Április 13-án a hajnali órákban Izrael – Nagy-Britannia, Franciaország, Jordánia és az Egyesült Államok segítségével – mintegy 170 drónt, 120 ballisztikus rakétát és 30 cirkálórakétát fogott el, amelyeket elsősorban Iránból lőttek ki Izrael felé. A légi eszközök 99 százalékát hatástalanították, aminek köszönhetően csak minimális kár keletkezett az infrastruktúrában. Ennek előzménye, hogy április 1-jén a damaszkuszi iráni konzulátust izraeli támadás érte, amelyben magas rangú katonai vezetőket likvidáltak.  

Izrael néhány nappal az április 13-i iráni offenzívát követően egy iszfaháni légitámaszpontot vett célba. Sokan a mai napig az Irán által támogatott milíciák aktívabb szerepvállalásától és a helyzet további eszkalálódásától tartanak.

Egyes arab országok részt vettek az iráni támadás elhárításában

Egyes elemzők térségbeli paradigmaváltásnak ítélték meg azt a tényt, hogy több arab nemzet is segített Izraelnek és az Egyesült Államoknak visszaverni az iráni támadást. Egyes hírek szerint Szaúd-Arábia is kivette a részét a légtér védelméből, de Jordánia is több, a saját légterét sértő drónt lelőtt.

Sokan sietve ünnepelték az arabok részvételét, és azt mondták, az említett történések bebizonyították, hogy az arabok és az izraeliek együtt tudnak működni, és hogy Izrael nincs egyedül a Közel-Keleten. Azonban Izrael megsegítésének tekintetében bonyolult motivációk fedezhetők fel.

Ha Jordánia esetét vesszük közelebbről szemügyre, akkor kitűnik, hogy az arab ország továbbra is erősen bírálja Izrael gázai hadjáratát. Jordániában a lakosság körülbelül 60%-a palesztin származású, köztük az ország saját királynője is, és az elmúlt hetekben egyre agresszívebb tüntetések zajlottak Izrael ellen. Ugyanakkor Jordánia helyzetét tovább bonyolítja, hogy közös határa van Izraellel, és rendszeresen együttműködik az izraeli hatóságokkal, bár gyakran a színfalak mögött.

A jordán hatóságoknak, amelyek az Egyesült Államokat is fontos szövetségesnek tekintik, egyensúlyban kell tartaniuk a különböző érdekeket, és számításba kell venniük a belső stabilitást és saját védelmüket egyaránt. Jordánia vezetése gyorsan kijelentette, hogy amikor Izraelnek segített, valójában saját magát védte. Feltételezhetően Jordánia részben azért is vett részt az iráni támadás elhárításában, hogy kifejezze az Egyesült Államokhoz fűződő jó szövetségesi viszonyát.

Szaúd-Arábiának szintén egyensúlyoznia kell különböző érdekei között. A gazdag Öböl-állam készen állt arra, hogy normalizálja kapcsolatait Izraellel, mielőtt a Hamász október 7-én súlyos csapást mért a zsidó államra. Ezt követően a szaúdi kormány üdvözölte a gázai tűzszünetre irányuló felhívásokat, és bírálta Izrael magatartását. A bennfentesek azonban rendszeresen elismerik, hogy a szaúdiak továbbra is érdekeltek az Izraellel fenntartott kapcsolatok javításában.

Vegyes reakciók

Ha a nemzetközi reakciókat vizsgáljuk meg, akkor kitűnik, hogy nyugati országok vezetőinek java része Izraelt támogatja, míg a globális dél államai az esetleges eszkaláció elkerülését propagálják. Az iráni támadással kapcsolatban viszont kijelenthető, hogy egyes országok (vagy nem állami szereplők) nem ítélték el azt, sőt, gratuláltak is a perzsa állam vezetésének.

Az Izraelt ért iráni drón- és rakétatámadásokra adott válaszként az egyiptomi Külügyminisztérium bejelentette, hogy minden érintett féllel kapcsolatba lép a feszültség csökkentése érdekében. Az egyiptomi minisztérium önmérsékletre szólította fel az érintetteket.

