Öcalan február végén szólította fel az Egyesült Államok, az Európai Unió és Törökország által is terrorcsoportnak tartott PKK-t, hogy fejezze be a több évtizede tartó háborúskodást és oszlassa fel magát, majd nem sokkal ezt követően a militáns csoport vezetése azonnali tűzszünetet hirdetett ki.

A PPK egyes ágai nem hallgatnak Öcalanra

2016 óta Törökország három nagyszabású katonai műveletet hajtott végre Észak-Szíriában a Kurdisztáni Munkáspárthoz köthető csoportok fegyveresei ellen, akiket stratégiai fenyegetésnek tekint déli határa mentén. Ankara világossá tette, hogy a PKK összes harcosát le akarja fegyverezni, bárhol is legyenek. Ez az Egyesült Államok által támogatott Szíriai Demokratikus Erők (SDF) tagjait is érinti, akiket a török vezetés a PKK részének tekint. Az SDF, amelynek nagy részét a kurd YPG alkotja, élen járt abban a harcban, amely 2019-ben kiszorította az Iszlám Állam szélsőségeseit Szíriából, és amelyet a Nyugat nagy része kulcsfontosságúnak tart a dzsihadista újjáéledés megakadályozásában.

A jelenlegi események rávilágítanak arra, hogy a Kurdisztáni Munkáspárt különböző frakciói eltérő célokat követnek, és nem alkotnak egységes szervezetet. Erre példa az SDF esete, amely nem tekinti magára nézve kötelezőnek a PKK központi utasításait. Saját regionális céljaiért küzd, és elsősorban a kurdok autonómiáját kívánja biztosítani az ország északkeleti részén. Ezzel kapcsolatban fejtette ki a múlt héten Mazlúm Abdi, a szervezet vezetője, hogy habár üdvözli Öcalan felhívását, de az nem vonatkozik egységeire Északkelet-Szíriában.

A konfliktus nemcsak Szíriát, hanem Irakot is érinti, mivel a PKK vezetése a hegyvidéki északi részen rejtőzködik, ahol a török erők az elmúlt években többször is légicsapásokat hajtottak végre. Törökország számos támaszpontot is létesített ott, ami rontotta Ankara és Bagdad kapcsolatát. Irak a szuverenitása megsértésének tekinti a török fél beavatkozásait. Az iraki kormány számára a török hadműveletek folyamatos feszültségforrást jelentenek, mivel azokban sok esetben civilek is áldozatul estek. Emiatt az elmúlt években több nagyobb demonstrációra is sor került Észak-Irak különböző városaiban és a török termékek bojkottjára is több alkalommal felszólítottak. 2025. január 1-je óta a török haderő egyébként 478 PKK-tagot „semlegesített” a szervezet ellen indított katonai műveletekben, ebből 195-öt Irakban és 283-at Szíriában.

A törökök folytatják a támadásaikat

Recep Tayyip Erdoğan elnök a napokban arra figyelmeztetett, hogy Törökország folytatja a Kurdisztáni Munkáspárt elleni hadműveleteket, ha a csoport lefegyverzési folyamata megakad, vagy az ígéreteket nem tartják be. Erdoğan pártjának (AKP) szóvivője, Ömer Çelik pedig kifejtette, hogy minden iraki és szíriai kurd fegyveresnek – beleértve az Egyesült Államokkal szövetséges Szíriai Demokratikus Erőket is – le kell tennie a fegyvert.

A török védelmi minisztérium szóvivője sajtótájékoztatóján elmondta, hogy „a török fegyveres erők folytatják műveleteiket a térségben az ország fennmaradása és biztonsága érdekében”. Zeki Aktürk továbbá hozzátette, hogy folyamatosan „semlegesítik” a PKK harcosait Irakban és Szíriában, ami arról tanúskodik, hogy a török fél nem hisz Öcalan fegyverletételre történő felhívásának hatékonyságában. A minisztérium által használt „semlegesíteni” kifejezés egyébként általában likvidálást jelent.

A nyilatkozatokból kiderül, Törökország eltökélt abban, hogy katonai nyomást gyakoroljon a PKK összes fegyveresére, függetlenül attól, hogy azok Törökországban, Irakban vagy Szíriában tevékenykednek. Az elmúlt években végrehajtott hadműveletek azt mutatják, hogy Ankara nem csupán védekező álláspontra helyezkedik, hanem proaktív módon kíván fellépni a kurd szervezet összes egysége ellen. A török hadsereg akciói, különösen a rendszeres légicsapások és szárazföldi műveletek, egyre inkább elmérgesítik a konfliktust. Ez nem csupán a kurd fegyveres csoportokkal való harcokat élezi tovább, ugyanis veszélyezteti Irak és Szíria állami stabilitását is, ami hosszabb távon további regionális feszültségekhez vezethet.

A nemzetközi közösség hozzáállása

A kialakult helyzet egyre inkább megosztja a nemzetközi közösséget, hiszen a török katonai műveletek a térség geopolitikai viszonyait is jelentősen befolyásolják. Az Egyesült Államok számára a Szíriai Demokratikus Erők kulcsfontosságú szövetségest jelentett az Iszlám Állam elleni küzdelemben, és bár Washington hivatalosan nem támogatja a PKK-t, a török hadműveletek kihívások elé állítják az amerikai–török kapcsolatokat. Az Európai Unió is aggódva figyeli az eseményeket, mivel a konfliktus elmélyülése újabb menekülthullámot indíthat el, ami elérheti az EU határait és töréspontokat eredményezhet a politikai viszonyrendszerben.

Irak különösen nehéz helyzetben van, mivel egyszerre kell fenntartania a jó kapcsolatokat Törökországgal, amely jelentős gazdasági partnere, miközben saját területén próbálja kordában tartani a kurd fegyveres csoportok tevékenységét. Eközben Irán is aktív szereplője a térségnek, amely saját céljai érdekében befolyásolni kívánja az eseményeket, és támogatást nyújt egyes iraki és szíriai kurd csoportoknak, így még összetettebbé téve a helyzetet. 

A török hadműveletek és Öcalan fegyverletételi felhívása nem hozott megnyugvást a térségben. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a PKK különböző frakciói eltérő célokat követnek, amelyek között egyre kevesebb az átfedés. A YPG a szíriai kurd önrendelkezés kialakítására koncentrál, és nem foglalkozik a szervezet központi vezetésének politikájával. Emellett az iraki kormány a török akciókat a szuverenitása megsértésének tekinti, amit az arab ország lakosságának főképpen síita szegmense határozottan elítél. A török vezetés eltökélt a katonai műveletek folytatása mellett, ami az összes kurd szeparatista csoport felszámolására irányul. Ezenfelül a harcok elhúzódását vetíti előre az is, hogy a PKK frakciói között egyre inkább érezhető a megosztottság. A következő hónapok döntőek lehetnek abban, hogy a konfliktus a korlátozott katonai műveletek keretein belül marad, vagy egy sokkal szélesebb körű háborúvá eszkalálódik.