A cikkben olvasható számítások alapján a globális adatközpontok villamosenergia-fogyasztása 2024-ben nagyjából 415 terawattóra volt, ami a világ teljes villamosenergia-felhasználásának mintegy 1,5 százalékát jelenti. A szerző által idézett nemzetközi elemzések forgatókönyve szerint „2030-ra ez 945 TWh környékére nőhet”, vagyis több mint a duplájára emelkedhet.
Kovács Marcell szerint az adatközpontok ma már inkább ipari létesítményekre hasonlítanak, mint hagyományos informatikai szervertermekre. Az AI-modellek tanítása és futtatása jelentős energiaigénnyel jár, miközben stabil hálózati csatlakozásra, hatékony hűtésre és megfelelő infrastruktúrára is szükség van.
A szerző arra is rámutat, hogy az energiaigény nem egyenletesen oszlik el, hanem bizonyos régiókban koncentrálódik. Az Egyesült Államok példáját említve a cikk szerint „2023-ban Virginia államban az adatközpontok a teljes áramigény körülbelül 26 százalékát tették ki”.
Az írás kitér azokra az elképzelésekre is, amelyek szerint a jövőben akár az űrben működő adatközpontok is megjelenhetnek. A Reuters beszámolója alapján a SpaceX olyan rendszert vázolt fel, amely „akár egymillió műholdból álló, napenergiával működő, Föld körüli pályán keringő adatközpont rendszer” lehetne.
A cikk azonban hangsúlyozza, hogy ez rövid távon nem jelent reális megoldást. A szerző szerint „a hőt nagyrészt sugárzással lehet leadni, ami nagy felületet igényel”, ezért egy földi léptékű számítási kapacitással rendelkező adatközpont hűtése az űrben rendkívül nehézkes és költséges lenne.
A szerző szerint az AI-infrastruktúra jövője elsősorban továbbra is a Földön dől el. Az AI terjedésének határa ugyanis sok esetben „nem csak az algoritmus fejlettsége és nem is kizárólag chipek mennyisége, hanem az áram ára és elérhető kapacitása, a hálózat, a hűtési lehetőségek és az engedélyezési környezet”.
