A Közel-Keletről Törökországon, majd Görögországon át, a nyugat-balkáni migrációs útvonalon keresztül Magyarország vált az Európai Unióba vezető út egyik legfontosabb kapuőrévé. A jelenséget a korabeli uniós politikai fővonal elsősorban humanitárius megközelítésben kezelte, ettől eltérően azonban a magyar hatóságok a schengeni határok védelmére helyezték a hangsúlyt.
A magyar kormány 2015. június 17-i döntése értelmében július 13. és szeptember 14. között a szerb−magyar zöldhatáron műszaki határzár épült, melynek átlépése, megrongálása a szeptember 15-én hatályba lépett Büntető Törvénykönyv módosítása értelmében szabadságvesztéssel, illetve kiutasítással szankcionálható bűncselekménynek minősül. A szerb−magyar zöldhatár ennek köszönhetően 2015 szeptember 15-től elvileg átjárhatatlanná vált.
A zavargások forgatókönyve
Szeptember 15-én reggelig mintegy 300-400 bevándorló tömörült a határ szerb oldalán. A magyar rendőrség biztonsági okokból 12-kor lezárta a határátkelőt, mert a szerb oldalon a feltorlódott csoport elzárta a közutat. Este Nebojša Stefanović szerb belügyminiszter a helyszínen megígérte a migránsoknak, hogy tárgyalni fog magyar kollégáival a helyzet kezeléséről
Másnap délelőttig már több ezren táboroztak a közúti és az autópálya-határátkelő közötti területen és a környéken. Dél körül a migránsok ultimátumot adtak a rendőröknek: vagy beengedik őket Magyarországra, vagy áttörik a kaput.
A magyar rendőrök és a terrorelhárító központ (TEK) állományának a tagjai arabul próbálták megnyugtatni a tömeget, de nem jártak sikerrel. A demonstráció erőszakossá vált: a rendőrök könnygázt vetettek be, mire a migránsok kődarabokkal, botokkal, betondarabokkal és a segélyszervezetek tagjai által kiosztott vizesflakonokkal dobálták a határzár vonalán felsorakozott rendőröket. A helyzet eszkalálását követően a rendőrség a könnygáz mellett vízágyút is bevetett, míg a támadók autógumikat gyújtottak fel és azokat a régi határátkelőhely elhagyatott épületeinek a tetejéről dobálták le.
Időközben több száz migráns csomagjaikat hátrahagyva rohant az új röszkei határátkelőtől az összetűzés helyszínére, mert úgy értesültek, hogy ott kinyitották a határt. Délután öt óra után a bevándorlók mintegy ezer fős tömege a röszkei oldalon áttörte a kaput. A tüntetők gyermekeket és nőket is maguk elé állítva használtak pajzsként. A rendőrök, készenlétisek, TEK-esek könnygázzal védekeztek, majd visszaszorították a támadókat. Ete 6 után a helyszínre érkezett 100 szerb rendőr, akik hátrább terelték a migránsokat. A feszültség ezt követően kezdett lecsillapodni. Az incidensben húsz rendőr és mintegy háromszáz migráns sérült meg.
A kerítés, a zárt kapu és a vízágyú képei a médiában bejárták a világot. Volt, ahol a rendőri fellépés szigorát emelték ki, máshol a rend fenntartását tartották döntőnek. Zeid Raad al-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa sokkolónak nevezte a történéseket, miközben a magyar rendőrség később azt kommunikálta: a beavatkozás szakszerű és arányos volt, utólagos vizsgálat sem indult.
A „röszkei megafonos” ügye
Az események leginkább ismert szereplője a sajtóban csak Ahmed H.-ként emlegetett Ahmed Hamed Cipruson élő, szír állampolgár férfi lett, akit a TEK később elfogott, az ügyészség pedig állami szerv elleni terrorcselekmény bűntettével is vádolt. A vádirat lényeges elemei szerint a férfi beszédekkel hergelte a tömeget, majd belépett a magyar oldalra és irányította az erőszakoskodókat. Az ügy évekig húzódott, több fok és megismételt eljárás után 2018. szeptember 20-án jogerős ítélet született: az első fokon kiszabott 10 év fegyházbüntetést5 év börtönbüntetésre és 10 év kiutasításra mérsékelték. A büntetése kétharmadának letöltése után feltételesre bocsáthatóvá vált, végül 2019 szeptemberében térhetett vissza Ciprusra. A jogi minősítésről és az eljárásól élénk nemzetközi vita folyt (ENSZ, EP, civil szervezetek), ám a magyar ítéletjogerős maradt.
A nagyobb kép: 2015 Európája számokban
A röszkei nap nem egyedi epizód volt, hanem az európai migrációs válság egyik látványos, némi malíciával fogalmazva: „televízióbarát” pillanata. 2015-ben rekordszámú 1,26–1,3 millió ember kért menedéket az EU-ban (a módszertantól függően 1 255 600 „első kérelmező” az Eurostat szerint). A beáramlás nagy része Szíriából, Afganisztánból és Irakból érkezett, a térképen pedig a főképp magyarországi végpontú, Nyugat-Balkáni útvonal vált a kulcstengellyé.
