A Gázai övezet és Izrael közötti konfliktus kezdete 2007-re tehető, amikor is a Hamász átvette az ellenőrzést a Gázai övezet felett. Az övezet 2007 óta izraeli és egyiptomi blokád alatt áll, a terület ellátását lényegében Izrael ellenőrzi mind a mai napig. A sok éven át tartó hűvös viszonyt, illetve a katonai összecsapásokat követően 2023 októberében a Hamász széleskörű terrortámadást hajtott végre Izrael ellen a Gázai övezet mentén. Az agresszió hatására a zsidó államban mozgósításba kezdtek és hamar komoly válaszcsapásokat mértek az övezetre.

A támadást követően a világ államainak többsége szolidaritását fejezte ki a zsidó állam felé. Így többek között Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is az agresszió elítélése mellett foglalt állást, valamint Magyarország teljes támogatásáról biztosította Izraelt.

„Határozottan elítéljük az Izrael elleni brutális támadást, és egyértelműen támogatjuk Izrael önvédelemhez való jogát. Szeretném kifejezni együttérzésemet és részvétemet Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek. Gondolataink és imáink Izrael népével vannak ezekben a sötét órákban” – osztotta meg az X közösségi oldalon Orbán Viktor.

Október 7-én a Hamász támadásai során több mint 1200 izraeli és külföldi állampolgár vesztette életét. Az izraeli légitámadások és hadműveletek során azóta pedig több, mint 31 ezer palesztin - köztük mintegy 13 ezer gyermek – halt meg a Gázai övezetben, a Hamász nevű terrorszervezet által irányított Gázai Egészségügyi Minisztérium (GHM) szerint. 

A konfliktus olyannyira elmérgesedett, hogy április elejére az izraeli hadsereg szárazföldi erői már szinte teljesen elfoglalták a Gázai övezet északi részét és az izraeli vezetés erői továbbra is folyamatosan nyomulnak előre annak érdekében, hogy semlegesítsék a terrorszervezetet. Mindez azonban nem csillapította a kedélyeket, továbbra is homály fedi a háború központi kérdését: lesz-e palesztin államiság? 

Az amerikai kormányzat szerint Izraelnek eleve a két állami megoldás koncepciójában kellene gondolkodnia, melyre ENSZ határozat formájában a nemzetközi jog is kötelezi a zsidó államot. Ezen javaslat szerint létrehoznának Izrael mellett egy másik önálló államot, Palesztinát is, illetve mindketten megőriznék saját nemzeti szuverenitásukat és belső autonómiájukat. Ez a két állami megoldás olyan hosszú távú célt jelenthetne, ahol mind Izraelnek, mind pedig Palesztinának biztosítva lenne a biztonságos jövő, illetve megalapozná a politikai és gazdasági stabilitást a régióban. A béke például elősegíthetné a gazdasági fejlődést mindkét fél számára, lehetővé téve például a kereskedelem és az infrastruktúra fellendítését. Sőt, a két állami megállapodás valószínűleg csökkentené a terrorista szervezetek befolyását és működését. Mindehhez azonban az kell, hogy mind a két fél engedjen a saját követeléséből, ami természetesen nem ígérkezik egyszerű feladatnak. Hiszen amíg Izrael azt gondolja, hogy nem tudja garantálni saját országa biztonságát, ha létrejön ezen a területen egy másik állam, addig Palesztina egyáltalán nem tudja elfogadni a zsidó állam létét a Szentföldön.

Nemrégiben pedig egy új hír is napvilágot látott: a Hamász egyik politikai vezetője nyilvánosságra hozta, hogy késznek érzik magukat arra, hogy letegyék a fegyvert, amennyiben megvalósul a kétállami megállapodás és létrejön egy független palesztin állam az 1967 előtti határokon belül. Eszerint a koncepció szerint pedig a Hamász hagyományos politikai pártként létezne tovább Palesztinában. Hozzátette továbbá, hogy ha Izrael teljes mértékben visszavonja csapatait a palesztin területekről, akkor készek az izraeli túszokat is szabadon engedni. Mindezek ellenére a Hamász hivatalos politikai programja továbbra is azt tartalmazza, hogy a szervezet „elutasít minden más megoldást Palesztina teljes felszabadításán kívül a folyótól a tengerig”, ami a Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti teljes területet jelenti.

Erre válaszul Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke azonban határozottan jelezte az Egyesült Államok felé, hogy ellenez minden olyan törekvést, amely a független palesztin állam létrehozására irányul. 

