Hal Melinda, az MCC-Mindset Pszichológia Iskola Test és Lélek Műhely vezetője
A politikai tartalmak annak ellenére érik el gyermekeinket, hogy sok esetben érzelmileg és értelmileg nem felkészültek rá, valamint az üzenet sem egyértelmű. A bújtatott üzenetekkel tarkított vicces, nehezen értelmezhető tartalmak összezavarhatják, az agresszióval és szexualitással fűszerezett videók pedig szorongást keltőek lehetnek.
Nem kizárólag a politikában látható a gyermekek bevonása, hosszútávra tervező cégek esetében egyértelmű marketing célozza a legkisebbeket is. Hazai viszonyok között, ma már kifejezetten 10-15 éves korosztály számára is számos közéleti személy gyárt politikai tartalmat. A tartalomgyártás óriási felelősség, az értékek közvetítése nevelési célzatú lehet, ezért a hatalmi célok helyett érdemes inkább a korosztály számára megfelelő tartalom kialakítására összpontosítani. Az alapelv, amit érdemes szem előtt tartani, az egyértelmű, tiszta kommunikáció, ami a gyermek aktuális érzelmi szintjén tartalmazza a követendő értékeket. A kora serdülőkor általában nem alkalmas a politikai kampányvideók kontroll nélküli fogyasztására. Tudjuk, hogy a központi idegrendszer érési folyamatai fiatal felnőtt korban fejeződnek be.
Kiemelendő a homloklebeny érése ebben a kérdésben, ami többek között a döntéshozatalért, kritikus gondolkodásért a leginkább felelős. A neurobiológiai alapokat, illetve az életkori normatív krízisek pszichológiai alapjait figyelembe véve egyértelműen kijelenthetjük, hogy a nem megfelelően elkészített, az etikus tartalomgyártás szempontjait nélkülöző politikai tartalmak befolyásolók, akár az egész életet meghatározók és félelemkeltők lehetnek. Az ilyen tartalmak esetében a korosztályi ajánlás vagy korlátozás a minimum feltétel lenne. Az elsődleges lépést ennek kiküszöbölésre az etikus tartalomgyártás alapelveinek figyelembevételében látom, valamint az ilyen jellegű tartalom figyelemfelhívó jelzésekkel való ellátását. Fontos lenne, hogy a jelzés tartalmazza milyen korosztálynak szól és milyen nehézségekkel szembesülhet, ha valaki megnézi.
Kozma-Vízkeleti Dániel, az MCC-Mindset Pszichológia Iskola vezetője
Minden humán rendszer: közösség, család, csoport joga, lehetősége és felelőssége, hogy kijelölje, kialakítsa és láthatóvá tegye saját külső és belső lélektani határait. A családok általában szeretik meghatározni, kiket hívnak be otthonukba és milyen külső hatásokat engednek be életükbe. Emellett bizonyos témákat bizonyos alrendszerek körében igyekszünk megtartani: nem szólunk Anyunak a neki készülő meglepiről, szexuális tartalmakat nem osztunk meg gyermekek jelenlétében, a pénzügyeket a szülők egymással beszélik meg. A kultúrák gyakran tesznek javaslatokat a nemzedékek határait átlépni nem javasolt területekre nézve. A leguniverzálisabb tabu az incesztus, vagy a serdületlen gyermekek szexualizálása. Általában közmegegyezés vonatkozik arra is, hogy az erőszak megnyilvánulásaitól megóvjuk gyermekeinket.
„Kérjétek meg Mamit, Papit, vegye meg a Buci Macit” - A fogyasztók meggyőzésének egyik útja, hogy az érzelmi üzenetek eljuttatásához kapuőröket szólítunk meg: gyermekeink könnyen áteresztő határain keresztül nyitjuk meg szüleik szívét és bankszámláját játékok, elektronikai eszközök, nyalánkságok iránt. Az is ismert jelenség, hogy kisgyerekkel, kutyával és lenge öltözetű, kacéran somolygó Nőkkel szinte mindent el lehet adni. Ezek olyan kulcsingerek a fogyasztó számára, amelyek azonnali erős érzelmi hatást, vonzalmat és vágyakozást váltanak ki belőle, amit könnyű átvinni a termékre.
Jó szívvel venném, ha kultúránkban közmegegyezés vonatkozna arra, hogy a gyermeki alrendszer lélektani határain kívül tartsuk a politika – sajnálatos módon – rosszhiszemű, rosszindulatú, szegényes narratívákkal manipuláló, megbélyegző, indulattelített világát.
Szőnyi Lídia – az MCC-Mindset Pszichológia Iskola kutatótanára
A politika átszövi az életünket, így része a gyermekeink mindennapjainak is. A gyermekközösségekben óhatatlanul felmerülnek a felnőttektől hallott társadalmi-politikai vonatkozású kifejezések, illetve az ezekhez kapcsolódó vélemények, ezért nem lehet és nem is javasolt ezt a kérdéskört kizárni a nevelésből, illetve a családi életből.Nincs „ajánlott korosztály”, érdemes inkább a gyermek igényei mentén haladni. A pszichológusi munkám során azt tapasztaltam, hogy a politikai témák gyakran félelemkeltő kontextusban kerülnek szóba, így szülőként fontos feladatunk, hogy egészen kisgyermekkortól lehetőséget biztosítsunk, hogy ha a gyermeknek kérdései vannak, akkor feltehesse őket, és az életkorához illeszkedő szinten válaszokat is kapjon rájuk. Fontos az alapok megtanítása, hogy miért létezik az állam, mi a jog, a demokrácia, hogyan működik az érdekérvényesítés vagy éppenséggel a politika. A beszélgetés során megfogalmazhatjuk, hogy a számunkra fontos értékek mentén miként vélekedünk az adott témáról, ezzel mintát mutatva nekik, hogy értékalapon gondolkozzanak a felmerülő kérdésekről, és meghallgassuk a gyermek véleményét is. Nem baj, ha másképp gondolkozik az adott kérdésről (kamaszoknál ez természetes is!), a cél nem a meggyőzés, hanem a kölcsönös kommunikáció.
Mai napig tisztelettel és szeretettel gondolok azokra a felnőttekre, akik megkérdezték a véleményemet, és végig is hallgatták az álláspontomat, majd megosztották velem az ő látásmódjukat, és engedték, hogy vitába szálljak velük. Ezek a tapasztalatok segítettek abban, hogy a másik véleményének tiszteletben tartása mellett, kialakítsam és felvállaljam a saját meggyőződésemet. Ez pedig fontos cél, ha azt szeretnénk, hogy olyan generáció nőjön fel, aki tudatosan és felelősségteljesen gondolkozik a közös ügyeinkről, és a közösségünk számára fontos kérdésekről. Ezekben a beszélgetésekben mintát adunk arra, hogy miként fejezzük ki, ha valami rosszul érint bennünket vagy sérti az érdekeinket. Ugyanakkor érdemes figyelni arra, hogy a probléma megfogalmazása mellett megkeressük a közös erőforrásainkat és lehetőségeinket, amelyekre támaszkodva megoldásokat találhatunk a kihívásokra.
Borítókép: shutterstock.