A magyar kormány a helyzetre kerítésépítéssel és jogszabályszigorítással reagált: az úgynevezett műszaki és jogi határzárral.
Kvótaper, tranzitzónák, kötelezettségszegés
A röszkei események után is folyt a nagy európai huzavona. 2020-ban az EU Bírósága kimondta: Magyarország, Lengyelország és Csehország megszegte az uniós jogot, amikor nem teljesítette az átmeneti áthelyezési kvótát a 2015-ös válság kezelésekor. Ugyanebben az évben a luxembourgi bíróság egy másik, Magyarország ellen indult eljárásban a röszkei és tompai tranzitzónák gyakorlata kapcsán megállapította: a tranzitzónás fogvatartás és a visszakísérés több elemében ellentétes volt az uniós joggal. Ezek az ítéletek a magyar migrációs szabályozásra és gyakorlatra is hatottak. Magyarország ugyanis ezt követően megszüntette a tranzitzónákat és az illegális határátlépést követően tetten ért bevándorlókat a műszaki határzár – közismert nevén: kerítés – kapuján átkísérték Szerbiába, azzal a tájékoztatással, hogy a belgrádi magyar nagykövetségen előterjeszthetik a menedékkérelmükre irányuló szándéknyilatkozatot.
Azonban az EU luxembourgi bírósága drákói bírsággal sújtotta Magyarországot migrációs szabályai miatt: 200 millió euró büntetést és késedelem esetén további napi egymillió eurót kell fizetnie Magyarországnak az Európai Unió Bírósága 2024. június 13-i ítélete értelmében. Az indokolás szerint hazánk nem teljesítette a Bíróság 2020 decemberében hozott ítéletében foglaltakat a nemzetközi védelem megadására és a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérésére vonatkozó eljárásokban.
Magyarország álláspontja szerint − melyet az eljárás során végig hangoztatott −, a 2020-as ítélet központi elemei már nem relevánsak, mivel a röszkei és a tompai tranzitzónákat 2020. május 20. óta nem használják. Ezenkívül a nyugat‑balkáni útvonalon a migrációs helyzet fokozódása és az Ukrajnából érkező, menekültek jelentős száma miatt a korábbi állítások is idejemúltak. A Bíróság ítélete ugyan elismeri, hogy a tranzitzónákat Magyarország már bezárta, de álláspontjuk szerint a migránsok nemzetközi védelemhez való hozzáférése továbbra is korlátozott Magyarországon, kérelmük elutasítása esetén pedig nem részesülnek kielégítő jogorvoslatban és nem maradhatnak az ország területén. Az ítélet szerint Magyarország ezáltal kivonja magát a nemzetközi védelemmel kapcsolatos közös uniós politika egészének, valamint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolására vonatkozó szabályoknak az alkalmazása alól. A bíróság szerint e magatartás nagyban veszélyezteti az uniós jog egységességét és súlyosan sérti mind a menedékjogot kérelmező személyek jogait, mind pedig a közérdeket. Az ítélet indokolása szerint a magyar kötelezettségszegés az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül, ezért szabták ki a rendkívül szigorú, rekord nagyságú bírságot.
Az indokolás ugyanakkor nem tér ki a rendkívül erős jelzők alkalmazásának szükségességére, sem pedig arra, hogy az Európai Bizottság kérésével szemben miért nagyságrendekkel, mintegy hetvenszeres arányban nagyobb bírságot szabott ki a Bíróság Magyarországra. A Bizottság ugyanis eredetileg 7 millió eurós átalánybírságot és napi 6 millió forintos büntetést kért.
Magyar narratívák, nemzetközi visszhang
A hazai közbeszédben elsődlegessé vált a „rendvédők állták a sarat” kerettörténet, ezzel párhuzamosan a nemzetközi sajtó és civil szervezetek az eltúlzott mértékű rendvédelmi erő alkalmazását kritizálták. A magyar álláspont kezdetben a vezető nemzetközi irányvonaltól eltérő kivételnek minősült, azonban napjainkra a schengeni határok fokozott védelme teljeskörűen elfogadottá vált: a megfelelő iratok nélkül, szűretlenül érkező irreguláris bevándorlók nemkívánatosnak minősülnek.
Egy évtizeddel a zavargások után
Mi Röszke üzenete tíz és távlatából? Egy toposz: a „röszkei csata” szimbólummá vált; a politikában, a médiában és a közbeszédben is. 2015 őszének jogszabályai és eljárási gyakorlatai azóta is meghatározzák a magyar menekültügyi és migrációs rendszer működését. Ugyanakkor strasbourgi emberi jogi és uniós bírósági ítéletek, valamint új politikai kompromisszumok (az EU új migrációs és menekültügyi csomagja) elkezdték átírni a kereteket. A magyar kormányzati irányvonal azonban továbbra is következetesen a schengeni határok szigorú őrzésén nyugszik. A számos narratíva egyike szerint a röszkei csata a keresztény Európa védelmének jelképe a muszlimok beáramlásával szemben. Ezen a tájon, alig negyven kilométerre Röszkétől, ellenben több mint háromszáz évvel korábban már összecsapott az európai keresztény világ az iszlám hitűekkel: ez volt a zentai csata.
