A lavinát Carl Benedikt Frey indította el még 2013-ban, akinek becslése szerint az Egyesült Államokban és a fejlett országokban húsz éven belül a munkahelyek majdnem fele az automatizálás áldozatául eshet. De még a kevésbé pesszimista OECD elemzések szerint is, amelyek nemcsak a foglalkozások automatizálhatóságát, hanem már a foglalkozások gyakorlása közben végzett tevékenységeket is megnézték, a jövőben a robotok és a Mesterséges Intelligencia alkalmazások minden nyolcadik munkahelyet át – (vagy inkább el?)vehetik az emberektől.
Ezzel szemben, azok a tanulmányok, amelyek nem a jövőt fürkészték, hanem az elmúlt két évtizedre visszatekintve az ipari robotok alkalmazásának munkaerőpiaci következményeit elemezték,
Ráadásul, a mérleg másik serpenyőjét vizsgálva szinte minden kutató egyetért abban, hogy a robotok alkalmazása jelentősen hozzájárult a termelékenység növekedéséhez. Éves szinten közel ugyanolyan arányban, ahogyan a gőzgép segítette a termelékenység növekedését Nagy-Britanniában az első ipari forradalom idején. Abban is egyetértés mutatkozik, hogy még a robotikai jövőben is az emberek kezében maradnak azok a munkahelyi feladatok, amelyek kreatív intelligenciát (kritikai gondolkodást és innovatív problémamegoldást) és társadalmi intelligenciát (együttműködési készséget és kommunikációt) kívánnak meg.
Mindez azonban cseppet sem lassította a robotikai apokalipszis narratívájának térhódítását. Sőt, annak érdekében, hogy a rémítő számok még hatásosabbak legyenek, a technológiai munkanélküliség (mégiscsak a nagy Keynestől származik a fogalom) idővel magyarázó elemként, mondhatni evidenciaként beépült a tágabb és leginkább felkapott narratívákba is. Így egyre több bestsellerben már a robotok lettek a felelősök a középosztály elsorvadásáért, a növekvő társadalmi egyenlőtlenségekért, vagy a munkaerőpiac polarizálódásáért.
A robotikai apokalipszis természetesen kapóra jött azoknak is, akik mindig szeretnék eltemetni a kapitalizmust és minden kérdésnél a jövedelmek újraelosztásában találják meg a választ. Így a technológiai munkanélküliségre mi más is lehetne a gyógyír, mint a feltétel nélküli alapjövedelem. Ehhez természetesen források szükségesek, ezért kézenfekvőnek látszott a megoldás is: adóztassuk meg a robotokat, pontosabban a robotok tulajdonosait.
A szerző egy robotpincérrel (Saját ffelvétel)
Szerencsére az Európai Parlament nem fogadta el 2016-ban Mady Delvaux, luxemburgi szocialista képviselő javaslatait, sem arról, hogy a vállalatok vezessenek hivatalos nyilvántartást a robotokról, (ami a későbbi adóztatás egyik technikai feltétele), sem pedig arról, hogy a tagállamok vegyék fontolóra az általános alapjövedelem bevezetését. A képviselők talán megriadtak attól, hogy az EP előterjesztés hosszan idézte Isaac Asimov sci-fi író regényeit. Vagy attól, hogy még a robotikai apokalipszis olyan hírnökei is, mint például a nálunk a „Robotok kora” című könyvével ismert Martin Ford, vagy mint az automatizálást hosszabb távú trendekbe helyező Daniel Susskind legfrissebb könyvében az alapjövedelmet komoly feltételekhez kötnék (pl. továbbképzés vagy a közösségért végzett önkéntes tevékenység).
Természetesen, a járvánnyal nem kezdődött új időszámítás, és – kicsit angol nyelvű szójátékkal élve, – nem kell kicserélnünk C betűt az időszámítás origójánál, B.C., azaz before Covid-ra és A.C., vagyis after Covid-ra. Attól is messze vagyunk, hogy közvetlen érintkezésre épülő gazdaság (contact economy) helyett egycsapásra beköszönt a fizikai kapcsolatok nélküli gazdaság (contactless economy). Ha lesz is változás, sokkal valószínűbb egy kevert változat kialakulása (hybridtact economy).
Nyilvánvalóvá vált viszont, hogy a digitális technológia és az automatizáció nagyon sokat segít a világjárvány kezelésében, – kezdve a kontakt kutatástól a kórházakban takarító és fertőtlenítő robotokon át el egészen az RPA (Robotic Process Automation) rendszerekig, amelyek a fárasztó és rutin jellegű adminisztrációs munkától szabadítják meg a vállalatokat, – és még többet tehetnek majd a gazdaság újbóli talpra állításában. Úgy tűnik, hogy ezzel hirtelen megfordult az egyenlet: míg korábban – nagyon leegyszerűsítve – a jövő kérdését úgy fogalmazták meg, hogy munka vagy robotok, ma már sokkal inkább úgy hangzik a jövő alapképlete, hogy élet és robotok.
Reméljük, hogy ezzel a változással a robotikai apokalipszis narratíváját, és hozzá kapcsolódóan olyan javaslatokat, mint a feltétel nélküli alapjövedelem, csendben eltemethetjük. Az pedig már csak rajtunk múlik, hogy a jövőben az élet érdekében milyen lesz az emberek és a robotok együttműködése.
Borítókép: internationalbanker.
