Egy, a rákos megbetegedések arányát és a csecsemőhalandóságot vizsgáló tanulmány szerint az Egyesült Államok iraki intervenciója mérgezőbb örökséget hagyott maga után, mint a hirosimai bombamerénylet.
Hirosima és Nagaszaki 1945-ös bombázása körülbelül 140 000 életet követelt. Az áldozatok többsége meghalt a detonációban, egy részük pedig a következő hetekben és hónapokban vesztette életét. A USA japán bombamerényletét követően a leukémiás megbetegedések aránya az atombomba támadáshoz legközelebb élők körében körülbelül 12-13 évvel az eset után (a sugárzás tetőzésekor) 660%-kal nőtt. Ezzel szemben Fallúdzsában 5-10 évvel az Egyesült Államok 2003-as iraki intervencióját követően a leukémiás betegek aránya 2200%-os növekedést mutatott. Az iraki orvosok az elmúlt években a rákos megbetegedések arányának, valamint a veleszületett rendellenességek (amit általában „születési rendellenességnek” neveznek) extrém növekedéséről kezdtek beszámolni.
A leukémia esetek gyarapodása mellett 1260%-os növekedést tapasztaltak a gyermekkori rákos megbetegedések arányát tekintve Fallúdzsában az Egyesült Államok 2003-as megszállását követően, valamint 740%-kal nőtt az agydaganatok száma.
A szegényített uránból (DU) származó lőszerek és más katonai jellegű szennyezések utóhatásairól gyanítják, hogy a veleszületett rendellenességek, rákos megbetegedések és egyéb betegségek számának meredek növekedését okozzák Irak területének nagy részén. Számos prominens orvos és tudós állítja, hogy a DU-szennyezettség összefügg az olyan betegségek közelmúltbeli megjelenésével is, amelyeket korábban Irakban nem tapasztaltak, mint például a különféle vese-, tüdő- és májbetegségek, valamint az immunrendszer teljes összeomlása. A DU-fertőzés összefügghet a leukémiás, vese- és vérszegénységi esetek meredek emelkedésével is, különösen a gyermekek körében, amelyeket számos iraki kormányzóságban jelentettek. Az iraki nők körében a vetélések és a koraszülések száma is drámai mértékben megnőtt, különösen azokon a területeken, ahol a nagyobb volumenű amerikai katonai műveletek zajlottak, mint például Fallúdzsában.
Az iraki kormány hivatalos statisztikái azt mutatják, hogy az első Öböl-háború 1991-es kitörése előtt Irakban 100 000 emberből 40 volt a rákos megbetegedések aránya. Ez a szám 1995-re 100 000 emberből 800-ra, 2005-ben pedig a kétszeresére, legalább 1600-ra növekedett. A jelenlegi becslések szerint e tendencia folytatódására lehet számítani, viszont bármennyire is megdöbbentőek ezek a statisztikák, a megfelelő dokumentáció, a kutatás és az esetekről szóló jelentés hiánya miatt a daganatos és egyéb megbetegedések tényleges aránya valószínűleg sokkal magasabb, mint amit ezek a számok mutatnak. A „Rák, a csecsemőhalandóság és a születési nemek aránya” című gyakran idézett epidemiológiai tanulmány több mint 700 fallúdzsai háztartásban végzett felmérést közöl részletesen. Ez a kutatás a daganatos betegségek és születési rendellenességek abnormálisan magas arányáról számol be. A tanulmány egyik szerzője, Chris Busby kémikus azt mondta, hogy Irakban „a genetikai károsodások valaha mért legmagasabb arányával szembesültek a vizsgált populációban”.
