A vizit alkalmával Trump több Öböl-menti arab ország vezetőjét – Egyesült Arab Emírségek, Katar, Szaúd-Arábia – is felkereste, és számos gazdasági megállapodást között, valamint fontos politikai nyilatkozatokat tett. Célunk ezen eseménysor vizsgálata, különös tekintettel az elhangzott kijelentések tartalmára, következményeire és mögöttes üzenetére.
Politikai-katonai nyilatkozatok és stratégiai célok
Trump egyik legfontosabb mondata az volt, hogy „nem fog habozni katonai erőt alkalmazni az Egyesült Államok és szövetségesei védelmében”, valamint hogy az USA megtartja a bagrami légibázist. Ezzel világosan jelezte: katonai jelenlétük fenntartása stratégiai érdek marad a tágabb régióban, különösen Irán fenyegető közelsége miatt. Továbbá a katari látogatás során tett bejelentés, miszerint Doha 10 milliárd dollárt fektet be a katari al-Udeid amerikai légi támaszpont fejlesztésébe, megerősíti ezt a szándékot.
Ugyanakkor Trump egy közelgő nukleáris megállapodásról beszélt Iránnal, ami látszólag ellentmond az erőfitogtatásnak. Ez azonban inkább az amerikai stratégia jegyében értelmezhető: a diplomáciai nyitottságot katonai nyomásgyakorlás kíséri.
Retorikai túlzások
Sokan meglepődtek Trump azon vitatott állításán, hogy az Öböl-menti körútja akár 4 billió (4 000 milliárd) dolláros bevételt is hozhat az Egyesült Államok számára. Ez a szám erősen túlzó és inkább politikai kommunikációs célokat szolgál. Az ilyen nagyságrendű gazdasági haszon csak hosszú távon, összetett beruházások és fegyvereladások révén lenne elképzelhető, nem egyetlen látogatás eredményeként.
Ezzel együtt a katari miniszterelnök kijelentése – miszerint „amit az Egyesült Államoknak adunk, szeretetből tesszük, nem ellenszolgáltatásért” – szintén erős politikai üzenet. Meg kívánja cáfolni azt a vélekedést, hogy a régió országai „megvásárolnák” az amerikai védelmet, miközben a valóságban mindkét fél nyer a kapcsolatok elmélyítésével.
Gázai kijelentés – új geopolitikai vízió vagy a valóságtól való elrugaszkodás?
Trump érdekes kijelentést tett, miszerint a Gázai övezet „fontos ingatlanpiaci terület, amelyet a „szabadság övezetévé” lehetne alakítani. Ez az elgondolás a térségben zajló humanitárius katasztrófák és katonai műveletek tükrében utópisztikusnak hathat. Ugyanakkor a mögöttes logika világos: az USA elnöke továbbra is üzletemberi szemlélettel közelít a politikai válságövezetekhez, ahol a megoldást egyrészt a gazdasági liberalizációban, másrészt a beruházásokban látja.
Ez a megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja a térség komplex társadalmi, politikai és vallási konfliktusait. A „szabadság övezetének” gondolata – bármennyire is idealista vagy üzleties – a jelenlegi helyzetben inkább provokatív, semmint reális opció.
Mindezek mellett Donald Trump körútjának egy sokat sejtető következménye az volt, hogy szinte azon nyomban csökkent az olaj ára. Ez utóbbihoz mindenképpen hozzájárult az is, hogy egy „közelgő” iráni egyezményről tett említést. Ez közvetett módon is jelzi, hogy megszólalásai milyen hatással lehetnek a globális piacokra.
Egy kis kitérő: találkozó a szíriai elnökkel
2025. május 14-én az USA elnöke szíriai kollégájával, Ahmed el-Saraával találkozott Szaúd-Arábiában, ami 25 év után az első magas szintű egyeztetés volt az USA és Szíria között. Trump kifejtette, hogy feloldja a Szíriára kivetett szankciókat, amelyek még 1979-ben kezdődtek. Ez új fejezetet nyithat a közel-keleti diplomáciában és a szíriai gazdaság újjáépítésében. A találkozó különösen azért keltett feltűnést, mert el-Saraa múltja szélsőséges szervezetekhez köthető: korábban az al-Kaidával kapcsolatban álló csoportokat vezetett, és egykor 10 millió dolláros vérdíj volt a fejére kitűzve. Most viszont nyugati öltözékben, mérsékelt politikusként lép fel, hogy megszerezze a nemzetközi közösség bizalmát. A szankciók részleges feloldása máris pozitív következményekkel járt, a szíriai fizetőeszköz 25%-os erősödést mutatott. Azonban a gazdaság teljes helyreállása még kérdéses. A befektetők bizalmatlansága, el-Saraa múltja és a térség instabilitása továbbra is komoly kihívásokat jelent.
Az USA elnökének arab körútja egyszerre volt gazdasági „road show”, geopolitikai erőfitogtatás és az amerikai választóknak szánt politikai üzenet. Kijelentéseiben a realitás gyakran retorikai túlzásokkal keveredik, miközben üzleti szemlélettel közelít a nemzetközi politikához. A 4 billió dolláros jóslat, a gázai „szabadság övezetének” ötlete, vagy a katonai erő bevetésének lehetősége mind azt a Trump-féle világképet tükrözik, amelyben az Egyesült Államok egyszerre akar üzleti partner és katonai nagyhatalom is lenni.
Hogy ezeket a kijelentéseket mennyire követik konkrét politikai tettek, az még kérdéses, de annyi bizonyos: Trump visszatérése a nemzetközi porondra nem marad nyomtalan.
