2021 az oltás éve. 2020-as rémálom után végre megérkezett a vakcina, mint az egyedüli megoldás a helyzetünkre. De vajon biztosan mindenki számára ezt jelenti? A járvány okozta szorongás után fellélegzés, vagy pont egy újabb szorongásforrás?
Ám hogy a betegség megelőzését, a fertőzés elkerülését lehetővé tévő oltás önmaga is szorongáskeltővé válhat, az már egy érdekes társas- sőt társadalomlélektani folyamat eredménye.
Bizonyára mindannyian tapasztaljuk, amikor egy társaságban, munkahelyen, családon belül felötlik a kérdés, hogy “És te beadatod-e az oltást?”, sok esetben megfagyott légkör, feszültség követi. Számtalanszor hangzanak el szélsőséges vélemények összeesküvés-elméletekről, ezzel szemben mások térítőként próbálnak megnyerni mindenkit az oltásnak. A kettő között pedig megbújik a csendesebb többség, akik valahol a skála két végpontja között keresik a megoldást. Azonban az idő teltével ki kell alakítanunk az álláspontunkat. Ezt tükrözi a KSH által végzett statisztika is, amely szerint november végén a magyar lakosságnak csupán 15%-a mondott igent az oltásra, 28% volt bizonytalan, és 36% pedig nemmel válaszolt (21% nem kívánt válaszolni). Ehhez képest február közepére már a lakosság 40%-a adatná be az oltást, és az elutasítók száma 26%-ra csökkent, a bizonytalanok száma viszonylag stagnál (26%). Tehát egyre többen vállalják fel álláspontjukat, és lassanként az oltási hajlandóság is növekszik. Te is érzed már a nyomást?
Az oltás körüli bizonytalanság megértéséhez szükség van a tágabb kontextus figyelembe vételére, és a döntés körüli tényezők alapos vizsgálatára. Tekintsük át a kérdést az egyéntől haladva egészen egy szélesebb, társadalmi szintig.
A járványhelyzet lassan már egy éve fennáll hazánkban. A koronavírus okozta szorongás megjelenése tavaly márciusra tehető, amely a bizonytalanság fokozódásával egyre súlyosbodott. Ezen nem segítettek az őszi járványügyi adatok, amelyek a vírus fokozódó terjedését bizonyították. Mostanra ez a szorongás és a félelem párosult az elzártság, a korlátozások hosszúsága miatti feszültséggel, a szigorú intézkedések feloldása utáni türelmetlen várakozással. Ebben a felfokozott érzelmi állapotban érkezett meg a vakcina híre.
Ezen a ponton érdemes azonosítanunk a következő jelentős tényezőt: azt az információáradatot, amelyet “infodémiának” is említ a szakirodalom. A közösségi média elterjedésével kialakult a megosztások kultúrája, ellenőrzés nélkül oszthat meg bárki tartalmakat, függetlenül annak hitelességétől, igazságtartalmától. Felfokozott érzelmi állapotban az emberek pedig fogékonyabbak a hasonló érzelmi tónusú tartalmakra, így nagyobb térhez juthatnak olyan álhírek, amelyek pont ezeket az érzelmeket kihasználva manipulálják az olvasóközönséget.
Ráadásul olvasóként könnyen beleeshetünk az információs buborékok csapdájába. A közösségi média platformok könnyen beazonosítják előzetes kattintásaink alapján az érdeklődésünknek megfelelő tartalmakat, és egy idő után nem is találkozunk olyan cikkekkel, amelyek ellentétes álláspontot képviselnek, sőt könnyen sodródhatunk a szélsőségek irányába. Ezért fontos tudatos médiafogyasztókká válnunk, és megtanulni kiszűrni az álhíreket!