A katari külügyminisztérium az eseményre reagálva közölte, hogy Dohát rendkívül aggasztják a térségben zajló jelenlegi fejlemények. Katar arra is felszólította a nemzetközi közösséget, hogy haladéktalanul lépjen fel a régióban tapasztalható feszültség csökkentése érdekében.

Mohammed Sía asz-Szúdáni iraki miniszterelnök viszont önmérsékletre szólított fel és aggasztónak nevezte az Irán és Izrael között növekvő feszültséget. „Bátorítunk minden erőfeszítést a konfliktus terjedésének megállítására, különös tekintettel a legújabb fejleményekre” - mondta az iraki miniszterelnök.

A jordán miniszterelnök kijelentette, hogy a térségben tapasztalható bármilyen konfliktus „veszélyes utak felé” vezet, és valamennyi fél részéről csökkenteni kell az eszkalációt. A kabinethez intézett megjegyzéseiben Biser al-Haszávana kifejtette, hogy az ország fegyveres erői szembeszállnak bármely párt minden olyan kísérletével, amely a Királyság biztonságát akarja veszélyeztetni.

A libanoni Hezbollah csoport dicsérte Irán Izrael elleni támadását, és „bátor” döntésnek minősítette. Az Irán által támogatott Hezbollah nyilatkozatában hozzátette, hogy Irán a „fenyegetés, megfélemlítés és nyomásgyakorlás” ellenére gyakorolta törvényes jogait.

Szaúd-Arábia Külügyminisztériuma közleményt adott ki, amelyben aggodalmának adott hangot a „katonai eszkaláció” miatt, és felszólított „minden felet a lehető legnagyobb önmérsékletre […]”.

Az Egyesült Arab Emírségek vezetése szintén önmérséklet gyakorlására szólított fel, hogy elkerüljék a veszélyes következményeket a Közel-Keleten. A konfliktusok párbeszéden és diplomáciai csatornákon keresztül történő rendezésének szükségességét hangsúlyozták.

Fajszal Mekdád szíriai külügyminiszter egy telefonhívásban azt mondta iráni kollégájának, hogy „Irán válasza… legitim joga az önvédelemhez”.

A jemeni fegyveres húszi mozgalom kijelentette, hogy Irán Izrael elleni támadása jogos cselekedet volt, válaszul arra az izraeli csapásra, amelyet április 1-jén Irán damaszkuszi konzulátusára mért. A húszi szóvivő hozzátette, hogy a jemeni csoport október 7-e óta áll közvetlen konfrontációban Izraellel, amikor rakétákkal és drónokkal támadta meg a dél-izraeli Eilat kikötőt, és megakadályozta, hogy izraeli hajók áthajózzanak a Vörös-tengeren.

Irán-ellenes platform jött létre?

Azt az elképzelést, hogy a Washington, London és Párizs vezette katonai koalíció körül – Teherán riválisának számító arab partnerek támogatásával – Izrael védelmére példátlan egységfront jött létre, izraeli tisztviselők is támogatták. Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter hangsúlyozta annak lehetőségét, hogy ezekkel az arab partnerállamokkal „stratégiai szövetséget” alakítsanak ki, hasonlóan ahhoz az Irán-ellenes szövetséghez, amely az Izrael és a térség négy országa közötti kapcsolatok normalizálásaként jött létre az ún. Ábraham-egyezmények megkötésekor 2020-ban. Azonban ennek némileg ellentmond az a tény, hogy a paktumban résztvevő országokat nem követték újabbak, és a térség államai jelenleg korántsem tűnnek elkötelezettnek az Izraellel való normalizáció iránt.

Felfedezhető egy séma, miszerint a nyugati országok főként Izraelt támogató nyilatkozatokat tettek közzé, viszont a közel-keleti országok között bőven akadtak olyanok, amelyek nem ítélték el Iránt. Ez utóbbiak jellemzően az eszkaláció elkerülésére szólítottak fel, és nyugalomra intették a feleket. Továbbá Jordánia és Szaúd-Arábia szerepét tekintve kijelenthető, hogy saját érdekeiket szem előtt tartva egyensúlyozó politikát folytatnak, amibe még az is belefér, hogy kiállnak Izrael védelme mellett.