Amikor az Európai Unió gépezete híreket szül, akkor ez legtöbbször hosszas vajúdás után és teljességgel meglepetések nélkül történik, hiszen az ultrahangon már jó ideje megmutatkozott, hogy mi készül. Ilyenkor mégis nagy az izgalom: a jogállamisági mechanizmus az!
Az Európai Unió bizottsága szerdán léptette először életbe a brüsszeli bürokráciának ezt az új eszközét, mégpedig Magyarországgal szemben. Az illetékes biztos, Johannes Hahn levelet írt a magyar kormánynak, amelyben a bizottság szemében korrupció gyanújával övezett esetek egész sorát vonultatta fel. Ez az leső lépés abban a folyamatban, amelynek végén akár pénzügyi szankciókról határozhat az Európai Unió Magyarországgal szemben.
Persze nem eszik olyan forrón a kását, és ez ebben az esetben is így van. Az új mechanizmus egyszer majd, évek múltán talán korlátozott szankciókat eredményez – ahogyan ez eddig is, a „mechanizmus” hiányában is így volt. A korrupcióellenes ügynökség, az OLAF rendszeresen vizsgálja, hogy az uniós pénzeket rendeltetésszerűen használják fel, adott esetben pedig a már megítélt uniós támogatási források visszafizettetésére tesz javaslatot. Ez minden évben előfordul. Az új mechanizmus csupán egy újabb szintet vezet be a pénzügyi ellenőrzésben.
„Uniós pénzek Orbán autokrata vonalához” soha nem is érkeztek, az Európai Unió nem támogat autokratákat és éppen most rendeztek szabad választásokat Magyarországon, amelyet Orbán nyert meg. Még a megvert ellenzék is nyilvánosan elismerte, hogy ennek semmi köze sem volt az „autokráciához”, hanem hogy saját maguk vallottak kudarcot.
Az új mechanizmusnak szintén nem célja a demokratikus struktúrák erősítése vagy a képzelt „autokrácia” pénzcsapjainak az elzárása. Ezt már az illetékes biztos hivatalos tisztsége is jelzi: Johannes Hahn felelősségi köre a „Költségvetés és adminisztráció” és nem az „Értékek és átláthatóság” (amivel Vera Jourova foglalkozik).
A „mechanizmus” lehetővé teszi a források megvonását, ha kellő pontossággal és összegszerűen igazolható, hogy egy ország igazságügyi rendszerének hiányosságai az uniós pénzek szabályellenes felhasználását eredményezik. Ez fáradtságos feladat. Elméletileg tehát nem arról van szó, hogy megvonjanak egy országtól minden uniós pénzt, hanem csak azokat, amelyek felhasználásánál adott esetben csak részben igazolható, hogy az igazságügyi rendszer gyenge pontjai lehetővé tették, megkönnyítették vagy akár elősegítették a korrupciót.
Magyar részről az körvonalazódik, hogy a korrupció elleni küzdelem hiányosságainak vádja miatt egy új, a korrupció elleni küzdelemre hivatott hatóságot kívánnak létrehozni. Lássuk meg, hogy ez elegendő- e. Az Európai Unió persze azt venné a legszívesebben, ha Magyarország csatlakozna az új Európai Ügyészséghez. Ez persze kizárt, hiszen Budapesten ugyanúgy nem bíznak az Európai Unióban, mint az Európai Uniónál Budapestben. Magyarországon amiatt aggódnak, hogy az uniós ügyészséggel visszaélve idővel az a politikai nyomásgyakorlás eszköze lehet.
Az OLAF-fal, egy politikamentes nyomozóhatóságtól eltérően a jogállamisági mechanizmus egy politikai és ezért politizálható dimenzió bevezetését jelenti. Forrásokat lehet zárolni, ha egy hosszadalmas eljárást követően az állam- és kormányfők tanácsában ez a vélekedés minősített többségre talál – ami a tagállamok 55 és az unió népességének 65 százalékát jelenti.
Ezt fogják tenni? Olaf Scholz német kancellár pragmatikus és erről eddig egy szót sem szólt. A német ipar jelentős érdekeltségekkel rendelkezik Magyarországon. Számos német vállalat komoly adókedvezményeket és a magyar kormány közvetlen anyagi támogatását élvezi (ahhoz a feltételhez kötve, hogy lehetőleg ne bocsássanak el munkaerőt).
Elképzelhető, hogy a magyar fél a kétoldalú egyeztetéseken sajnálattal jegyzi meg, hogy ezeket a juttatásokat a német vállalatoknak nem utolsó sorban uniós forrásoknak köszönhetően lehet finanszírozni, amit nem lehet fenntartani, ha ezek a források elmaradnak. Az osztrák vállalatok már tájékoztatták a nagykövetségüket ill. kormányukat ezekről az aggályokról.
Olaf Scholz német kormánykoalíciója viszont ideológiailag jóval inkább polarizált, mint maga a kancellár, ezért vélhetően támogatja a szankciókat. Ezen kívül Németország az az uniós tagállam, ahol a kormány leginkább enged a média nyomásának, ha intenzíven kezdenek foglalkozni egy témával – amire valóban számíthatunk a jogállamiság és Magyarország vonatkozásában.
Emmanuel Macron francia elnök jól kijön Orbán Viktor miniszterelnökkel és szintén nem az ideológia rabja. Ebben a kérdésben eddig óvatoskodva forgalmazott, amiből arra következtethetünk, hogy a jogállamisági mechanizmust Franciaország szűkebben értelmezi (tehát legfeljebb korlátozott szankciókat támogat).
Az állam- és kormányfők tanácsában Magyarország eddig bízhatott az úgynevezett visegrádi négyek és közép-európai szövetségeseik támogatásában, ami Lengyel- és Csehországot, Szlovákiát, valamint többek között Szlovéniát jelentette. Ez viszont ma valószínűtlenebbnek tűnik Csehország, Szlovénia és Szlovákia új, liberálisabb kormányai, valamint a visegrádi négyek az Oroszország elleni álláspontra vonatkozó mély megosztottságága tükrében. Magyarország ebben a kérdésben ma többé-kevésbé magára maradt.
Figyelemre méltó, hogy az európai bizottság eddig nem léptette életbe a jogállamisági mechanizmust Lengyelországgal szemben, bár az országnak nem kevesebbet rónak fel, minthogy teljességgel aláaknázta az igazságszolgáltatás függetlenségét, ráadásul a lengyel alkotmánybíróság kétségbe vonta, hogy a lisszaboni szerződés egyes részei érvényesek-e Lengyelország vonatkozásában.
Elképzelhető, hogy az Európai Unió meg kívánja jutalmazni Lengyelországot az élesen Oroszország-ellenes álláspontjáért az Ukrajnával szembeni konfliktusban és ezért egyelőre nem hangsúlyozza tovább a jogállamisági fenntartásokat Lengyelországgal szemben. Ennek az lenne a politikai „előnye”, hogy elmélyíti a feszültséget Lengyel- és Magyarország között.
Ezzel szemben Magyarország megpróbálja megvilágítani eddigi szövetségesének, hogy ők lehetnek a következő „áldozat”, ezért fontos megőrizni a közös álláspontot az Európai Unióval szemben ebben a kérdésben.
