Mire szolgál az Európai Unió? Amikor egyesek nehezen tudnak válaszolni erre a sokakat foglalkoztató kérdésre, és nem tudnak konkrét példákat felhozni, akkor előkerül a jokerkártya, az Erasmus. Alapvetően az Erasmus az egyetlen olyan európai kezdeményezés, amely mindenki számára elérhető a közösségen belül, sokkal inkább, mint az euró, vagy éppen Schengen, melyet mindenki ugyanolyan jól ismer, mégis sokkal kevésbé konszenzusosak - hogy diplomatikusak maradjunk. Az Erasmus, ez a nagyszerű ötlet, amely letér a megszokott brüsszeli bürokratikus útról, és amely a bennfentesek körein túlmutat. 

Ráadásul az Erasmus olyan nagyszerű, hogy mindenki számára nyitott. Törökország, Észak-Macedónia és Izland is része, és az Erasmus mundus nemzetközi aspektusának köszönhetően a világ minden tájáról érkező diákok részesülhetnek Európa nagylelkűségéből, még az olyan ötcsillagos demokráciákból érkezők is, mint Irán, Katar vagy Venezuela. De vajon tényleg mindenki számára elérhető?

Nemrégiben az EU-nak az az ötlete támadt, hogy az Erasmusból tömeges zsarolási fegyvert csináljon. Olyan fegyvert, melyet örömmel szegez kedvenc bűnbakja, a nagy gonosz Orbán Magyarországa és a nem kevésbé büntetendő magyarok fejére, akik negyedszerre is újra merték őt választani. Szeptembertől több mint valószínű, hogy a magyar egyetemek kétharmada, azaz 180 ezer hallgató kiesik ebből az európai programból, amely állítólag a harmóniát, a befogadást és sok más mantrát testesít meg.

Pontosan miért? Ez egy büntetés a semmiért, de hátha jó lesz valamire. Ez egyfajta konzervatívok elleni fellépés, melyet a jogállamiság fogalmába burkolnak — egy olyan fogalom, ami sokkal inkább erőltetett, mint hasznos. 2018 óta, a magyar felsőoktatási reformot követően a magyar egyetemek többsége autonóm alapítványi kézbe került, amelyet (többek között) kuratóriumok irányítanak. Tagjaik között egy szűk tíz százaléknyi, egyértelműen kormányközeli politikus volt. Akárcsak Németországban, Belgiumban, Csehországban vagy Franciaországban, mondhatnánk, de úgy tűnik, a jogállamiság nevében egyesek kevésbé egyenlők, mint mások... 

De miért más a helyzet Magyarországgal kapcsolatban? Brüsszel azzal érvel, hogy e tizenegy politikus jelenléte a jogállamiság megsértését jelenti (ó igen, miért?), ami (egy napon talán, ki tudja?) veszélyt jelenthet az európai költségvetésre (hogyan és miért pontosan?). Igen, az EU épp most találta ki a képzeletbeli bűncselekmény fogalmát, mely kicsit olyan, mintha egy futballcsapatot kizárnának a bajnokságból, még mielőtt az elkezdődne. "Csak a biztonság kedvéért", ha az egyik játékos szabálytalanságot követne el; mindezt a jogállamiság nevében.

Ez annál is érdekesebb, mivel a tizenegy érintett politikus februárban lemondott, abban a reményben, hogy így kielégíti a brüsszeli kívánalmakat. Hiába, mert a fenyegetés megmaradt és a technokraták újabb feltételeket húznak elő, amint és amikor a magyar kormány teljesíti a korábbiakat. Úgy tűnik, Brüsszel a következő, 2024 júniusi európai parlamenti választásokig az időre játszik, átadva az ügyet az újonnan megalakuló Bizottságnak. Addig is magyar diákok ezreit fogják diszkriminálni, és a magyar egyetemek hírnevét tovább rontják a semmiért. Mindezt az általános közömbösség és aljas cinizmus jegyében teszik, a "jogállamiság" nevében könnyelműen lábbal tiporva a törvényeket, az "európai értékek" nevében túszként tartva fogva többezer diák jövőjét. A szemünk láttára az EU politikai fegyverré változtatja a költségvetést, és kedve szerint nyomást gyakorol bárkire. De vajon ki lesz az EU következő tesztalanya Magyarország után?

A cikk eredetije itt olvasható.