Vajon milyen szempontokat kövessünk az álhírek beazonosítására? A következő szempontok iránymutatásként szolgálhatnak: mennyire tényszerű, milyen az információ minősége, mennyire közvetít lényeges szakmai információt, illetve feltételezhető-e rossz szándék a hír mögött. Az oltással kapcsolatban felbukkant álhírek között vannak hasonlóságok, felkapott témák, amely különböző formában, de hasonló forgatókönyvvel jelennek meg. Például olyan szakemberek, akiket megfosztanak az engedélyüktől, és áldozat szerepbe helyezik magukat, vagy életmódguruk, akik azt hirdetik, hogy a helyes életmóddal minden betegség kiküszöbölhető, vallási fanatikusok, akik szerint az oltás Isten tervével ellentétes, nem beszélve a hatalmi játszmákról szóló elméletekről. Az álhírek egy része részinformációkkal dolgozik, elhallgatva fontos igazságokat. Ilyen például, mikor valaki az emberi szabadság korlátozását hangoztatja, kihagyva a tényt, hogy az egészségügyi helyzet követel ilyen intézkedéseket. Az álhírek népszerű témái az emberi jogok megsértése, az emberi szervezet természetes ellenálló képessége, hatalmi érdekek és összeesküvési elméletek. Jellemző a mintázat, hogy túlbecsülik az oltás kockázatait, miközben megfeledkeznek a betegség következményeiről. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva könnyen beazonosíthatjuk a megbízhatatlan híreket.
Mindezeken túl érdemes megemlíteni, hogy egyéb tényezők is állhatnak a szorongás és zavartság hátterében. Azok, akik a vakcina elutasítása mellett döntöttek, illetve még nem jutottak döntésre a kérdésben, elsődlegesen az oltás megbízhatóságában, hatékonyságában kételkednek. A betegség újdonsága, és a gyors fejlesztési folyamat fokozza a bizonytalanságukat. Nem beszélve arról, hogy a különböző vakcinákat eltérő eljárásokkal, más-más helyeken fejlesztették ki, így gyakori, hogy egyes emberek az egyik oltás felé bizalommal vannak, míg a másikat elvetik. A bizonytalanság oldására szükség van átlátható és hiteles kommunikációra! A hivatalos személyeknek világosan és érthetően szükséges beszélni az oltás előnyeiről és kockázatairól is. Sokan gondolhatjuk, hogy az álhírek ellensúlyozásaként jó döntés csak a pozitívumokról beszélni, kihagyva a lehetséges kockázatokat, kevésbé bíztató eredményeket.
Magyarországon a bizalom kiépítése kevésbé kiélezett helyzetben is nehéz feladat. Több felmérés is kimutatta, hogy az idegenek, a politikai hatalom és az intézmények iránti bizalom alacsonyabb mint az európai országok átlaga. Egy 2011-es kutatásban a lakosság 67 százaléka a magyarok nemzeti karaktervonásának inkább a bizalmatlanságot és segítségnyújtás hiányát tartotta, szemben a bizalommal. Ennek gyökerei a történelmünkben is felfedezhetők, hiszen évtizedeken át a fennmaradásért küzdöttünk. Ennek maradványaként társadalmunkban az érzelmeink között a félelem, remény, lelkesedés, szomorúság, csalódás és szenvedés együtt jelenik meg. Nem csoda, hogy egy bizonytalan helyzetben fokozottabban előkerül a bizalmatlanság és reménytelenség. Azonban ezt nem szükségszerű adottságként kezelnünk, hanem elkezdhetjük építeni a bizalom kultúráját! Különösen egy ilyen nehéz helyzetben, amely felelősségteljes döntéseket követel.
Összefoglaló következtetésként a szorongás teljesen érthető, hiszen egy feszültséggelteli időszak áll mögöttünk. Nem segít a helyzetünkön, hogy egy hatalmas információözön vesz minket körül, amelyből nehéz kiszűrni az igazságot. Emellett jelen van társadalmunkban az általános bizalmatlanság is, amely most különösen kiéleződött a hivatalos személyek felé. Pont ezért fontos, hogy józanok maradjunk! Szűrjük meg az információt, amit beengedünk, tanuljunk meg bízni egymásban, és hozzuk meg a döntést, amelyet a legbölcsebbnek látunk, és amelyben nyugalmat találunk!
Borítókép: houstonmethodist.org
