A 2021. március 17-én tartott holland parlamenti választás volt az első nemzeti választás Európában a koronavírus járvány harmadik hulláma alatt. A győztes párttal kapcsolatban ezúttal nem sok kérdés merült fel: a 2010 óta hivatalban lévő liberális Mark Rutte pártja, a Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) jelentős előnnyel nyert, így várhatóan Rutte negyedik alkalommal is kormányt alakíthat.
Különös figyelem irányult a bevándorlásellenes Geert Wilders által vezetett Szabadságpárt (PVV) szereplésére, amely 2017-ben a második helyen végzett, a ciklus során viszont számos nehézséggel nézett szembe. Ezért számukra az számított a fő kérdésnek, hogy megőrizhetik-e egyedi profiljukat az ellenzéken belül az új, utóbbi években színre lépett szereplőkkel szemben. A PVV végül a legerősebb ellenzéki párt maradt, de jó pár kérdés még azért maradt a jövőt illetően.
Wilders útja a liberalizmustól a holland nacionalizmusig
Wilders egykor a legnagyobb liberális párt, a VVD parlamenti képviselője volt, amelyet jelenleg Mark Rutte miniszterelnök vezet. Egyike volt azon politikai szereplőknek, akik a 2002-es választáson politikai földrengést okozó, a kampány során meggyilkolt bevándorlásellenes politikus, Pim Fortuyn után keletkezett politikai űr betöltésére törekedtek.
Wilders Fortuyn egykori programjában foglaltaknál is határozottabb fellépést követelt az iszlámmal szemben, amivel gyorsan, jól azonosítható profilt épített fel. A 2006-os parlamenti választáson sikeresen szerepelt új pártjával, amelynek támogatottsága a következő években is nőtt. 2010 és 2012 között külső támogatásával kormányzott első alkalommal Mark Rutte. 2012-ben viszont Wilders kihátrált az újabb megszorító intézkedések mögül, amit előrehozott választás követett. Azon a választáson a PVV elveszítette korábbi szavazóinak harmadát és támogatottságát azóta sem tudta a 2010-es szintre hozni.
Geert Wilders (b) és Mark Rutte. Mindketten a VVD liberális pártban kezdték a politizálást. Fotó: ANP.
A holland politikai életet hosszú időn keresztül a vallási és társadalmi kötelékeken alapuló közösségek, az úgynevezett pillérek határozták meg. Az 1960-as évektől a pillérek fokozatos, majd az 1980-as évek végétől egyre gyorsabb ütemben zajló bomlása tapasztalható, amiben az átalakult társadalmi és gazdasági környezet, a megváltozott szocializációs minták és médiafogyasztási szokások egyaránt szerepet játszanak. Bár Wilders a liberális pillérből érkezett, egyre keményvonalasabb módon támadta az iszlámot, az EU-t és a politikai elitet, miközben gazdasági és szociális kérdésekben fokozatosan baloldali programra cserélte korábbi liberális nézeteit. Egyedi profilja biztosította számára, hogy a holland politikától korábban idegen, konfliktusos stílusa ellenére a PVV több mint egy évtizeden át a három legerősebb párt közé tartozzon.
Ideológiai és generációs küzdelem a jobboldalon
A 2015-ös migrációs hullám, a nyugat-európai terrortámadások, a Brexit alapjaiban változtatta meg a holland közélet hangulatát, amiben Wilders profilja kiválóan tudott érvényesülni. A 2017-es választáson ennek ellenére a PVV „csak” a második helyen végzett, amiben a párt szervezeti és anyagi korlátjai mellett az is jelentős szerepet játszott, hogy úgy tűnt a választók kiismerték és „megunták” Wilders stílusát, aki másfél évtized alatt csupán hangsúly tekintetében változott (pl. 2006-ban még 5 éves moratóriumot követelt új mecsetek és iszlám iskolák nyitására, 2012 óta valamennyi ilyen intézmény bezárását kívánja elérni).
A PVV a regionális választáson elveszítette mandátumainak harmadát, az EP-választáson elért 3,5 százalékos eredmény pedig azt jelentette, hogy csak az Egyesült Királyság kilépését követően felszabaduló képviselői helyek egy részének újra osztását követően jutott egyetlen EP mandátumhoz. Akkor úgy tűnt, hogy a szofisztikáltabb stílust alkalmazó, karakteresebb jobboldali gazdaság- és társadalompolitikát hirdető Baudet és pártja akár teljesen a partvonalra szoríthatja a PVV-t. A ciklus második felében azonban újabb fordulatok következtek.
