunk tartani, amiről azt gondoljuk, hogy megóvja testünk működését. Életmód, étel, lakóhely, megelőzés, gyógyítás…
Egyrészt az orvosok társadalmi presztízse tovább nő, az egészség szempontja felértékelődik a munkahelyek, lakások, városok, az egész társadalom szervezésében is. Másrészt jön a több életerő, a több bio-organikus és a több csí.
Kulcskérdéssé válik, hogyan védjük meg magunkat a betegségektől és a világ más káros hatásaitól.
A tudáshoz való hozzáállás praktikusabbá válik
A járvány megmutatta, hogy mennyire kifürkészhetetlen a természet, mennyire nem mindentudó az emberiség. Közben azt is megtapasztalhattuk, hogy mennyit segít a bajban a hozzáértő virológus, a kritikus tényezők alapos mérése, milyen gyorsan tudnak a tudósok korábban nem létező betegségre vakcinát kidolgozni. A tudás önértékébe vetett hit, a tudomány vallásos kultusza helyét átveszi a tudás használati lehetőségeire épülő értékelése. A tudomány, a kultúra feladata sokkal inkább az lesz, hogy eszközöket kínáljon és sokkal kevésbé az, hogy a nagy kérdéseket tegye fel.
Van, akinek tetszeni fog, hogy a tudást hasznán mérik, a kutatóktól azt várja a világ, hogy praktikus koncepciókkal álljanak elő. Van, aki sajnálni fogja, hogy a Tudomány elveszíti szent és irányadó jellegét, hogy a tudós jobban fog hasonlítani az autószerelőre vagy az orvosra és kevésbé a papra vagy a látnokra.
Amiben a járvány jobbá tett minket
Erősödik a szolidaritás és a társadalmi kooperáció
A járvány eddig elképzelhetetlen fegyelmet követelt mindenkitől. Maradj otthon, tarts távolságot, húzz maszkot, moss kezet, nem kínálhatod meg, nem ölelheted meg… Volt, hogy napok alatt alakultak ki, majd alakultak át a mindennapi élet alapvető szabályai.
Az iskolák elkezdték szervezni, hogy oda is kerüljön számítógép, ahol nem tudnak venni. Sokan azért költöttek kultúrára, szolgáltatásra, hogy a színész, a fodrász ne maradjon bevétel nélkül. A kórházakban a betegeket ápoló orvosok ápolók lettek az új hőseink. Az elzártság miatt felértékelődött a karácsony, a húsvét.
Sorolhatjuk hosszan a példákat, hogyan kényszerítette ki belőlünk a járvány, hogy jobban figyeljünk egymásra. Csak együttműködve tudtuk legyőzni a vírust. Az új élmények, rutinok pozitív tapasztalata, az élet követelte figyelmesség és rugalmasság lehetőségének felismerése itt marad velünk, ettől jobb közösség lehetünk.
Felszabaduló energiák
A járvány miatti veszteségek az újjáépítési ösztönöket indítják be. A tétlenségben pedig sok ötlet, vágy torlódhatott fel. Ahogy lehull a maszk a világról, komoly energiák szabadulhatnak fel mind az üzletben, mind a művészetben, mind a tudományban. Most van lehetőség újat vagy új módon csinálni. Egyrészt azért, mert felszállás előtt könnyebb átalakítani a repülőt, mint a levegőben. Másrészt a koronavírus sok dolgot megkérdőjelezett: kevésbé erős az „úgy lesz jó, ahogy szoktuk”. A járvány után vállalkozások, gazdasági szektorok, városok, szakpolitikák sora kell, hogy újra szervezze magát, komoly tere lehet a vállalkozó szellemnek.
Új életstratégiák, munka-család egyensúly minták
Ha nem is pont ahogy akartuk, de leállt a világ, ki lehetett szállni egy pillanatra. Átgondolhattuk a dolgok súlyát: ha ködösebb is a jövő, valamivel jobban tudhatjuk, mit is várjunk tőle. Többet lehetett az ember a gyerekeivel, a gyerek a szüleivel. A bezártságban egy idő után már sok lett a képernyőből. Az együttlét hiánya megmutatta, mennyi életet ad az idősebb vagy távoli rokonokkal, a barátokkal töltött idő. A kényszer új lehetőségeket nyitott a munka helyének és idejének megválasztásában, a családi élet szervezésében.
Óvatosan a gépszíjjal!
Örvényekkel teli hónapok jönnek, hol leblokkolásokkal, hol túlpörgésekkel. Türelmetlenség, bizalmatlanság - életerő, újítási vágy. Nagy filmek, vad szerelmek, éleződő nemzetközi és társadalmi konfliktusok, komoly tudományos felfedezések várhatóak. Élvezzük, használjuk a pezsgést és csitítsuk, kerüljük a felszabaduló feszültségek perzselését! Habár mindez mást jelent a magánéletben, mást a munkában és mást a közéletben, mind a három szférában érdemes észben tartani: a többieknek is nehéz, talán nehezebb volt, mint nekünk; együtt sikerült legyőznünk a járványt; a másikat is sok minden feszíti, legyünk vele annyira megértőek, amennyi türelem hozzánk is kell.
Talán sikerül a járvány pozitív következményeire fókuszálni: jobban megtalálni azt, ami összetartja a közösséget, élni a lehetőséggel, hogy sok területen újra kell szervezni a világ működését. Ha figyelünk arra, hogy ne kapjon be minket az újrainduló gépszíj, talán sikerül jobban saját magunkhoz szabni a mindennapok kereteit és tempóját.
Borítókép: shutterstock.
