„A sokszínűség himnusza ma már rendszeresen elhangzik a nagyobb események előtt, például a Bundesliga megnyitóján vagy az éves karneválon. Régóta nem hivatalos nemzeti himnusznak tekintik, mert mindenki számára szól, ellentétben a Deutschlandlieddel, amely nem befogadó, és a kulturális kizárólagosságra játszik.”
Constantin Schreiber regénye fikció a napjainktól számított 30 évvel későbbi, jövőbeli Németországról. Bemutatja az országban uralkodó elharapódzott, extrém választások előtti közhangulatot politikai és társadalmi aspektusokból. A regény a 21. Bundestag-választások előtt jelent meg, 2021. május 5-én a hamburgi ’Hoffmann und Campe’ kiadónál. A megjelenést követően 2021. júniusában felkerült a Spiegel Bestseller listájára. A regény kiadása óta alig ha veszített aktualitásából.
Folyamatos érvényességét igazolja Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnökének 2022. december eleji, a Welt am Sonntagnak adott interjújában tett nyilatkozata. Az interjúban kiemelte, hogy
Hozzátette, azzal kell számolni, hogy télen ismét jelentős számban érkeznek ukrán menekültek az Európai Unióba. Weber hangsúlyozta: attól tart, hogy drámai folyamatok indulnak be télen, így például a 2015-ben elmélyült európai migrációs válság idejéhez hasonlóan ismét egyre több befogadóközpontot kell majd kialakítani, a helyi iskolák, sportegyesületek tornatermeiből. Manfred Weber nyomatékosította: A szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a liberálisok (FDP) koalíciós kormánya nem készült fel erre a helyzetre, és „egyszerűen figyelmen kívül hagyja a kihívásokat”.
A szerző hivatkozik a 2021-es jelenre, az aktuális társadalmi problémákra, az identitásalapú politikai követelésekre, a bevándorlás okozta feszültségekre. Kevés szó esik korunk egyik legnagyobb kihívásáról, a választási kampányban is nagy figyelmet élvező klímaváltozásról és a válság elleni védekezésről. Ez kiemelten érdekes, hiszen a könyv által bemutatott körülményeket az író egy muszlim női kancellárjelölt szemszögéből mutatja be, akit a jövőbeli Zöld Párt, az ’Ökologische Partei’ jelölt. A fejezetek során megismerhetjük Sabbah Hussein munkanapjait, a berlini demonstrációkkal, a választási kampány lefolytatásával, olvashat egy kínai utazásról, megismerhetjük, hogyan zajlik a különböző egyházak által közösen szervezett és megtartott istentisztelet a sokszínűség himnuszának eléneklésével megfűszerezve. Betekintést nyerhetünk az uralkodó jogrendszer által biztosított különleges szabályokba, amelyek a diverzitás elvét hivatottak megteremteni, és azt a közéletben, és a munka világában is foganatosítani. Találkozhatunk egy, a jelölt ellen megkísérelt merénylettel, azt követő halálközeli állapotával, felépülésével, a merényletet követő abszurd törvényszéki tárgyalással, ahol a vádlott gondolkodás nélkül bevall mindent, azt remélve, hogy vallomásával közelebb viheti Németországot a muszlim kancellárjelölt elutasításához, népszerűségének csökkentéséhez.
A főszereplő, Sabbah Hussein egy ambiciózus, intelligens muszlim nő karrierútját tárja elénk, de hamar kiderül, hogy egyáltalán nem ismeri ki magát a politika és a diplomácia szakmai útvesztőiben. Hiányosságait azzal igyekszik elkendőzni, hogy úgy tesz, mintha tudná, értené, mit miért csinál, és a tudatosan cselekedne. Mély meggyőződéssel veti bele magát a politikai programja megvalósításába: egy, a diverzitás értékein alapuló társadalom megteremtésébe. Mindebben segítségére van a származásából, társadalmi pozíciójából, és neméből eredő meghatározottsága. Libanonban született szír szülők lányaként, csinos, vonzó és fiatal nőként ez helyzeti előnyt jelent számára a választók nagyobb részét képező bevándorlóknál, és mindazoknál, akik társadalmi helyzetüknél fogva hátrányosan megkülönböztetve érzik magukat.
Kínában tett látogatása során találkozik egy vajákos asszonnyal, aki óvatosságra inti és elmondja, hogy van a közelében egy személy, aki a kereszténységből ismert kígyó szimbólumát testesíti meg, aki nem őszinte vele és veszélyt jelenthet számára. Később azt is megtudjuk, hogy a kancellárjelölt politikai agendája mögött egy imám áll, aki egy keresztényellenes, iszlamista program végrehajtására képezi ki és irányítja. A kínai vajákos asszony állítása is értelmet nyer a történetben: nem csak a radikális szélsőjobboldali csoportok, hanem Sabbah közvetlen munkatársai is mindvégig tervei meghiúsításán dolgoztak.
Hiába a törvény előtti, Isten előtti egyenlőség, szólás- és véleményszabadság: a tervezett és meghozott intézkedések végezetül még nagyobb versenyt és gyűlöletet eredményeznek a társadalomban, mint korábban volt.
Úgy vélem a szerző azért szemléltette 2021-ben a társadalmi sokszínűség problematikáját ennyire extrém módon, mert az a mindennapok politikai diskurzusaiban, kampánykommunikációban nem kapott akkora helyet, mint például a klímaváltozás ügye, mégis legalább akkora súllyal alakítja az emberek politikához való viszonyát.
