Kelet- és Közép-Európába, és rajta keresztül Nyugat-Európába jelenleg három rendszeren keresztül érkezik orosz gáz: az Északi Áramlat 1 vezeték, amely a kivitelezés alatt álló testvérével együtt a Balti-tenger fenekén érkezik Németországba, a Yamal vezeték, amely Belaruszon keresztül éri el az EU-t, valamint a Testvériség vezeték, amely Ukrajnán át szállítja a földgázt az Unióba. Ezek közül az utóbbi a legjelentősebb, mind hozamát, mind pedig geopolitikai fontosságát tekintve. A Testvériség évi 140 milliárd köbméteres kapacitással rendelkezik, azaz ennyi földgázt tud az orosz tundráról az európai piacra szállítani. Lényeges azonban, hogy a vezeték a maximális kapacitásánál kevesebbet szállít: az orosz és az ukrán állami gázvállalatok megállapodása szerint ez 2020-ban évi 65, 2021 és 2024 között pedig évi 40 millió köbméter földgázt jelent, amely számottevő visszaesés a 2019-es 84 millióhoz képest.
Kelet- és Közép-Európán áthaladó orosz gázvezetékek rendszere (Kép: Süddeutsche Zeitung)
Bár probléma, hogy a Testvériség néhol több mint fél évszázados vezetékei nincsenek jó állapotban, anyagilag nem biztos, hogy egy új gázvezeték megépítése jobban megérné. Figyelembe véve, hogy az Északi Áramlat 2 mindössze 55 millió köbméter éves kapacitással fog rendelkezni, logikus lépés lenne inkább felújítani az ukrán útvonalat az új vezeték építése helyett, főleg úgy, hogy mindez a becslések szerint 6 milliárd euróba kerülne szemben az Északi Áramlat 2, összesen 10 milliárd eurós számlájával.
A német motivációk alapjául az szolgál, hogy ha közvetlenül kapná az ország az orosz gázt, azzal egy jelentős bizonytalansági tényezőt iktatnának ki. Ez az érvelés egyébként nem alaptalan, érdemes gondolni a 2009-es orosz-ukrán gázvitára, amely során két hétig nem érkezett orosz gáz Ukrajnán keresztül az EU-ba, illetve a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus esetleges hatásai is a német döntéshozók szeme előtt lebeghetett a projekt engedélyezésekor. Németországnak pedig jelenleg nagyon is szüksége van a földgázra: cél a zöldenergiára való teljes átállás, azonban az ország leállt az atomenergiáról és folyamatosan kapcsolja le a szénerőműveit, a megújuló energiával való megfelelő ellátottság eléréséig pedig a gáz szolgáltatja a hídszerepet, hogy az ország addig se maradjon áram nélkül.
Viktor Janukovics rendszerének megdöntése óta Oroszország határozott célja, hogy ott gyengítse Ukrajnát, ahol tudja, hogy az ne legyen képes a saját lábára állni és csatlakozni a NATO-hoz és az EU-hoz. Amennyiben képes lenne az orosz gáz kikerülni Ukrajnát, az éves szinten 2-3 milliárd dollár mínuszt jelentene az ukrán államkincstár számára, ami még jobban padlóra küldené az amúgy is gyengélkedő ukrán gazdaságot. Ez hozzásegítheti Oroszországot, hogy könnyebben legyen képes újra megerősíteni a befolyását Ukrajnában, ami az Európai Unió és az Egyesült Államok 2014 óta folytatott euroatlanti csatlakozást támogató politikájának csődjét jelentené.
Az Északi Áramlat 2 üzembe helyezése két további negatív hatással is járna Közép-Kelet-Európára és Németországra egyaránt. Egyrészt a projekt megmérgezi az EU-n belüli kapcsolatokat is. Több EU-s állam, élükön Lengyelországgal határozottan ellenzi a projektet, főként az orosz befolyás növekedésétől tartva, valamint az Európai Bizottság sincsen elragadtatva tőle, bár érdemes megjegyezni, hogy korábban ők maguk adtak zöld utat neki.
Másrészt pedig fontos szempont, hogy a vezeték építését szorgalmazó érvek ellenére az egyáltalán nem járna sem gázimport-növekedéssel, sem diverzifikációval, sem pedig az energiabiztonság javulásával. Ennek oka az, hogy az Északi Áramlat 2 megépültével nem fog több orosz gáz érkezni az EU-ba, hanem a Testvériség helyett a Balti-tenger fenekén fog jönni ugyanaz a mennyiség. Ráadásul mivel így a két, egymás mellett fekvő Északi Áramlat vezetékein érkezik majd az orosz gáz 70%-a az EU-ba, sokkal kiszolgáltatottabb lesz a rendszer esetleges meghibásodások, katasztrófák vagy terrorcselekmények esetén.
Bár a vezetékeknek 2020-ra már üzembe kellett volna állniuk, hosszabb késlekedés után még csak most lép a projekt a végső fázisába, nemrég azonban teljes gőzzel indult újra a munka. Ezt látva Ukrajna és a többi Áramlat-ellenes ország az Amerikai Egyesült Államok új elnökéhez fordult segítségért. Washington értelemszerűen nem néz jó szemmel semmiféle orosz befolyásszerzési kísérletet Európában, és többször hangot adott már az Északi Áramlat 2-vel szembeni ellenérzéseinek – ez legutóbb a Fortuna nevű vezetéket lefektető orosz hajóra kivetett szankcióban mutatkozott meg.
A szankcióval sújtott Fortuna hajó (Kép: vessenfinder.com)
Meg nem erősített információk alapján továbbá a német kormány is alkut ajánlott Washingtonnak, miszerint amerikai cseppfolyósított földgáz fogadására alkalmas terminálokat építtetne, ha utóbbi nem gördít akadályt a kivitelezés elé.
Látható tehát, hogy Németországon és Oroszországon kívül igazából senkinek nem fűződik igazán érdeke az Északi Áramlat 2 megépítéséhez, sőt az EU geopolitikai érdekeit és céljait nézve kifejezetten káros hatásokkal is járhatna. Ezzel szemben a német kormány a német közvéleménnyel összhangban továbbra is támogatja az Északi Áramlat 2 kivitelezését. Angela Merkel német kancellár Alekszej Navalnij oroszországi letartóztatása után is úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nem áll fenn olyan körülmény, amely miatt ellenezné a projektet.
Ha ez az állítás valós lenne is, a geopolitikai hatások nagyon is jelentősek, és Németországnak, mint az EU gazdaságilag legerősebb államának felelőssége van abban, hogy ne valósítson meg olyan projekteket, amelyek veszélybe sodornák az Unió, mint közösség érdekeit.
Borítókép: euractiv.com