„Ez egy elengedhetetlen feltétel és ellentétben áll a [palesztin] szuverenitás elképzelésével. Mit lehet tenni? Elmondtam ezt az igazságot amerikai barátainknak és megállítottam azt a kísérletet is, hogy olyan valóságot kényszerítsenek ránk, amely ártana Izrael nemzetbiztonságának" – mondta az izraeli miniszterelnök.

Ez a nyilatkozat egyértelműen jelzi Izrael határozott álláspontját a területi viták és a békefolyamat jövője kapcsán, amely további kihívásokat vethet fel a Közel-Keleten, hiszen nem minden állam támogatja a zsidó állam törekvéseit a régióban. Így van ezzel az Iráni Iszlám Köztársaság is, amely többször is jelezte már a közvélemény felé, hogy az Egyesült Államoknak ki kell maradnia a konfliktusból. Továbbá kijelentette, hogy amennyiben Irán államiságát veszélyeztető hadműveletekre kerül sor akár Izrael, akár az Egyesült Államok részéről, Teherán nem fog habozni a válaszcsapással.

Így is lett. Irán válaszcsapást ígért, miután Szíriában, az iráni konzulátuson egy célzott izraeli légicsapásban meghalt az Iráni Forradalmi Gárda egyik magas rangú parancsnoka – aki bizonyíthatóan fegyvercsempészetet irányított a Hezbollah nevű félkatonai szervezet számára.

„Amikor a konzulátusunkat támadták meg, az olyan volt, mintha az országunk területét támadnák meg. A gonosz rezsimet meg kell büntetni, és meg is fogjuk büntetni” – szögezte le egy interjúban Irán legfőbb vallási és politikai vezetője, Ali Hamenei.

Izrael esetleges drón- vagy rakétatámadásra készülve megerősítette légvédelmi parancsnokságát, valamint megtiltotta a szabadságolást a hadsereg számára. A megtett előkészületek nem voltak hiábavalók, hiszen 2024. április 13-án éjszaka Iránból több mint kétszáz drónt és több tucat cirkálórakétát indítottak Izrael irányába. Különböző fényes objektumokat és robbanásokat figyeltek meg Jeruzsálem és Tel-Aviv felett, továbbá a ciszjordániai Ramallah térségében és más területeken is. Az izraeli hadsereg késő esti tájékoztatása szerint a légvédelem hatékonyan tevékenykedett és sikerült megsemmisíteni a támadóeszközöket – mindezt az amerikai, a brit és a jordániai légierő támogatásával. Így mindent egybevetve sikerült megelőzni a károkat és a veszteségeket az országban. A támadás hírére több térségbeli ország azonnal lezárta légterét és rendkívüli intézkedéseket vezetett be, Teherán utcáit azonban még aznap éjszaka ellepték az Izrael elleni támadást éltető tüntetők. Az iráni akciót követően Joe Biden amerikai elnök és Benjamin Netanjahu telefonon folytattak tárgyalásokat, melynek során az USA első embere kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog részt venni az Iránnal való konfliktusban.

2024. április 19-én megérkezett az izraeli válaszcsapás: a zsidó állam drónokkal támadta meg Iránt. Ennek célpontja egy olyan légibázis volt, amelynek közelében egy nukleáris létesítmény található. A New York Times szerint az izraeli tisztviselők nem gondoltak arra az eshetőségre, hogy az Irán ellen intézett válaszcsapás nagyobb mértékű eszkalációhoz vezethet. Ennek megfelelően előzetesen nem is tájékoztatták Washingtont a tervekről, csak percekkel a támadás előtt. Az eseményekről kifejtette a véleményét Ali Vaez, az International Crisis Group Iránért felelős igazgatója is, aki így fogalmaz:

„Ha egy újabb kör indul ebben a ’szemet szemért’-ben, akkor könnyen elveszhet az események feletti irányítás – nem csak Irán és Izrael, hanem a régió többi része és az egész világ számára.”

A Közel-Kelet konfliktusai mindannyiunkat érintenek, hiszen a térség instabilitása nemcsak a helyi lakosok életét határozza meg, hanem globális biztonsági kihívást is jelent. Az izraeli-palesztin ellentét, a háború eszkalációja és a nagyhatalmak térségre való egyre nagyobb befolyása komoly feszültséget kelt és minden pillanatban újabb tragédiákat szülhet. Ahhoz, hogy ez a puskaporos hordó ne robbanjon fel, sürgős és határozott lépésekre van szükség a diplomácia és a béke mellett. A párbeszéd útján kell eljutni a kölcsönös megértésig és az elfogadásig, csak így teremthető meg a tartós béke és stabilitás a Közel-Keleten.