A január 20-án beiktatott Donald Trump kifejtette, hogy a mintegy 2,2 millió gázai polgárnak „jobb élete lenne”, ha elhagynák szülőföldjüket, és azt javasolta, hogy „biztonságosabb, szebb és modern otthonokban telepedjenek le”. 

Egyiptom, Algéria, Irak és Líbia szinte azon nyomban visszautasították az amerikai nyilatkozatot, amit Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Jordánia és Omán felháborodása követett. Emellett számos regionális és nemzetközi szervezet, köztük az Arab Liga és az Öböl-menti Együttműködési Tanács is elítélő nyilatkozatot tett a tervezettel kapcsolatban.

Mit akar pontosan Trump?

Trump elképzelése a Gázai övezet jövőjéről a Hamász uralmának megszüntetésére és egy új alternatív közigazgatás létrehozására összpontosít. Az USA régi-új elnöke röviddel január 20-i hivatalba lépése után felvetette, hogy az Egyesült Államok átvenné az ellenőrzést Gáza felett, és hatalmas újjáépítésbe fogna. Azt is világossá tette, nyitott arra a lehetőségre, hogy egyes palesztin menekültek beléphessenek az Egyesült Államokba, de az ilyen kéréseket eseti alapon mérlegelné. 

A logisztikai és politikai kihívások megnehezítik tervének megvalósítását, különösen annak fényében, hogy a palesztinok és az arabok elutasítanak minden olyan forgatókönyvet, amely a lakosság kitelepítésével vagy külső gyámság Gázára kényszerítésével járna. Ettől függetlenül Trump a napokban azt nyilatkozta, „elkötelezett vagyok amellett, hogy megvásárolom (a Gázai övezetet), és megengedjük más közel-keleti országoknak, hogy részt vegyenek az újjáépítésben […]”. Továbbá az USA elnöke kifejtette, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a Hamász ne térhessen vissza. Elmomdta, hogy „nincs semmi (Gázában), ahová visszatérhetnének. Az a hely egy bontási helyszín. (Ami maradt belőle) azt le fogják rombolni. Mindent le fognak rombolni”. A területen egyébként szállodakomplexumok és egyéb turisztikai látványosságok kapnának helyet.

A két érintett arab állam hozzáállása

Egyiptom vezetése világossá tette, hogy nem kíván palesztinokat befogadni, hiszen már így is körülbelül kilencmillió menekült él az országban, jelentős terhet róva a gazdaságára és az infrastruktúrára. A kormány attól is tart, hogy a palesztin szélsőséges csoportok beáramlása destabilizálhatja az ország biztonságát, amelyet gyakorta kihívások érnek a terrorizmus elleni küzdelem terén. Az észak-afrikai arab ország vezetése továbbra is fontosnak tartja a palesztin ügy életben tartását, mivel véleményük szerint annak rendezése nélkül a Közel-Kelet békéje és stabilitása hosszú távon nem biztosítható. Kairó ezért kitart amellett, hogy a konfliktus békés úton, a kétállami megoldás keretében legyen rendezve, amely garantálja a palesztin nép önrendelkezését és jogait.

Jordánia szintén határozottan elutasít minden olyan javaslatot, amely a palesztin nép kitelepítésére irányul. II. Abdulláh jordán király az Antonio Guterres ENSZ-főtitkárral folytatott telefonbeszélgetésében megismételte, hogy Jordánia ellenez minden olyan kísérletet, amely „a palesztinok Gázából és Ciszjordániából való elcsatolására vagy kiszorítására irányul”. Ezzel szemben, amikor a jordán uralkodó kedden Donald Trump amerikai elnökkel találkozott a Fehér Házban, már teljesen más véleményen volt. Kifejtette, hogy „meg kell várnunk Egyiptom tervét a Gázai övezetre vonatkozóan”. Ez utóbbi kijelentés rávilágít arra, hogy az Egyesült Államok vezetése képes lehet olyan ösztönzőket (vagy szankciókat) felajánlani, amelyek 180 fokos fordulatot eredményeznek az egyes arab országok hozzáállásában.

Jordánia egyébként korábban már jelentős számú palesztin menekültet fogadott be, akik közül sokan állampolgárságot is szereztek, így mára a palesztin származású lakosok az arab ország lakosságának jelentős részét alkotják. A palesztinok mellett az elmúlt években több százezer szíriai menekült is érkezett a szomszédos országban dúló háború következtében, tovább növelve a gazdasági és társadalmi terheket.

A totális háború küszöbén

Az Egyesült Államok elnöke hétfőn azt javasolta Izraelnek, hogy függessze fel a gázai tűzszünetet és folytassa a harcokat, ha a hét végéig nem szabadul ki az összes túsz. Ez azután történt, hogy a Hamász közölte, elhalasztja a túszok szombatra tervezett szabadon bocsátását, ami újabb kétségeket vet fel a feszült tűzszünet tarthatóságát illetően.

Újságíróknak nyilatkozva Trump aggodalmát fejezte ki a még fogva tartott emberek sorsa miatt, és azt jósolta, hogy nem fogják sokan túlélni, ha nem engedik szabadon őket a következő napokban. „Ami engem illet, ha szombat 12 óráig - szerintem ez egy megfelelő időpont - nem kapják vissza az összes túszt, akkor azt mondanám, hogy töröljék el (a tűzszünetet), é hadd törjön ki a pokol” - mondta Trump.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a Trump-féle terv a palesztinok mellett az arab államok számára is elfogadhatatlan, és komoly geopolitikai kockázatokat is hordoz magában. A Gázai övezet lakosságának feltehetően erőszakos áttelepítése egyértelműen sértené a nemzetközi jogot, és újabb feszültségeket szülne a Közel-Keleten. Egyiptom és Jordánia elutasító álláspontja nem csupán gazdasági és biztonsági megfontolásokon alapul, ugyanis a „palesztin ügy” történelmi és politikai jelentőséggel bír. Az Egyesült Államok vezetésének próbálkozásai, hogy gazdasági ösztönzőkkel vagy diplomáciai nyomásgyakorlással rávegye az arab országokat a terv támogatására, eddig kevés sikert hoztak. Úgy tűnik, hogy az arab világ számára a palesztinok jogai és földjükhöz való kötődése nem alku tárgya. A legfőbb kérdés, hogy Trump stratégiája valóban elhozhatja a közel-keleti békét vagy inkább egy újabb humanitárius katasztrófa felé sodorja a régiót?