Külkereskedelem: az egykori óriás

Az orosz külkereskedelem a háborút követő geopolitikai és világgazdasági átrendezések után viszonylag gyorsan megtalálta számításait az új körülmények között, viszont annak helyzetét 2025-ben továbbra is több tényező együttese befolyásolta, amelyek ugyanakkor kritikus kitettséget jelentenek Oroszország számára. Ezek közé tartozik a jelentős gazdasági függés Kína felé: egyrészt Peking a maga 30%-os részesedésével a legnagyobb orosz exportpartner, míg ugyanez fordítva mindössze 4%. Másrészt Oroszország a legtöbb nyersanyagot keleti szomszédjának exportálja – amelyet kénytelen a világpiaci árnál jóval kedvezőbben értékesíteni –, amely leginkább katonai célra használt félvezetőket és fejlett elektronikai eszközöket ad el Moszkva számára. Az orosz importban e kettő árucikk Kínából származó részaránya meghaladja a 80%-ot. Mindezen tényezők miatt Oroszország jelentős gazdasági kitettséggel rendelkezik Kína – és kisebb részben India – felé. Ráadásul az olajárak további csökkenése, esetleges hirtelen bezuhanása rendkívül nehéz helyzetbe hozná az orosz gazdaságot, amely ebben az esetben fokozott adóemelésekre és az állam kiadásainak jelentős visszafogására lenne kényszerítve. Látható továbbá, hogy az európai országok és Oroszország közötti kereskedelmi összvolumen tovább csökkent, ugyanakkor az EU továbbra is a legnagyobb orosz LNG-importőr – Moszkva teljes folyékony földgázexportjának mintegy fele az Európai Unió tagországaiba érkezik. 

Az orosz állami bevételek írmagját jelentő olajexport 2025-ben 4,37 millió hordó/nap volt, amely mindössze 1%-os csökkenést mutat az előző éves adatokhoz képest. Ugyanakkor látható, hogy ennek a jelentős része – a tengeri szállítások majdnem fele – a már szankciók alatt lévő árnyékflottán keresztül valósult meg. Emiatt és más tényezők együttes hatása következtében az orosz nyersolaj-exportból származó bevételek további csökkenést mutattak. Mindemellett a földgázexportból származó bevételek is tovább csökkentek, immáron harmadik éve folyamatosan. Tavaly a gázszektort rendkívül negatívan érintette az ukrán tranzitútvonal teljes lezárása, amelynek következtében mintegy 45%-kal csökkent a közvetlenül Európába szállított orosz földgáz mennyisége.

Pénzügyi válság és költségvetési nyomás

2025 januárja és augusztusa között az orosz költségvetési hiány – 53,04 milliárd dollár augusztusi árfolyamon számolva – már 74%-át jelentette az orosz központi bank által előzetesen meghatározott egész éves, 70 milliárd dolláros hiánycélnak, amelyet egyszer már felfelé korrigáltak az év első felében. Egyes elemzők a teljes évre 70 és 80 milliárd dollár közé becsülik a költségvetési hiányt , amely a GDP 3,2%-át teszi ki. Ez az adat a háború kitörése óta a legmagasabb az országban. Ez ugyan európai összehasonlításban nem számít kiugróan magas értéknek, viszont Moszkva a nemzetközi elszigeteltsége és az ellene kirótt szankciók miatt sokkal nehezebben tud hitelért folyamodni a nemzetközi pénzpiacokon.

A költségvetési hiány emelkedése mellett mintegy 22%-kal csökkentek az olaj- és gázkereskedelemből származó bevételek is az előző év során. 2025-re az előzetesen tervezett bevétel ezen szektorban 136,3 milliárd dollár volt, ugyanakkor ezt az év során a kormány 108,8 milliárd dollárra csökkentette. Mindemellett 2025 első felében 21%-kal nőttek az állami kiadások az előző év ugyanezen időszakához képest. A hiányt a kormány nem a kiadások csökkentésével, hanem államkötvények kibocsájtásával és a Nemzeti Szociális Alap tartalékjainak további felélésével tervezi kipótolni. Utóbbi azt a célt szolgálja, hogy Oroszország ebben helyezte el a nyersanyag-kereskedelemből származó bevételi többletét az elmúlt évek során ahelyett, hogy azt visszaforgatta volna a nemzetgazdaságba. Viszont a háború kezdetével elkezdték felélni ezen alap tartalékjait.  

A növekvő költségvetési hiány és a csökkenő bevételek mellett a kormány az általános forgalmi adó emelésemellett döntött. 2026. január elsejétől az ÁFA mértékét egységesen 20-ról 22%-ra emelték, emellett 60 millió rubel éves bevétel helyett 10 millió rubel éves bevételre csökkentették a vállalkozások ÁFA-fizetési kötelezettségének határát. Ráadásul a kormány azt tervezi, hogy különadót vet ki a kész elektronikai eszközökre, úgy mint a laptopokra, okostelefonokra és világítási termékekre.

Borús jövőkép, változékony kilátásokkal

2026 – az elemzők többségének a véleménye szerint – a gazdasági stagnálás időszaka lesz Oroszországban. A legfőbb nemzetközi szervezetek 0,6 és 0,9% közé teszik az orosz gazdasági növekedés értékét erre az évre, ugyanakkor ezt nagyban befolyásolhatja – negatív irányban – a belső fiskális konszolidáció agresszív megvalósítása vagy külső sokkhatások, úgy mint az olajár bezuhanása vagy új szankciók bevezetése. 

Az orosz nemzetgazdaság egyes szektorairól elmondható, hogy a védelmi és katonai ipar továbbra is dominálni fog, emellett az előrejelzések szerint tovább fognak növekedni az ezen célokra fordított állami kiadások is. Ez ugyan növekedést okozhat az elektronikai, a mechanikai és közlekedésiparban, de nem jelent hosszú távon fenntartható helyzetet. Az orosz-ukrán háború valamilyen lezárása – ha ez bekövetkezik 2026-ban – ráadásul mindezen növekedést megakadályozná, amelyet csak a nemzetközi szankció feloldása és a szénhidrogénexport újbóli, rövid idő alatt végbemenő jelentős felfutása tudna csak reálisan ellensúlyozni. Emiatt Moszkva – saját gazdasági szempontjait tekintve – rövidtávon nem érdekelt a háború (mindenáron bekövetkező) lezárásában úgy, hogy nem kap biztos garanciákat az imént említettekkel kapcsolatban.

A nyomás több tényező miatt is nagy lesz az orosz nemzetgazdaságon az idei évben: az olaj alacsony világpiaci ára – a Világban előrejelzése alapján a Brent hordónkénti ára 60 dollár körül alakul, amely a 2025-ös 68 dolláros értéket sem haladja meg. Új, különösképp az orosz árnyékflottát érintő szankciók bevezetése esetén az energiahordozók exportjából származó bevételek tovább csökkenhetnek, mintegy 10-20%-kal. Ráadásul, ha Nicolas Maduro venezuelai elnök elmozdítását követően sikerül nagyban növelni a dél-amerikai ország olajkitermelését és ennek következtében csökkenne a kőolaj világpiaci ára, akkor ez további bevételkiesést okozna az orosz állam számára. Emellett a magas alapkamat és az ehhez kapcsolódó rendkívül alacsony növekedés, az változékony exportkereslet, az általános (főleg magasan képzett) munkaerőhiány, valamint a fogyasztás stagnálása – különösképp az adóemelés(ek), a reálbérek egyre lassuló emelkedése és a magas megtakarítási hajlandóság miatt – tovább rontja az orosz gazdaság általános kilátásait az idei évre vonatkozóan.