A rendszerváltást követően több regionális együttműködési platform született a térségünkben, számuk pedig csak tovább nőtt az elmúlt két évtizedben. Az egyik legismertebb – és számunkra talán legfontosabb – a Visegrádi Csoport, amely 1991 óta ad keretet Csehország, Szlovákia (1992 végéig Csehszlovákia), Lengyelország és Magyarország közös érdekeinek előmozdítására. Több mint három évtizedes fennállása alatt számos sikert könyvelhetett el: a négy ország EU- és NATO-csatlakozásához vezető út egyengetése, a gyors Schengen-tagság elérése, a Keleti Partnerség önálló uniós politikává történő felfejlesztése, vagy éppen a V4 EU Harccsoport felállítása mind itt említhető. Fontos jellemzője Visegrádnak a kormányközi működés, amiből az következik, hogy a régiós együttműködés a mindenkori négy kormány politikai akaratán múlik: ha hasznosnak találják a V4-keretet és érdekegyezés áll fenn egy adott ügyben, kooperálnak, ideológiai és párthátterüktől függetlenül. Ezt szabadon megtehetik, hiszen a platform tudatosan nem intézményesült, és mindvégig megmaradt egy kiszámítható, de intézményi értelemben mindenképp laza működési keretben.  

A platform ismertségét kétségkívül a 2015-ös migrációs válság nyomán kialakított V4-es bevándorlásellenes álláspont alapozta meg, hozzájárulva ahhoz, hogy a négy országban 2021-ben már 83–87% közötti ismertséggel rendelkezzen. A krízis lehetőséget teremtett arra, hogy a négy közép-európai EU-tag önálló arcélt rajzoljon magának és promotálja a V4-brandet az uniós politikában. Mindeközben a régiós együttműködés virágkorát élte a 2015–2022-es időszakban.  

 

Hol tart most a V4, s merre tovább? 

Az ukrajnai háború kitörése egyértelműen cezúrának tűnik Visegrád történetében. A régiós együttműködés egyik motorját adó Budapest-Varsó tengely (vö. lengyel-magyar barátság) megroppant, a magyar kormány – ekkor még teljesen különutasnak számító – Ukrajna-politikájával mindhárom visegrádi partnerével szembe került, ami gyakorlatilag a magas szintű együttműködés megbénulását eredményezte. Az elmúlt időszak V4-beli kormányváltásai közül a 2023-as lengyel kedvezőtlen, az azt két héttel megelőző szlovák és a tavalyi cseh viszont kedvező fejlemény a szuverenista Orbán-kormány – és talán a V4 – szempontjából. Optimizmusra ad okot Budapest számára, hogy Andrej Babiš már a választási kampányban jelezte szándékát Visegrád „feltámasztására”. Kérdés, hogy mikor jön olyan ügy, amely mind a négy kormány számára egyaránt fontos és álláspontjuk/érdekük is megegyezik.  

A visegrádi együttműködést eltemették 1993 után Mečiar miniszterelnöksége alatt, illetve az EU-csatlakozás után is. Most megtarthatják persze újra a V4 „temetését” – csak nehogy ezúttal is elfelejtsék „meghívni” rá az érintettet…