Dr. Mozghan Savabieasfahani toxikológus elmondta, hogy a Fallúdzsában végzett kutatások során egy súlyos problémára derült fény. Az iraki családok többsége ugyanis visszatért az amerikaiak által lebombázott otthonába. A romos épületek felújításánál olyan építőanyagokat is használtak, amelyeket uránnal szennyezett területekről mentettek ki. Az ilyen általánossá vált gyakorlatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a lakosság folyamatosan mérgező fémeknek van kitéve évekkel azután, hogy a lakóhelyeik elleni offenzívák véget értek. A toxikológus szerint a háborús övezetekben a fémszennyeződések bombákból és lövedékekből, valamint más robbanószerkezetekből származnak. Az Egyesült Államok fémeket, mindenekelőtt ólmot, uránt és higanyt használ a lőszerek gyártása során, és ezek mind hozzájárulnak születési és immunológiai rendellenességek és egyéb betegségek kialakulásához.
A szegényített uránból származó lőszerek sajátossága, hogy finom fémtartalmú porszemcséket, valamint DU-tartalmú részecskéket termelnek, amelyek megmaradnak a környezetben. Ezek a részecskék bejuthatnak a táplálékláncba, majd az emberi szervezetbe a szennyezett élelmiszereken keresztül. A mérgező részecskék a széllel együtt is a levegőbe kerülhetnek, és a lakosság belélegezheti őket. Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy Irak gyakori homok- és porviharoknak van kitéve. A mérgező anyagok folyamatos belélegzése bizonyítottan rákhoz vezethet, amit a lenyelt vagy belélegzett alfa-sugárzást kibocsátó részecskék idéznek elő.
Az urán által okozott DNS-mutációk természetesen szülőről gyermekre is átadhatók. Ezért határozottan kijelenthető, hogy az Egyesült Államok által vezetett 1990-1991-es és 2003-as Irak elleni háborúkból származó DU-szennyezés valószínűleg továbbra is tartós nemzeti egészségügyi válságot okoz az irakiak következő generációi számára. Az urán megmaradt nyomai Irakban hosszú távú környezeti veszélyt jelentenek, mivel több mint 4,5 milliárd évig radioaktívak maradnak.
Az Egyesült Államok 2003-as iraki beavatkozását azzal indokolták, hogy demokráciát hoznak a közel-keleti országba, és felszabadítják azt Szaddám Huszein rezsimjének zsarnoksága alól. Csaknem két évtizeddel az invázió után azonban egyértelmű, hogy az Egyesült Államoknak nem sikerült a demokráciát Irakba exportálnia. Helyette az ország azóta is politikai zűrzavartól, társadalmi nyugtalanságtól és gazdasági instabilitástól szenved. Az országot a korrupció, az intézményi gyengeség és a politikai polarizáció sújtja, a hatalomért és a forrásokért különböző, egymással sokszor súlyos konfliktusban álló frakciók versengenek. Az Egyesült Államok intervenciója nem tudott erős intézményeket felépíteni vagy a jogállamiságot megteremteni, valamint ígéreteikkel ellentétben a demokratikus értékeket előmozdítani sem voltak képesek. Emellett az amerikai fegyverek okozta egészségügyi következmények sem elhanyagolhatók, ugyanis ahogy már említettük, a szegényített uránt tartalmazó fegyverek használata következtében megnövekedett rákos megbetegedések és születési rendellenességek kiugró aránya az érintett területek társadalmi szerkezetére is pusztító hatást gyakorolt.
Végezetül azt sem szabad elfelejteni, hogy nem csak Irakban és más, az Egyesült Államok által megszállt országokban okoztak maradandó károsodást ezek a fegyverek, hanem az amerikai katonák között is jelentős pusztítást végeztek. Azon katonák, akik DU-fegyvereket használtak, különféle egészségügyi problémákról számoltak be, amelyekről úgy vélik, hogy a DU-nak való kitettségükhöz köthetők. A veteránok által jelentett tünetek közé tartoznak a légúti problémák, a bőrkiütések, a neurológiai tünetek és a rákos megbetegedések egyaránt. Ezzel kapcsolatban elmondható, hogy az Egyesült Államok hadserege intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy csökkentsék a katonákat és civileket fenyegető kockázatokat, de úgy tűnik, hogy az ügyben igazi előrelépést csak a DU-fegyverek teljes kivezetése hozhatna.