Október 20-án kezdetét veszi a Bajnokok Ligájának csoportköre, ahol magyar labdarúgó klub utoljára 11 évvel ezelőtt, az FTC pedig 25 évvel ezelőtt szerepelt. Szimbolikus jelentőségűnek tekinthető, hogy miközben a magyar foci a rendszerváltást kísérő társadalmi és gazdasági jelenségek vesztesének számított, addig első ellenfele, a Barcelona a sport globális átalakulásának egyik legjelentősebb nyertese lett és globális sportvállalattá vált.
A két klub, két világ találkozása nem azt jelenti, hogy egy szintet képviselnének, azonban annak a lehetőségét vetíti előre, hogy az 1990-es években kialakult negatív tendenciák megállíthatóak és a nemzetközi élmezőnytől történő leszakadás megállítható. Gondolatok az FTC BL csoportkörös szereplése előtt.
A sport és a labdarúgás mint a magyar rendszerváltás vesztese
1986 a magyar labdarúgó válogatott eddigi utolsó világbajnoki szereplése, különösen az első mérkőzésen a Szovjetuniótól elszenvedett 6-0-ás vereség miatt maradt emlékezetes sokak számára. Sokan próbálták már megfejteni annak a kudarcnak az okait, amely a korábbi évek tükrében mindenkit váratlanul ért. A késő Kádár-kor fokozódó társadalmi és gazdasági problémái a sportot is elérték. Lassú amortizáció zajlott, ami a létesítmények állapota, a nemzetközi eredmények és a morális alapok terén egyaránt érzékelhető volt. Az 1980-as évek első felében mégis úgy tűnt, a magyar labdarúgás rendkívül sikeres időszak elé nézhet. 1985-ben Európa-bajnokságot nyert az ifjúsági válogatott, UEFA-kupa döntőt játszott a Videoton, a válogatott pedig az európai ranglista vezetőjeként várta a világbajnokságot. Kevesebb mint egy évtized alatt ezek az eredmények mégis elérhetetlennek tűnő távolságba kerültek. Mintha a sikertelen 1986-os vb mindent romba döntött volna.
Az FTC az 1995/96-os, a DVSC a 2009/10-es szezonban jutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, a debreceniek emellett a 2003/2004-es szezonban érték meg a tavaszt az UEFA-kupában, az FTC pedig 2004 őszén az átszervezett sorozat csoportkörében szerepelt. Nemzetközi színtéren néhány sporadikus győzelem (pl. FTC sikere a Newcastle, ZTE győzelme a Manchester United ellen), valamint a válogatott 1996-os olimpiai szereplése és az U19-es csapat 2009-es világbajnoki bronzérme mellett ennyit tudott felmutatni a magyar labdarúgás. A magyar közeg nem csupán a nemzetközi élmezőnytől, hanem a környező országoktól is egyre inkább elszakadt.
A lemaradás egyik tükre, hogy az európai klubfutballt új szintre emelő Bajnokok Ligája kialakítására éppen akkor kerül sor, amikor a magyar labdarúgás számára az 1980-as évek kudarcként megélt eredményei is elérhetetlen távolságba kerülnek. Bár a klubfutbal „királykategóriájává” emelkedő sorozat lebonyolítását többször átszervezték, a csoportkör létszámát kibővítették, magyar csapatok csak a már említett szezonokban tudtak jelentősebb sikereket felmutatni. A környező országokból viszont ukrán csapatok összesen 18, romániaiak 8, osztrákok 6, horvátok 3, szlovákok 2, szlovének és szerbek 1-1 kiírásban jutottak el legalább a csoportkörig. Ha emellett a válogatottak eredményeit, a játékosok, edzők nemzetközi elismertségét és a létesítmények állapotát is figyelembe vesszük, akkor kétségtelen, hogy a magyar futball a régió egyik leglátványosabb visszaesését produkálta, és regionális színtéren is visszaszorult. Eltűnő pályák, romló színvonalú létesítmények, csökkenő néző-, játékos- és edzőszám. Kérdésesnek tűnt, hogy a negatív tendenciát meg lehet-e állítani?
