A sokkoló képsorok a nemzetközi médiában keringtek egész nap: migránsok különböző deszkákkal és fadarabokkal, valamint szögesdrót-vágó eszközökkel igyekeztek hátrahagyni az őket meginvitáló, ám nem támogató kelet-európai államot, míg rendőrségi helikopterek köröztek a fejük felett, rohamrendőrök pedig vízágyúval igyekeztek mindenkit a helyén tartani. A lengyel hatóságok csak ezen a napon több, mint 300 illegális határátlépési kísérletet regisztráltak és 17 egyént le is tartóztattak.
Nem ez volt ugyanakkor az első eset ami borzolhatta a kedélyeket a lengyel-fehérorosz határ kapcsán. A lengyel védelmi minisztérium jelentése szerint „azonosítatlan egyenruhások” léptek a területére Fehéroroszország irányából, 300 métert haladtak az állam közepe felé, majd miután találkoztak egy határőrrel, kicserélték a tárat fegyvereikben és visszavonultak a határ túloldalára. (Mindez kísértetiesen emlékeztetheti a 2015-ös krími eseményekre az olvasót, amikor is azonosítatlan, egyenruhás „kicsi zöld emberkék” lepték el Oroszország irányából az ekkor még de jure és de facto Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet – éppen ez adja a hátborzongató jellegét a történetnek.) Ezzel párhuzamosan a határőrség több esetet is regisztrált, amikor a fehérorosz katonaság megpróbálta átvágni a migránsok számára az átmeneti határvédelmi szögesdrót-rendszert,
Minszk minden ellene felhozott vádat: a migránsok támogatását és a katonai provokációt is tagadja. A Lukasenka-adminisztráció képviselői egyenesen azt állítják, hogy Lengyelország tehet a határmenti migrációs válság kialakulásáról. „Ez a kétségbeejtő helyzet a lengyel hatóságok közömbösségének és embertelen hozzáállásának köszönhető” – állították hivatalos nyilatkozatban. Az üggyel kapcsolatban megszólalt a lengyel miniszterelnök is mely tovább mélyítette a konfliktust a két állam között, mely 2020 nyara – avagy a fehérorosz elnökválasztás – óta igen hűvös kapcsolatot ápol. „A lengyel határ nem csak egy vonal a térképen. A határ szent – lengyel vér folyt érte” – fogalmazott Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő egy Facebook-posztban a határsértésekre reagálva. Az események diplomáciai csatározásokhoz vezettek. Míg Minszk a lengyel, addig Varsó a fehérorosz ügyvezető diplomatát hívatta be, hogy diplomáciai tiltakozást adjanak át nekik. Az ügy hamar felkeltette egy geopolitikai óriás, Oroszország figyelmét is. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov egy hivatalos sajtótájékoztatón Fehéroroszország érdekében szólalt fel. Mint fogalmazott, Moszkva elégedett a fehérorosz migrációkezeléssel, akik „higgadtsággal és professzionalizmussal válaszoltak” az Európai Unió határán történt eseményekre.
A konfliktus egészen a 2020-as fehérorosz elnökválasztásig vezethető vissza, ahol egy igazán megkérdőjelezhető eredmény született. A szabadnak és igazságosnak egyáltalán nem mondható választáson Lukasenka ismét nyert – az elnök 1994 óta van hatalmon – a szavazatok 80%-val. A legmegdöbbentőbb talán nem is az eredmény volt, hanem annak mértéke. A Lukasenka esélyes kihívójának tartott Szvjatlana Cihanouszkaja a szavazatoknak mindössze 10%-át tudta bezsebelni. Az események ezt követően felpörögtek: az ellenzéki szavazók az utcára vonultak tüntetni, melyet a rezsim kemény kézzel, erőszakos eszközökkel fojtott el. Ellenzéki aktivisták és politikusok menekültek egymást követően külföldre, vagy kerültek börtönbe. Az Unió a demokratikus és emberi jogok megsértése miatt döntött akkor először úgy, hogy gazdasági szankciókat vezet be a kelet-európai állammal szemben. A helyzetet tovább bonyolította ugyanakkor a Ryanair 4978-as járatának esete 2021. májusában. A fehérorosz legvédelem ekkor leszállásra kényszerített – mások szerint eltérített – egy Görögországból Litvániába tartó légi járatot arra hivatkozva, hogy „bombagyanúról” szereztek értesülést. A hatóságok bombát nem találtak a gépen, ugyanakkor a rajta utazó külföldre menekült ellenzéki aktivistát, Roman Protasevicset és barátnőjét igen. A két főt leszállíttatták, majd gyorsan ítélő bíróság előtt börtönbüntetésre ítélték, a Ryanair járata pedig tovább folytathatta útját Vilniusba. Az EU ekkor ismét gazdasági szankciókat vetett ki: állami tisztviselők és cégek, valamint a fehérorosz Belavia légitársaság járatainak teljes kitiltása várt rájuk a szövetség területén, ahová innentől timföldet, illetve elektronikai cikkeket sem exportálhattak.
Vélhetően ekkor döntött úgy a fehérorosz vezető, hogy tekintve a gazdaság súlyos állapotára – melynek a koronavírus pandémia volt az oka, aminek a kezelését egyáltalán nem vette komolyan az állam – alternatív eszközökhöz kell nyúlnia. Májusban, amikor Spanyolország orvosi segítséget nyújtott a Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő Polisario Front egyik vezető tisztviselőjének, Marokkó egy igazán unortodox eszközhöz nyúlt: migrációs hullám generálásával – Ceuta és Melilla exklávékra – igyekezett nyomást gyakorolni Madridra. Lukasenka szintén ehhez az eszközhöz nyúlt. Tiltakozván a gazdasági szankciók ellen migrációs válságot generált az EU és a schengeni övezet keleti határszakaszán. A korábban migrációs nyomással nem igazán szembesült Lettországot, Litvániát és Lengyelországot váratlanul érte a kihívás.
