Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Montenegró egyes részei maradtak villanyáram nélkül. Az albán és a boszniai fővárosban: Tiranában és Szarajevóban, valamint a dalmáciai Splitben, Horvátország második legnagyobb városában a közlekedési jelzőlámpák is leálltak és hatalmas dugók alakultak ki, megbénítva a városi forgalmat. Montenegró fővárosában, Podgoricában az áramkimaradás miatt leálltak a vízművek szivattyúi és vízhiány lépett fel.
Meglepő, még sem váratlan
Mindez ugyan meglepetést okozott, de az energetikai szektor ismerői szerint a több országra is kiterjedő áramkimaradás semmiképp sem nevezhető váratlannak. Már idén februárban Christian Egerhofer, a brüsszeli székhelyű CEPS think tank energetikai és klímaváltozási vezető kutatója arra figyelmeztetett, hogy a Nyugat-Balkán energetikai ágazata az összeomlás szélén áll. Annak ellenére, hogy a villamosenergia-ellátást viszonylag gyorsan visszaállították, a rendszerszintű gondokat nem orvosolták. A problémák egyrészt műszaki jellegűek, másrészt az éghajlatváltozás következményei, harmadrészt pedig politikai okokra vezethetők vissza.
Ami a műszaki gondokat illeti: a legtöbb erőmű 40 évnél régebben épült, és a hálózat sem sokkal fiatalabb, a szénerőművek pedig műszakilag elavultak. Mindez különösen azért problematikus, mert az áramfogyasztás 1990 óta jelentősen nőtt. Koszovóban és Észak-Macedóniában különösen avíttak az erőművek és a hálózatok. A délkelet-európai energetikai rendszerek szakértője, Dimitar Bečev arra is felhívta a figyelmet, hogy nem pusztán a műszakilag elavult hőerőművek okoznak gondot, hanem a régió szénbányáiban is bizonytalan a kitermelés.
Az éghajlatváltozás miatti egyre gyakoribb alacsony vízállás pedig az albán áramellátást sújtja a leginkább. Ebben az országban ugyanis szinte teljes egészében, 99.43 százalékban vízerőművek biztosítják a villamos energiát a 2022-es adatok szerint. Világszinten is csupán Paraguay és a Kongói Demokratikus Köztársaság előzi meg Albániát e téren.
Elvileg a régió államai a villamoshálózataik összekapcsolásával bizonyos mértékig kisegíthetnék egymást lokális áramkimaradás esetén, mindez azonban még sem valósul meg minden esetben; erre a mostani áramkimaradás is ékes bizonyíték. „Vakon bízni a szomszéd államok segítségében hiú ábránd” − jelentette ki Dirk Buschle, az Európai Energetikai Közösség (Energy Community) igazgatóhelyettese. E szervezet feladatainak egyike felkészíteni a nyugat-balkáni államokat az európai uniós energetikai standardok alkalmazására. Ehhez mintegy nulladik körben a nyugat-balkáni államok hálózati összekapcsolódásának a hatékonyságát kellene növelni. „A Nyugat-Balkán országainak új villamosenergiai összekapcsolási szerződésének a megkötése már 2022-től napirenden van. A politikai súrlódások Koszovó és Szerbia között azonban blokkolják az egész régióban a végleges szerződéskötést” – mondta Buschle. Mindez azonban nem az egyedüli, politikai aspektusú kihívás, amivel szembesülnek a nyugat-balkáni államok a stabil áramellátás területén. Matthew Bryza, nyugat-balkáni energetikai témákban is jártas, egykori amerikai diplomata sommásan megjegyezte, hogy: „Kevés a versenytárs, azonban túl sok a szénerőmű és erős az orosz befolyás.” Bosznia-Hercegovinában 41 százalékban szénerőművek termelik az áramot, Koszovóban pedig még ennél is nagyságrendekkel nagyobb a foszilis kitettség: ott ugyanis szénerőművek termelik a villanyáram 95 százalékát. Barbara Frei energetikai szakértő arra figyelmeztetett, hogy a karbantartás és a fejlesztések elmaradását az energetikai szektort sújtó pénzügyi gondok, téves ágazatvezetői döntések, valamint geopolitikai akadályok is súlyosbítják.
Szerbiában a szénbányászat visszaszorulása és az állami áramszolgáltató vállalat elhibázott vezetői döntései már 2022-ben azt eredményezték, hogy míg az ország korábban villamosenergia exportőr volt, azt követően behozatalra szorult. Abban az évben az ország harmadik legnagyobb városában, Nišben a villamosenergia felhasználását korlátozó megszorításokat is életbe kellett léptetni.