A nemzetközi környezet változása
Miközben Magyarországon a sport és azon belül a labdarúgás hanyatlása zajlott, nemzetközi színtéren teljesen eltérő folyamatok érvényesültek. A sport nem csupán gazdasági szempontból vált egyre jelentősebbé, hanem társadalomszervezés, közösségi értékteremtés szempontjából is egyre komolyabb hangsúlyt kapott. A pszichológiai, társas kompetenciák fejlesztése, a közösségi kohézió erősítése mellett a deviáns magatartásformák (pl. fiatalkori bűnözés) elleni fellépés, a társadalmi mobilitás és integráció, továbbá a lokális kulturális örökség megjelenítése és ápolása szempontjából is központi jelentőségűvé vált. A sport olyan komplex társadalmi-gazdasági jelenséggé vált, ami az élet szinte minden területén jelen van, hatással bírhat azokra, továbbá a média átalakulása és a globalizáió révén gazdasági szerepe is rendkívül felértékelődött. Európában ez a folyamat elsősorban a labdarúgásban koncentrálódott, ami a sportágat új dimenzióba helyezte. Ebből a folyamatból Magyarország 20 éven át kimaradt. Amikor 2009 őszén a DVSC játékosai első csoportkörös mérkőzésükön pályára léptek a Liverpool ellen, a tisztes helytállás ellenére is látványossá vált, hogy a késő Kádár-kor szürkesége és a rendszerváltás zavarai után a világ élvonala milyen távolra került a magyarországi lehetőségektől.
Szintlépés előtt?
A 2010 utáni időszak sportpolitikai lépései két központi, hátráltató tényező enyhítésére irányultak: a krónikus tőkehiány csökkentésére és létesítmény-hálózat konszolidálására. Mivel Európában a központi csapatsportág a labdarúgás, erre irányult a legnagyobb figyelem és ennek vonatkozásában alakult ki a legtöbb vita, hangzott el a legtöbb kritika. A kritikákat mindenki ismeri, akár különböző média felületekről, akár hétköznapi beszélgetésekből. Az FTC azonban 2020. október 20-án egy olyan klub otthonában lép pályára, amely a sport utóbbi évtizedekben zajló átalakulásának egyik legnagyobb nyertese lett, globális sportvállalattként működik, ezért ebben a pillanatban a szektor kiemelt jelentőségére vonatkozó kérdéseknél érdekesebbnek tűnik, hogy 10 év alatt sikerült-e közelíteni a nemzetközi élmezőnyhöz vagy sem.
A magyar labdarúgás infrastrukturális helyzete egyértelműen jobb, regionális szinten egyre inkább kiemelkedőnek tekinthető. Szinte minden jelentősebb klub új otthont és edzőközpontot kapott, felépült az új Puskás Aréna, amely az UEFA Szuperkupa döntőnek adott otthont szeptemberben, emellett az elhalasztott Eb egyik helyszíne, és már elnyerte a második számú európai sorozat, az Európa-liga 2022-es döntőjének rendezési jogát is. Az MLSZ pályaépítési programjának köszönhetően 2010 óta közel 850 pálya épült, amelyek a szabadidősport mellett az iskolai oktatást és az egyesületek utánpótlásnevelését is szolgálják. Kiemelt támogatásban részesültek akadémiák, újdonságként már a Kárpát-medence egész területén (pl. Dunaszerdahely, Topolya), ami a régió gazdasági és kulturális újjászervezésének folyamatába illeszkedik. Így a létesítmények szempontjából már minden adott a sikeresebb teljesítményhez.
A válogatott 2016-os emlékezetes Eb-szereplése mellett az utóbbi években tétmérkőzéseken már olyan ellenfelekkel szemben is sikeresnek bizonyult (pl. Horvátország, Törökország), amelyek korábban rendre erősebbnek tűntek.
A klubok színterén összetettebb a kép. Miközben már olyan ország csapatai is rendszeres résztvevőivé váltak az első- és másodikszámú kupasorozatnak, amelyek korábban erre alkalmatlannak tűntek, a magyar klubok számára a két sorozat, különösen a Bajnokok Ligája csoportköre továbbra is elérhetetlennek tűnt. Az Európa-ligában a DVSC 2010, a Videoton 2012, majd 2018 őszén jutott el a csoportkörbe. A változás az utóbbi években vált érzékelhetővé, ami az FTC 2019-es és 2020-as szereplésével már nem csupán azt jelentette, hogy három egymást követő szezonban van főtáblás csapat európai színtéren, hanem az utóbbi években egyre több mérkőzésen szereztek pontokat ezen a szinten is. Bár magasabban rangsorolt ellenfél volt, az FTC már búcsúztatta a skót és norvég bajnokot, valamint a korábban a magyar csapatok „rémálmának” számító Dinamo Zágrábot is. Amennyiben az FTC sikeresen szerepel a következő hetekben is, és a válogatott kivívja az újabb Eb-részvételt, akkor a magyar labdarúgás megvalósíthatja azt a szintlépést, amit az 1990 óta nagyon sokan vártak. A szintlépés továbbra is sok tényezőtől függ, azonban eléréséhez soha nem voltunk annyira közel az utóbbi három évtizedben mint 2020 őszén.
A szerző az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatótanára.
Borítókép: MTI/Koszticsák Szilárd ; Fotó: M4 Sport
