E trend ellenére nem valószínű, hogy a kínai jüan a közeljövőben leváltaná az amerikai dollárt és a kulcsvaluta szerepét tudna betölteni, de úgy néz ki jelen helyzetben, hogy az amerikai vezetés minden megtesz azért, hogy felgyorsítsa a dollár trónfosztását. Ennek az elhibázott amerikai politikának két szála van, az egyik a szankciókra épülő külpolitika, a másik – a külpolitikai meggondolásokról sem mentes – monetáris politika. Lássuk ezeket az elemeket egyesével!

A szankciós politika a „a legjobb politika” a dollár trónfosztására?

A szankciós politikára adott alternatívákat kereső válaszok száma megszaporodott a világban, de ez nem is meglepő, hiszen az ún. „szankciós politika” emlegetése nem egy kommunikációs fordulat, hanem számokkal jól alátámasztható trend. Mielőtt azonban erről szólunk néhány szót, érdemes kitérnünk azokra a példák, amelyek a dollár alternatívájának keresése miatt születtek:  

  • 2023 március végén a jüan az eurót is megelőzve a második legfontosabb tartalékvalutává vált Brazíliában. 
  • 2023 április vége óta Brazília elfogadja a jüant, mint fizetőeszközt a befektetések területén és a nemzetközi kereskedelemben is.  
  • Az ASEAN pénzügyminiszterek és jegybank elnökök szintén április elején tartott találkozóján a helyi valuták korábbinál nagyobb használatának lehetőségét vitatták meg és indonéz javaslatra a Visa és Mastercard rendszerektől való eltávolodás kérdését is áttekintették. 
  • Április elején a francia TotalEnergies lebonyolította az első jüanban nominált üzletét az állami tulajdonban lévő CNOOC-al (China National Offshore Oil Corporation).
  • Szaúd-Arábia 2023 eleje óta hivatalosan nyitott a nem dollár alapú olajüzletekre.
  • 2022-ben az USA szövetséges Izrael is felvette a jüant a tartalékvaluták közé.
  • Banglades és Oroszország megegyezett abban, hogy az ázsiai országban épülő atomerő ellenértékét Oroszországban jüanban fogja megkapni.
  • A jüan szerepe az orosz importban korábbi 4 százalékról (2021) 22 százalékra (2022) ugrott.
  • A 2025 októberében indított, kínai központú fizetési hálózat (China's Cross-Border Interbank Payment System) gyorsan növekvő népszerűségre tett szert. A jüan nemzetköziesedésének felgyorsulásával, 79 közvetlen és 1 287 közvetett résztvevője van a rendszernek, amely a 2023 februári adatok alapján 109 országot és régiót fedi le a világon.

Mint látható a felsorolás csak a jüannal kapcsolatos hírekre tér ki, nem tartalmazza azokat, amelyek az Oroszországra kivetett szankciókkal kapcsolatosak, úgy a listánk jóval hosszabb lenne. 

Tegyük egyértelművé a dollár továbbra is vonzóbb, hiszen teljesen szabadon átváltható, míg a jüan konvertibilitása korlátozott. Minden piaci szereplő alacsonyan szeretné tartani a tranzakciós költségeit, így a dollár választása még mindig költség és likviditás szempontjából a legjobb döntés, ugyanakkor a dollártól való menekülés inkább egy olyan külpolitikáról szól, amely szankciókra épül. Ráadásul a dollártól való elfordulást elősegítő politikai környezet úgy alakult ki, hogy a kínai jegybank is követett el hibákat az elmúlt időszakban. 

Bár a kínai jegybank jó anticiklikus képességekkel rendelkezik – hiszen 2005 és 2015 között sikeresen küzdött a beáramló „forró tőke” ellen, majd 2015 után megakadályozta a jüan kiáramlását – de a politikai cikkcakkok nem erősítették meg a külföldi befektetők bizalmát és nem segítette a jüan nemzetközi szerepének további erősödését. Négy évtized, nyitás és reform ellenére is a világ második legnagyobb gazdasága továbbra is relatíve zárt gazdaság.

E hibát azonban úgy tűnik felülírja az amerikai oldal szankciós politikájának elrettentő hatása. 2022-ben Joe Biden csaknem 2 500 szankciós döntést hozott, a Biden adminisztráció első évében „csak” 883 ilyen döntés volt. Érdemes visszatekinteni a korábbi elnökökre is, míg Barack Obama 552, George W. Bush 435 szankciós döntést hozott meg éves átlagban. Ugyanakkor a szankciós politika csapda, hiszen miután a szankciók miatt elforduló országok egyre növekvő mértékben nem dollárban kereskednek, a szankciók kivetésének hatékonysága egyre kisebb lesz. Erre a veszélyre figyelmeztetett az amerikai pénzügyminiszter, Janet Yellen, aki ezt mondta egy CNN-nek adott interjúban: „Fennáll az a veszély, hogy ha a dollárhoz köthető pénzügyi szankciókkal élünk, akkor ez idővel aláássa a dollár hegemóniáját.”

Egy elkövetkező szuverén adósságválság?

Az első olajválságot követő időszakot laza, keynesiánus jellegű monetáris politika követte az USA-ban, amely a gazdasági gondokkal küzdő feltörekvő piacokon egy eladósodási folyamat elindulását tette lehetővé. Ezzel szemben a második olajválság kialakulását követően a FED új elnöke, Paul Volcker gyorsan megtörte az inflációs spirált és az akkorra már működésben lévő inflációs pszichológiát, de a kamatszint jelentős megemelésével a korábban jelentős adósságokat felhalmozó országok jelentős részében pénzügyi válságot indított el, és ezekben többségében pénzügyi krachhoz és államcsődhöz vezetett. (1983 októberrére az IMF adatai szerint 40 ország késett adóssága törlesztésével, és 27 ország adósságáról tárgyaltak már.)

A jelenlegi helyet abban különbözik a 80-as válságtól, hogy a feltörekvő országok egy jelentős része tanult a korábbi csődtörténetekből és adósságszintjük alacsonyabb, mint a 70-es és 80-as években, ugyanakkor kereskedelmük döntő része továbbra is dollárban zajlik és ezen országok finanszírozását továbbra is meghatározza az amerikai FED által megadott alapkamat. 2023-ban az átlag FED alapkamatláb 4,58 százalék volt, ami jelentős ugrás a tavalyi átlag 1,68 százalékhoz képest, ugyanakkor tény az is, hogy ez még messze van a történelmi csúcstól, ami 1981-ben 16,38 százalék volt. Hozzá kell tenni, hogy a jelenleg adósságátütemezést igénylő országok száma is alacsonyabb, hiszen jelenleg „csak” 31 ország vesz részt az IMF adósságkönnyítő programjaiban.

Az talán az érzékelhető a fenti történetből, hogy az amerikai dollártól való elfordulás és a jüanhoz való menekülés története még messze nem ért véget, és inkább az elkövetett amerikai hibák eredménye, mint a kínai valuta sikertörténete, hiszen még a kínai oldalon is sokat lehetne tenni még a jüan nemzetköziesítésért. 

A felelősebb kamatpolitika, a „rule of law” amerikai betartása sokat segítene azon országokon, amelyek finanszírozása külső forrásokból történik. Ironikus módon a korábban amerikai segédlettel létrehozott nemzetközi pénzügyi rendszer szabályainak fenntartása, nem pedig áthágása – hiszen a szankciók külpolitika fegyverként való használata ennek számít – éppen az amerikai érdekek érvényesítését szolgálná hosszú távon és segítené a globalizáció fenntartását, amely egyúttal magyar érdek is.