Nem ez az első eset, hogy a francia külvárosokban elszabadulnak az indulatok. Az 1960-as évek óta egyre dúzzadó népességű, bevándorlók-lakta banlieuekben az 1990-es évek második felétől váltak rendszeressé a helyi szintű zavargások a, 2005 novemberében pedig országos demonstrációk kezdődtek, miután két, rendőrök elől menekülő bevándorló fiatal egy trafóházba menekülve életét vesztette. Ekkor vált a szélesebb nyilvánosság számára végképp egyértelművé, hogy a bevándorló társadalmak hagyományos struktúrái diszfunkcionálissá váltak, az identitásválsággal küzdő fiatalok pedig sem a francia államot, sem a szüleiket, de még csak a vallási elöljárókat sem ismerik el autoritásnak. A három hétig tartó zavargások során tízezer autót és 230 középületet gyújtottak fel, az anyagi károk meghaladták a 200 millió euró, a rendőrök közel 2900 zavargót tartóztattak le, az összecsapásokban 126 rendőr és tűzoltó sérült meg. Jacques Chirac rendkívüli állapotot hirdetett, a rendőrséget megerősítették. Az akkor belügyminiszterként szolgáló, de már elnöki ambíciókat dédelgető Nicolas Sarkozy „söpredéknek” nevezte a zavargókat és tolvajoknak minősítette a két elhunyt fiatalt. Sarkozy „zéró toleranciát” hirdetett, amit egy évvel később, 2006 október elsején az Yvelines-i Les Mureaux-ban kitörő zavargások során élesben alkalmaztak, így a rend az elkövetkező évekre helyreállt a külvárosokban.
A legutóbbi nagy zavargáshullám óta a helyzet jelentősen romlott. A külvárosokban megnőtt a rendőri jelenlét, ami miatt a fiatalok úgy érzik, negatívan diszkriminálják őket. A szigorúbb rendőri fellépések miatt 2015-ben kétszer annyi 15 és 35 év közötti fiatalt tartóztattak le kábítószerrel való visszaélés miatt, mint 2005-ben, a rendőri fellépések miatt a társadalomtól való idegenség érzése így jelentősen nőtt. Ebbéli elképzelésükben a népszerű rap és hiphop előadók is megerősítik őket, akik az Egyesült Államokból importált műfajt helyi viszonyokra adaptálva kiáltanak rendszer szintű rasszizmust.
Az elmúlt évek során ezeken a környékeken az oktatás színvonala már nem minden esetben elégséges ahhoz, hogy belépőt jelentsen a fiatalok számára a munkaerőpiacra, így a bűnözés egyre többek számára jelent alternatívát. 2019-es adatok szerint a problémás külvárosokban 22,5% volt a munkanélküliség, szemben az országosan mért 8,4%-kal. A bevándorló gyökerekkel rendelkezők között ez az arány 28,8%, a 30 év alatti, migrációs hátterű fiatalok között pedig meghaladja a 38%-ot. A foglalkoztatottak 51%-a szakképesítést nem igénylő, betanított munkát végez, és 80%-uk a szolgáltató szektorban dolgozik.
Problémát jelent az is, hogy a most randalírozók jelentős részének szülei, nagybátyjai és más családtagjai részt vettek a 2005-ös zavargásokban, így nincs olyan családon belüli autoritás, mely visszatarthatná őket az erőszakos cselekményektől. Eközben a hatóságok helyzetét nehezíti, hogy a Covid járvány óta 26 ezer rendőr és csendőr hagyott fel a szolgálattal. Ebből kifolyólag a hatóságok általános fellépés helyett most csak a legproblémásabb gócpontokra koncentrálnak.
Az internet elterjedésével a párhuzamos társadalmak régóta ismert problémája is új szintre lépett, hiszen a bevándorlók immár fizikai lakhelyüktől függetlenül válhatnak különféle alternatív közösségek tagjaivá. A technikai fejlődés a zavargások kapcsán is érezhetővé vált, hiszen a fiatalok TikTokon, Instagramon és egyéb platformokon osztják meg a képeket és felvételeket, melyek aztán az ország számos pontján indulatokat gerjesztenek, az egymással fizikai térben soha nem találkozó bandák pedig egymást hergelik, akcióikban egymással versengenek.