Keletről fúj a szél
A nyugat-balkáni energetikai ágazatot kevésbé transzparens, állami tulajdonú vállalatok uralják. Emellett mivel világviszonylatban meglehetősen szerény piaci részesedést képvisel a nyugat-balkáni villamosenergetikai ágazat, ezért nem is bizonyul vonzó célpontnak a nyugati befektetők számára; Oroszország azonban befolyással bír az ágazatban. A villamosenergia mellett különösen Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában mind a kőolaj- mind a földgázellátást is szinte kizárólag Oroszországból biztosítják.
Moszkva mellett Peking is érdekelt a régió energetikai ágazatában. Az Új Selyemút-program keretein belül Kína új erőművek építésében, illetve a meglévő szénerőművek korszerűsítésében is érdekelt. Azonban Hszi Csin-ping kínai elnök még 2021-ben, az Egyesült Nemzetek Szövetségének székházában ígéretet tett arra, hogy a továbbiakban országa nem finanszíroz szénerőműveket. Mindez viszont nem változtat azon a tényen, hogy Montenegróban Kína már meglévő szénerőművek modernizálásában is részt vesz. Emellett a megújuló energetikai beruházásokban is szerepet vállalnak: Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában szélerőművek és vízerőművek kiépítésében vesznek részt.
Rezsiföldönfutók
A régióban nem csupán a rendszerszintű áramkimaradások jelentenek gondot, hanem a lakossági fogyasztók árérzékenysége is. A Világbank 2022-ben készült elemzése szerint különösen Albániában és Észak-Macedóniában okoz jelentős érvágást a fogyasztók számára az energiahordozók díjának emelése. Egy észak-macedóniai felmérés szerint a polgárok harmada nem fűtötte fel a szükséges hőmérsékletre a lakását. Emellett Koszovóban, Montenegró és Szerbiában is a lakosság számottevő részének jelent nehézséget a villany- és gázszámlák kifizetése.
A villamosenergia ára több nyugat-balkáni országban ugyanakkor nem csupán a lakossági szektor esetében a piacinál alacsonyabb, hatóságilag meghatározott díjú. Például Bosznia két entitásának egyikében, Bosznia-hercegovina Föderációjában ársapkával óvták a közületi fogyasztókat, mindaddig amíg 2021-ben jelentős díjemelésre került sor. Ekkor törvényileg szabályozták, hogy az áremelkedések mértéke évente legfeljebb 20 százalékos lehet. Mindez azonban rendkívüli terhet jelentett az áramszolgáltatóra, ezért az idei évtől feloldották az árstoppot és a piaci díjképzésű kategóriába sorolták át a kis- és középvállalkozások jelentős részét is. Azonban még közülük is mentesültek az évente legfeljebb 50 ezer Kwh-t fogyasztó és 50 alkalmazottnál kisebb cégek egy bizonyos éves bevételi küszöb alatt.
Szerbia a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodás alapján 2022-ben jutott egy 3.2 milliárd dolláros hitelkerethez. Az IMF azonban strukturális, gazdasági reformokhoz kötötte a kölcsön folyósítását – az energetikai szektor modernizálását, valamint a piaci alapú árképzésre történő átállást is beleértve. 2022 őszén 34,2 százalékkal emelték az országban az áram díját, emellett az IMF 2024-ben további 8 százalékos tarifanövelést vár el.
Globális trendek, lokális gondok
2021-ben az egész világot érintő energiaválság jelentős áremelkedéshez vezetett. A több összetevőből álló folyamat legfőbb kiváltó oka, hogy a koronavírus világjárvány alatti jelentős energiafogyasztási visszaesést követően megugrott a fogyasztás. Mivel a kereslet nőtt, amit a kínálat nem tudott lekövetni, ezért globális áremelkedés következett be. Az államok egy része elsősorban a lakossági fogyasztók védelme érdekében hatóságilag maximálta az áramdíjakat; viszont azok a fejlett világ perifériáján lévő államok – mint a Nyugat-Balkán országai is – akik az IMF-hez fordulnak financiális segítségért, nem élhetnek ezzel a módszeremmel. A Nemzetközi Valutaalap ugyanis a kölcsön folyósításáért cserében elvárja a piaci árképzésre történő áttérést, vagy legalábbis ahhoz egy bizonyos szintű felzárkózást. A nyugat-balkáni régió államainak ezen a több szempontból is nehezített pályán kellene korszerűsítenie az elektromos hálózatukat és egyben a szolgáltatásbiztonságot is növelni.
