A több mint százéves hagyomány Európában egészen az 1902-es Párizsi Egyezményig nyúlik vissza, amely a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében köttetett. Még ebben az évben – a Párizsi Egyezményből inspirációt merítve - Chernel István (1865-1922) ornitológus szervezte meg Kőszegen az első magyar Madarak és fák napját. Az esemény iskolai keretek közé Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter rendelete által került, melynek értelmében az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában kellett „természetvédő” és „erkölcsnemesítő” szellemben méltatni e jeles napot. A tanítók ilyenkor hagyományosan „szép, emelkedett és beható előadást tartottak a madarak életéről, a természet háztartásában való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is”.

A fákkal kapcsolatban a tanítók elsősorban „a fák jelentőségét fejtegették”, a lényeg azonban az, hogy minden gyermek ültessen egy fát, mely fa „azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik”.

Bár voltak idők, amikor háttérbe szorult a jelentősége – például az első világháború alatt –, a Madarak és fák napja ma ismét kitüntetett figyelemben részesül.

Egészen a kezdetektől az ünnep filozófiájának a része volt, hogy erdőinknek, fáinknak nem csak gazdasági jelentősége van, nem csak a klíma- és természetvédelemben játszanak nélkülözhetetlen szerepet, kapcsolatunk messze nem csak materiális. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az erdő és az őt csodáló ember között különleges spirituális kapcsolat is volt és van ma is. Nem véletlenül szerveznek terápiás stresszoldó erdei túrákat, nem véletlenül hallgatjuk az erdő hangjait relaxációs hanganyagokon. És bizony e mögött a misztikus fa-ember kapcsolat mögött sok igazság rejtőzik. A fák interaktív élőlények, éreznek és kommunikálnak miként az bizonyosságot is nyer, ha belelapozunk Peter Wohlleben A fák titkos élete (2015) című nagysikerű könyvébe:

Szociális támogatás

Nem is gondolnánk, milyen magasszintű ellátórendszer működik egy természetes erdőn belül. A fák ugyanis társas lények, amelyek még a táplálékukat is képesek megosztani a többiekkel.

Ennek a legfőbb oka nagyon egyszerű: erdőnek lenni egyedül nem megy.

A megfelelő klíma kialakításához mindenki közreműködésére elengedhetetlen szükség van. Nem elfogult túlzás azt állítani, hogy a természetes erdő az emberi társadalmak számára is irigylésre méltó – talán még utópisztikusnak is mondható – konstrukció. Egy magasszintű közösségi lét, ahol a versenyzés a konkurencia legyűrése előtt áll, ahol a betegeket és a gyengéket meg kell gyógyítani, a rendet fenn kell tartani. Egy elhalt fa humusszá alakulása előtt még sokszáz parányi életnek ad otthont.

Szén-dioxid megkötők

Hogy mire fel a sok „Ültess fát!” kampány, könnyen megérthető a fotoszintézis „logikája” alapján. A fotoszintézis során a fák folyamatosan begyűjtik és megszűrik a levegőben lévő szén-dioxidot. A levelekben, ágakban, magában a gyökérzetben egy átlagos fa akár húsz tonnát is képes tárolni ebből az anyagból. És hogy mi lesz ez után a sorsa? Az elhulló fa törzsében maradt CO2-ről apró bogarak gondoskodnak, amelyek mélyebbre és mélyebbre dolgozzák bele azt a talajba, amíg az humusz formájában vissza nem kerül az ökoszisztémába.

Gyönyörködtető biodiverzitás

A madarak mellett a fák számos fajnak jelentik az otthonát. Minél feljebb haladunk, annál nehezebb kideríteni, kik lakoznak az ökológiai egység legtetején. Martin Grossner, német fakutató kísérletében 2041 állatkát jegyzett le a bajor erdő egyik ékességének lombjából. A gombáknak nem csak az erdőn belüli üzenetközvetítésében van említésre méltó szerepük, de ők maguk is rá vannak utalva a fákra: a fa érrendszerén keresztül jut hozzájuk cukor és víz. Ahol egy életút véget ér, ott kezdődik az új, ugyanis számos bogár csak azután jelenik meg, hogy az egykor dicső monstrumból korhadó gyökér lett. A szarvasbogár például csak a korhadás egy meghatározott időpontjában érkezik meg, és csak egy bizonyos alkotóelem, a fák kicsorgó mézgája vonzza. 

Amit értünk tesznek a fák

Nincs olyan ember által alkotott szűrőrendszer, ami felérhetne a fákéval.

A lombok alatt a legfrissebb a levegő, ami a növényzet speciális szűrőképességének köszönhető. Talajpor, korom, pollenek és egyéb, ember által termelt károsanyagok koncentrálódnak az óriási kiterjedésű lombkorona alján. Hogyan függ ez össze az egészségünkkel? Az erdőben tett séták alkalmával ma már empirikusan is kimutathatók a fák áldásos hatásai: csökken a vérnyomás, nő a tüdőkapacitás és jobb értéket mutat az erek rugalmassága.” Az erdőnek nincs szüksége az emberre, az embernek azonban most nagyobb szüksége van az erdőre, mint a történelem során bármikor. Ültessünk tehát fákat, védjük az erdőinket és a benne lakókat!

Borítókép: pixabay.