Extrém népességnövekedés Egyiptomban

A népességnövekedés jelentős hatással van a Közel-Kelet társadalmi dinamikájára, és további problémákat vetít előre az a tény is, hogy a régió lakosainak átlagéletkora jóval alacsonyabb a globális átlagnál. Emellett, ha a népességnövekedés az erőforrások szűkösségével párosul, akkor az egyértelműen migrációt kiváltó faktornak tekinthető. Az egyes arab kormányok már többször is elkövették azt a hibát, hogy a múltban nem fordítottak kellő figyelmet a fiatalok szükségleteire és törekvéseire, ami számtalanszor társadalmi nyugtalanságot és politikai instabilitást eredményezett, sőt az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb eseményéhez, az ún. arab tavasz kirobbanásához is jelentősen hozzájárult. Szakértők már számos alkalommal felhívták a figyelmet a túlnépesedés veszélyeire, de az iszlám civilizációban az olyan megoldási javaslatok, mint például a népességszabályozás vagy a fogamzásgátlás, vallási és társadalmi akadályokba ütköznek, holott a közel-keleti államok kormányainak nagyobb része egyre inkább azon álláspontot képviseli, hogy valamilyen módon szükséges volna elejét venni a lakosságszám extrém növekedésének.

Az iszlám felfogása a fogamzásgátlásról

Fontos tudni, hogy az iszlámon belül nincs egységesen elfogadott vélemény a fogamzásgátlással kapcsolatban, azonban már többször is megesett a múltban, hogy a konzervatívabb felfogást valló muszlim vallási vezetők nyíltan kampányoltak az óvszer vagy más születésszabályozási módszerek használata ellen, így sok országban hatástalanná tették a népességtervezési törekvéseket. Azonban mindenképpen különbséget kell tennünk a muszlim vallástudósok véleményei vagy fatvái, valamint az iszlám vallású országok hatályban lévő jogszabályai között. Fontos tudni, hogy az iszlám világ legtöbb országában kevert jogrendszerek vannak érvényben, vagyis kijelenthető, hogy nincs egy olyan konkrét kódex, amely minden muszlim országra vonatkozna, hanem a különböző nemzetállamokban a történelmi, kulturális és politikai hatások alakították ki az érvényben lévő jogrendeket. E kevert jogrendszerek nem tiltják a fogamzásgátlási módszerek alkalmazását akkor, ha az mindkét házastárs közös beleegyezésével történik. Viszont kiemelendő, hogy a törvények sok esetben – például a családjog terén – jellemzően az iszlám tanításokra támaszkodnak, ezért ezen a területen a konzervatívabb vonalat képviselő vallástudósok könnyebben képesek alakítani a közgondolkodást, így befolyással vannak az átlagemberek döntéseire.

Az egyiptomi helyzet

Egyiptom a 100 millió feletti lakosságszámával a Közel-Kelet legnépesebb állama.  Az észak-afrikai ország népességnövekedési rátája folyamatosan csökken, de még mindig nagyon magasnak mondható, és ez főképpen a magas lakosságszám miatt okoz jelentős problémát. Történetesen a korábbi magas születési arányokból eredő demográfiai lendület miatt évente milliókkal növekszik az arab ország lakossága. Beszédes adat, hogy 1960 és 2021 között Egyiptom lakossága 26,63 millióról 104 millióra nőtt. Ez 400 százalékos növekedés 61 év alatt. A legnagyobb növekedési rátát 1960-ban jegyezték fel, 2,8 százalékkal, míg a legalacsonyabbat 2021-ben, 1,67 százalékkal. Az átlagéletkor Egyiptomban 0,83 évvel csökkent 2012-ről 2021-re, 24,93-ról 24,1 évre (medián érték).

1. Táblázat: A növekedési ráta alakulása Egyiptomban (2018-2021)

A népességnövekedés a nagyobb városokban a környezetszennyezés, a zsúfoltság, a népsűrűség és a közszolgáltatások kihívásait is súlyosbítja.  Ennek megfelelően a Társadalmi Szolidaritás Minisztériuma elindította a „2 Kifája” (két [gyerek] elég) kampányt annak érdekében, hogy visszaszorítsa az újszülöttek számát, különösen az ország legnépesebb területein. Továbbá Egyiptom kormánya új városok építésébe fogott, hogy a lakosságot a Nílus-deltától és a legsűrűbben lakott területektől újabb lakóterületek felé terelje. 

Mindezeken túl a lakosságszám túlzott gyarapodásának más súlyos következményei is vannak. Az általános iskolások száma 2011 és 2016 között 40 százalékkal nőtt. Ez rendkívül negatív hatást gyakorolt egy olyan oktatási rendszerre, ahol a középiskolába belépő diákok 35 százaléka nem tud írni vagy olvasni. A foglalkoztatás egy másik kihívás, amivel szembe kell néznie az arab országnak, hiszen évente 700 000 új belépője van a munkaerőpiacnak, és a 18-29 évesek több mint 25 százaléka munkanélküli. A Nemzetközi Valutaalap 2028-ra 80 milliós munkaerőt vetít előre. Megdöbbentő adat, hogy a jelenlegi lakosság 61 százaléka 30 év alatti, 34,2 százaléka pedig 15 év alatti. 

Az ország statisztikai hivatala szerint 2022-ben 221 nap kellett ahhoz, hogy Egyiptom lakossága több mint egymillió fővel növekedjen, amivel a populáció meghaladta a 104 millió főt.  19 másodpercenként születik egy gyermek, ami napi 4 525 születést jelent. Egyiptom az arab világ legnépesebb országa, lakossága 2020 februárjában érte el a 100 millió főt, és ezt követően átlagosan 240 naponként egymillió fővel gyarapodott. A legutóbbi egymilliós növekedéshez azonban kevesebb idő kellett, mert a halálozások száma észrevehetően csökkenő tendenciát mutat, napi 1 566-ra esett vissza az előző évben regisztrált napi 1 858-as átlaghoz képest. Abd el-Fattáh esz-Szíszi elnök korábban azt nyilatkozta, hogy a népesség gyors növekedése hátráltatja a nemzet haladását és a polgárok életének javítására irányuló kezdeményezéseket. A túlnépesedés terhet ró a nemzetgazdaságra, és számos társadalmi, környezeti és biztonsági kihívást generál. Azt is fontos megjegyezni, hogy az egyiptomi kormány által indított családtervezési programok egyértelmű kudarcot vallottak.

Ha Egyiptom 2021-es 1,66%-os növekedési rátájával számolunk, akkor évente több mint 1 700 000 fővel növekszik az ország lakossága, ami néhány évtizeden belül súlyos következményeket vonhat maga után.  A kihívások közé tartozik az infrastruktúra, az egészségügyi rendszerek, az oktatás és a foglalkoztatási lehetőségek terheltsége. Azonban nemcsak az észak-afrikai arab ország szembesül efféle kihívásokkal, hanem a Közel-Kelet más országai is. Példaként említhető meg Irak esete, ahol a népességnövekedés súlyosbítja a már meglévő kríziseket, például a politikai instabilitást, a gazdasági egyenlőtlenségeket, továbbá társadalmi feszültséget okoz. Proaktív intézkedések végrehajtásával a politikai döntéshozók még időben reagálhatnának a kihívásokra, elősegíthetnék a társadalmi-gazdasági fejlődést, és javíthatnák a lakosságuk általános jólétét, azonban az eddigi tapasztalatok nem ezt a jövőképet vetítik előre.