A kialakított rendszer rendkívül egyszerű. A kezdetek kezdetén a fehérorosz állam megállapodást kötött a bagdadi reptérrel, melynek értelmében az Irakból érkezők kedvezményes jegyeket válthattak a Belavia járataira, egyszerűsített vízumeljárással juthattak Minszkbe, majd onnan az elnöki hivatalhoz tartozó Centrkurort állami turisztikai vállalattal könnyedén a határszakaszra juthattak. Ez a rendszer azóta napvilágra került, az EU pedig sikeresen kampányolt Irakban azért, hogy ne engedjék leszállni a Belavia gépeit, ami miatt ma már a legtöbb migráns Isztambulból és Dubajból érkezik Fehéroroszországba. (A Centrkurortnak azóta kihívói is lettek, főként orosz és fehérorosz magánvállalatok, akik ugyanazt kínálják mint az állami cég 1800-12.000 euró értékben.) A Balti-államok és Lengyelország látván és érezvén az eseményeket azt állítják, hogy ez a hibrid hadviselésnek egy eszköze, méghozzá a migráción keresztül történő nyomásgyakorlás.A litvánok, a lettek és a lengyelek is olyan gyorsan reagáltak az eseményekre ahogy tudtak. A három állam azonnal szükségállapotot hirdetett a Fehéroroszországgal határos régióiban (Lengyelország a vajdaságaiban) és megkezdődött a kiterjedt határvédelmi rendszer – pl. a határkerítés – felépítése. Érdekes fejlemény volt, hogy az Európai Unió vezető intézményeinek hozzáállása változó volt ebben a tematikában országonként. Míg Litvániában és Lettországban alapvetően támogatóan lépett fel Brüsszel a határvédelmi mechanizmusok tekintetében, addig Lengyelországgal szemben szigorú magaviseletet tanúsított. Lengyelország például egyike volt annak a tíz államnak, amelyek arra kérték az Európai Uniót, hogy támogassák anyagilag az irreguláris migránsok megakadályozására épülő kerítéseket. A Bizottság vezetője, Ursula von der Leyen a kérést elutasította. A Bizottság belügyi biztosa, Ylva Johansson ugyan támogatásáról biztosította a lett és litván migrációkezelést, többször is elmondta, hogy alapvetően a határokon belüli gyűjtőközpontokban látja a megoldást, nem a határkerítésekben.
Magyarország helyzete kapcsán pedig érdemes elgondolkozni a Frontex 2021-as szeptemberi adatain. Mint kiderül belőlük, a fehérorosz határ menti migráció, azaz az „északi útvonal” messze nem generál akkora „utasforgalmat”, mint a nyugat-balkáni migrációs útvonal. A legtöbb migráns még ma is a Szerbia-Horvátország-Szlovénia vagy a Szerbia-Bosznia-Hercegovina-Horvátország-Szlovénia útvonalon akar a schengeni övezet területére jutni. Míg Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában lényegesen több migráns akar az Európai Unió területére lépni, a téma mégsem élvez népszerűséget sem a nemzetközi médiában, sem az Európai Unióban. Hiába nőnek folyamatosan és exponenciálisan a regisztrált határsértések a déli határzárnál, a lengyelországi események jelenleg „izgalmasabbnak” bizonyulnak. A nyugat-balkáni útvonalon több embert mozgatott meg az a történet, hogy Horvátország elismerte az illegális visszakényszerítések megtörtént a Bosznia-Hercegovinával közös határszakaszán és vizsgálatot indított az ügyben, mint hogy a Szerbiában tartózkodó migránsok lényegesen többen vannak, mint a Fehéroroszországban.
A lengyelországi eseményeknek azonban van tanulsága. Ha Varsó hallgatott volna a Von der Leyen-bizottságra és nem kezdte volna felépíteni határvédelmi rendszerét, november 8-án meg sem tudta volna állítani az erőszakos, tömeges határsértési kísérletben résztvevő irreguláris migránsokat. Hasonlóan, mint a 2015-ös röszkei eseményeket követően ismét kiderült, hogy a határkerítés megléte a sikeres határvédelem és migrációkezelés minimuma. Morawiecki miniszterelnöknek igaza van, amikor a határok sérthetetlenségéről beszél. Az EU és különösen a schengeni övezet külső határait meg kell védeni, a minszki zsarolásnak pedig nem szabad engedni. Egy dologban biztosak lehetünk ugyanakkor: a téma nem fog eltűnni egyhamar. Tadeusz Giczan újságíró aggasztó adatokra mutatott rá. Beszámolója szerint a minszki nemzetközi repülőtér új menetrendet tett közzé a következő télre, amely szerint hetente legalább 55 repülőgép érkezik majd a fehérorosz fővárosba a Közel-Keletről december és február között. Elképzelhető, hogy a november 8-án látott képsorok mindennapossá válnak a következő időszakban. Éppen ezért minden támogatást meg kell adnunk Lengyelországnak, amit csak lehet, hiszen nem csak az egyik legközelebbi szövetségesünk, hanem a frontvonala is egy olyan hibrid hadviselésnek, mely könnyen egy újabb 2015-höz vezethet.
