Az 56 szigetből álló Kuril-szigetek a japán Hokkaidótól a Kamcsatka félszigetig nyúlnak el. Sokuk nem több mint a tengerből kiemelkedő sziklaszirt, a szigetek összlakossága pedig mindössze húszezer fő – mégsem mond le területi igényeiről sem Japán, sem Oroszország.
A vitatott terület négy szigetet érint: Kunasiri, Etorofu, Shikotan és Habomai. A 17. században megtelepedő japánok csak „északi területekként” emlegetik a szigetcsoportot, melyen az oroszok csak a 18. században jelentek meg. Így a szigetek eredendően japán igazgatás alá tartoztak. A 19. században élesedő határviták lezárására 1855-ben Etorofu és Urup szigetei között húzták meg a két birodalom határát. Ez a szerződés érvényben volt egészen 1945-ig, amikor azonban a Szovjetunió a háború utolsó napjaiban – az 1941-ben kötött szovjet-japán megnemtámadási szerződés ellenére – megszállta a szigetcsoport szomszéd felét.
A területi igények alapjai
Moszkva érvelése szerint a szigetek a II. világháborút lezáró békeszerződések, illetve a jaltai megállapodás alapján jogosan Oroszországot – mint a Szovjetunió jogutódját – illetik meg. Japánnak ezzel szemben három fő érve van. Egyrészt a japán olvasatban a Szovjetunió jogtalanul szerezte meg a területet a megnemtámadási szerződés felrúgásával. Továbbá, mivel Japán nem írta alá a jaltai megállapodást, így az nem is vonatkozhat rá. Harmadrészt pedig a japánok úgy vélik, hogy a szigetek közül kettő, Habomai és Shikotan földrajzilag valójában nem is tartozik a Kuril-szigetekhez, így ezekre a jaltai nyilatkozatban foglaltak nem érvényesek.
A szituáció rendezésére többször is kísérletet tettek. Például 1956-ban a Szovjetunió és Japán közös nyilatkozatot tett, mely szerint az utóbbi lemond további területi követeléseiről Habomai és Shikotan szigetéért cserébe – ezek a vitatott terület mindössze négy százalékát teszik ki. Ezen nyilatkozat elfogadása lehetett volna az első lépés a béke felé, a további tárgyalások és kompromisszumok irányába, ugyanis a Szovjetunió kifejezte: kész a japán állam érdekeit is figyelembe venni. A nyilatkozat ellenére a két sziget nem cserélt gazdát – ennek egyik oka az Amerikai Egyesült Államok közbeavatkozása volt.
Az USA figyelmeztette Japánt: amennyiben lemond a másik két sziget feletti területi igényéről, továbbra is ellenőrzése alatt fogja tartani a háború alatt általa megszállva tartott Okinava szigetét. Tehát a konfliktus valójában az orosz-amerikai szembenállás egyik kivetülése. 1960 után a Szovjetunió az amerikai csapatok kivonásához kötötte a szigetek átadását. Azóta Japán és az USA közös biztonsági egyezményben vannak, vagyis ez a feltétel nem teljesül.
A Kuril-szigetek kincsei
Miért nem mond le egyik nagyhatalom sem a szigetekre támasztott jogáról? Ennek egyik legfontosabb oka a rendkívüli gazdasági jelentőség. A négy sziget területén becslések szerint megközelítőleg kétezer tonna arany és tízezer tonna ezüst található. Ezen kívül az itt fellelhető földgáz- és kőolajtartalék is jelentős. Megtalálható a szigeten a földkéreg egyik legritkább eleme, a rénium is, amely ugyan nem termelhető ki gazdaságosan napjaink technológiájával, a későbbiekben viszont jelentős bevételi forrás lehet. Az egyébként természeti kincsekben szegény Japánnak tehát kulcsfontosságú erőforrás a terület.
A következő ok a kölcsönös stratégiai jelentőség. Oroszország a teljes szigetsor birtoklásával belső tengerévé tudná nyilvánítani az Ohotszki-tengert, emiatt annak teljes területén halászati jogokhoz jutna. Ami azonban még fontosabb: a szigetsorban található két öböl, amelyek egy meleg áramlatnak köszönhetően egész évben jégmentesek maradnak. Ez állandó kijárást biztosíthatna a Csendes-óceánra az orosz hadi flottának. Japán kézben viszont a szigetek jelentősen korlátozhatnák az orosz flotta kijárását. Továbbá Moszkva terveiben szerepel létrehozni a Jeges-tenger és a Csendes-óceán között egy összekötő vízi utat, amelynek szintén részei lennének ezek a fagymentes öblök.
Amit a közvélemény akar
Világos tehát: gazdaságilag és stratégiailag mind a két országnak egyformán fontos a szigetek birtoklása, azonban a közvélemény a két országban jelentősen eltér. Egy 2019-es felmérés szerint a japánok kevesebb mint fele, 44 százaléka ragaszkodik csupán a szigetek megtartásához, bár Japánban több aktivista csoport is dolgozik a Kuril-szigetek ügyén. Ezzel szemben az oroszok többsége, 89 százaléka nem támogatja a szigetek átengedését Japánnak. Az elterjedt nézet szerint a Szovjetunió Japán elleni hadba lépéséért, és a II. világháborús áldozataiért kapta a szövetségesektől a szigeteket, így azok jogszerűen őket illetik meg.
Az érintett szigetek lakosságának 96 százaléka nem támogatja a szigetek Japánhoz csatolását. Ez persze nem meglepő, tekintve, hogy a terület japán lakosságát két évvel a megszállás után kitelepítették onnan, szinte csak az orosz lakosság maradt ott. Az elnyomott harmadik fél, az ainu őslakosok a Japánhoz tartozást preferálnák.
A közvélemény törődését jól bizonyítja a 2021-es tokiói olimpia során kirobbanó nemzetközi botrány. A Japán térképen a Kuril-szigeteket az ország részeként ábrázolták. Ez heves tiltakozást és tüntetéseket váltott ki az oroszok körében.
A közelmúlt fejleményei
Az elmúlt több mint 70 évben a felek álláspontja mit sem változott, ezért a probléma gyors megoldására nem lehet számítani. Minden új japán miniszterelnök deklarálja: továbbra is igényt tartanak a szigetcsoportra. Jelentősebb előrelépés egyedül 2006-ban történt, amikor Putyin újból felajánlotta Habomait és Shikotant – így Japán elkezdte gazdaságilag fejleszteni a azokat –, azonban Oroszország 2016-os nagyszabású katonai újításai miatt az együttműködés és a japán fejlesztés megszűnt. Tavaly pedig Moszkva befejezte a „Bástya” nevű partvédelmi rendszerének kiépítését Matua szigetén, amely korábban jelentős japán támaszpont volt, ezzel is súlyosbítva a konfliktust.
A patthelyzetet az jelenti, hogy amíg a területi vita nem rendeződik, a két ország nem hajlandó békeszerződést aláírni, ugyanis a japánok ezzel elismernék a szigetek Oroszországhoz tartozását. Moszkva azonban nem hajlandó a szigetek ügyéről tárgyalni, illetve engedményeket adni, amíg nem születik meg a békeszerződés. Korábban felmerült megoldási javaslatként az 1956-os szerződés alapján történő eljárás: Shikotan és Habomai legyen Japáné, a másik két, orosz fennhatóságú szigetet pedig a japánok béreljék 99 évre. Azonban Putyin legfrissebb nyilatkozatai alapján kompromisszumkötésre hajlandó, ám „sem eladni, sem elcserélni” nem fogja a szigeteket.