2019 őszén régen látott létszámú és intenzitású gazdatüntetések robbantak ki, amelyek a nitrogén-oxid kibocsátással kapcsolatos szabályozási tervek ellen irányultak. Az agrárium és a vidékfejlesztés területe korábban teljesen hiányzott a PVV programjából és Wilders érdeklődési köréből is, aki a 2019-es év kudarcai során azonban felismerte, hogy pártja egyre komolyabb korlátokba ütközik a multikulturálissá váló nagyvárosokban és egyúttal arra is ráérzett, hogy a gazdák elégedetlenkedése révén egy olyan téma került a napirendre, aminek felkarolásával új témában ütközhet a kormánnyal és az Európai Unióval is.
Thierry Baudet (b) és Theo Hiddema, a Fórum a Demokráciáért alapítói. Fotó: volkskrant.nl
A koronavírus alatt Baudet pártjának belső feszültségei mérgesedtek el, ami ismét átrendezte az erőviszonyokat a holland ellenzéken belül. A hónapokon át zajló harc megviselte a pártot, 2020 végére elveszítette mindhárom EP-képviselőjét, 2019-ben mandátumhoz jutó 86 regionális képviselőjéből pedig csak 33 maradt. A távozók több pártot is alapítottak, amelyek közül kiemelkedett a 2020 decemberében alakult Helyes Válasz 2021 (JA21), amelynek vezetője, Joost Eerdmans egykor Fortuyn pártjának parlamenti képviselője volt. Az új jobboldali pártok megtörték Baudet lendületét, egyúttal számos korábbi PVV-szavazót ismét Wilders felé „löktek”.
A 2021-es választás eredményei és a holland jobboldali jövőjével kapcsolatos kérdések
A 2021. március 17-én tartott parlamenti választáson a holland jobboldal jelentősen átalakult. A 2019-ben tapasztalt nehézségek ellenére Wilders sikerként értékelheti, hogy megtartotta vezető pozícióját az ellenzéken és a jobboldalon belül. Azonban választási eredménye (a PVV 17 mandátumot szerzett a 150 fős képviselőházban) ismét elmaradt a közvélemény-kutatók becsléseitől és három mandátumot veszített 2017-hez viszonyítva. Baudet pártja ezzel ellentétben a közvélemény-kutatások eredményeinél jobban szerepelt, 8 mandátumot szerzett, ami a 2017-es szám négyszerese és különösen a 2020-as pártszakadás tükrében tekinthető komoly sikernek.
Az FvD-ből kiszakadó legerősebb párt a 3 mandátumot szerző JA21 lett. További új jobboldali szereplőként 1 képviselői helyet szerzett a 2019 őszén zajló gazdatüntetések hatására alakuló Paraszt Polgári Mozgalom (BBB) is. Ez az összetétel az előző ciklusnál népesebb, ugyanakkor jóval megosztottabb jobboldali ellenzéket jelenthet Rutte következő kormánya szempontjából és számos további kérdést vet fel.
Fontos kérdés a holland politikai jövőjére vonatkozóan, hogy miként alakul a kereszténydemokrata pártok kapcsolata a bevándorlásellenes és euroszkeptikus jobboldali politikusokkal. Egyelőre a politikai centrum felé orientálódó kereszténydemokrata pártok (CDA és CU), valamint a karakteres protestáns teológiai alapokon álló kis ellenzéki párt (SGP) is elzárkózik a nemzeti politikai szinten zajló együttműködéstől Wilders és Baudet esetében is.
A 2021-es választáson folytatódott a baloldali pártok térvesztése, különösen az iparosodott régiókban. A PVV továbbra is jelentős támogatottsággal rendelkezik az egykor nehéziparra specializálódott, évtizedek óta számos szociális és gazdasági problémával küzdő régiókban (pl. Limburg, Groningen, Drenthe), ahol elit- és bevándorlásellenes követelései, valamint baloldali gazdaságpolitikai programja sok szavazó számára bír vonzerővel. Kérdéses azonban, hogy egy esetlegesen Baudet személye által vezetett jobboldali blokk hogyan tudná továbbra is sikeresen mozgósítani ezeket a szavazókat.
A jobboldal számára a nagyvárosok (pl. Amszterdam, Utrecht) egyre nehezebb politikai tereppé válnak, lakosságuk ugyanis folyamatosan növekszik, amelyen belül egyre jelentősebb arányt képviselnek olyanok (pl. migrációs háttérrel rendelkezők, európai integráció haszonélvezői), akik nem a jobboldali pártok szavazói. Ennek a kihívásnak a kezelése az arányos választási rendszert alkalmazó Hollandiában megkerülhetetlen lesz, ha a jobboldali pártok kormányra szeretnének kerülni a jövőben.
Borítókép: newsbeezer.
