A mai világban, kommentárokat vagy politikai elemzéseket olvasva visszatérően találkozunk bizonyos kulcsfogalmakkal. Ezeket a kifejezéseket tudatosan használják azzal a szándékolt céllal, hogy meghatározzák az adott írás általános hangnemét. A neves újságírók által előszeretettel használt fogalmak közül két fogalom kap különös figyelmet.
Közhely, de igaz, hogy felgyorsult világunk sok tekintetben radikálisan átalakította-átalakítja mindennapjainkat. A digitális kor különösen nagy kihívást jelent az elmélyültséget igénylő tevékenységek, köztük a könyvolvasás esetében.
A digitalizáció és a technológiai megoldások olyan észrevétlenül gyűrűztek be a mindennapjainkba és vették át az analóg helyét, hogy természetesnek vettük, hogy az oktatásban is bekövetkezik egy effajta átállás. Ez az egyébként megosztó téma bárhol szembejön velünk, ahol az oktatás jövőjéről, az állam szerepéről szó esik, ahogy az MCC International Symposium on Startup Ecosystems in Europe is két napot szentelt ennek körüljárására.
Narratívák harca, átértelmezni kívánt múlt, exhumált holttestek, áthelyezett sírok, átnevezett utcák, rengeteg kárpótolt és számtalan, a spanyol társadalmat megosztó kérdés – ezekkel jellemezhetjük a több mint egy évtizede tartó vitát a spanyol emlékezettörvényről.
Franciaországban az első világháború alatt közel félmillió idegen munkás dolgozott, közülük sokan a hadianyag-termelésben. A spanyolokon, olaszokon, portugálokon, görögökön és a többi európain kívül közel 200.000 munkás Európán kívülről érkezett. Ma már könnyen gondolhatjuk, hogy ez természetes, de az akkori helyzetben ez egyáltalán nem volt az.
Az olasz fasiszta állam maffiaellenes háborújáról már számtalan visszaemlékezés és tanulmány látott napvilágot. A maffia és a fasizmus szembekerülésének okaival azonban ez eddig csak érintőlegesen foglalkoztak a téma kutatói.
Előző