Két hete robbant ki szomszédunkban a háború. Ez idő alatt több mint kétmillió ember hagyta el Ukrajna területét, ebből negyedmillióan a két és fél milliós Moldovát választották oltalomul. Nem csak a menekültáradat okoz problémát a másodszomszédunk számára, hanem a fehérorosz elnök által vázolt orosz invázió tervezete is. Aljakszandr Lukasenka egy térképen is illusztrálta nemzetbiztonsági tanácsának a tervezett ukrajnai hadműveleteket, de a térképen megfigyelhető egy Odesszából Moldova felé induló támadási irányvonal is. Nemcsak a már beindult, hanem az el nem kezdett támadások is szerepelnek a térképen, ilyen Odessza elfoglalása is, ami valószínűleg a tenger irányából, tengerészgyalogosok segítségével kerülne sor. Utána következne, mint folytatás a vörösre festett Transznisztria. Igaz, később a fehérorosz hatóságok cáfoltak, azt állítva, hogy hiba volt a térképen, de mindez a moldáv közvéleményt nem nyugtatta meg.

Ha van módunk alaposan megvizsgálni az említett belorusz térképet, észrevehetjük, hogy Kárpátalja, sőt nyugat Ukrajna sem tartozik a műveleti területek közé. Egyes vélemények szerint ezeket a területeket szándékosan menekülési folyosóként nyitva hagynák az oroszok az üldözöttek számára.

Ettől függetlenül sokan tartanak attól, hogy Moldova lehet Oroszország következő célpontja, amennyiben sikerül győztesen befejezni az ukrán háborút. Sok a hasonlóság is a két ország között, ami megalapozhatja a félelmet.

Pont harminc évvel ezelőtt, egy több hónapos háború után, 1992 nyarán önállósult Moldovának a keleti, a Dnyeszter folyó jobb oldalán elterülő részén Transznisztria, hivatalos nevén a Dnyeszter Menti Köztársaság. A békefenntartóként bevonult 14. orosz hadsereg 2500 katonája a mai napig ott állomásozik és a senki által el nem ismert országot az oroszbarát Vadim Krasnoselsky elnök vezeti. A moldávok attól tartank, hogy az ukrán példa mentén, Oroszország előbb elismeri az alig 300 ezer lakosú köztársaságot, majd beveszik egész Moldovát. Ezért Ukrajna és Grúzia után a múlt héten Moldova is a héten benyújtotta tagsági kérelmét az Európai Unióhoz. Erre válaszként függetlenségének elismerését, és a két ország viszonyának rendezését kérte Kisinyovtól a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság.

Natalia Gavrilita, Moldova miniszterelnöke azonban kijelentette, hogy Moldova nem fog hasonló kérelmet megfogalmazni a NATO-hoz. Az ország alkotmánya rögzíti a semlegességet, melyet egy friss felmérés szerint a lakoság többsége támogat is: „a megkérdezettek csaknem ötven százaléka nem szeretné, ha az ország elköteleződne biztonságpolitikai szempontból, tizenhat százalékuk Romániára számít, tizenegy százaléknyian pedig az Európai Unióra. A válaszadók alig hat százaléka tekint a NATO-ra bizalommal, s csupán négy százalékot tesz ki azok aránya, akik Oroszországra számítanak.”

A román sajtó is a moldvai eseményektől hangos. Bogdan Aurescu külügyminiszter március első napjaiban hangsúlyozta, hogy Románia "határozottan kiáll a Moldovai Köztársaság szuverenitásáért és területi integritásáért a nemzetközileg elismert határain belül". Több sajtóorgánum arról számolt be, hogy a 14. orosz hadsereg nagyszabású gyakorlatozásba kezdett Transznisztriában, Bender térségében. Moszkva szerint mintegy 100 katonai és harci eszköz vett részt a manőverekben, a közlemény szerint a gyakorlatokat már jóval korábban megtervezték. Az ukrán hadsereg hírszerző szolgálata a napokban jelentette be, hogy az orosz különleges alakulatok diverzióra készülnek saját, Dnyeszteren túli csapatai ellen Ukrajnát hibáztatva. Egy másik cikk arról számol be, hogy Romániától kevesebb mint 200 kilométerre állomásozik az az orosz katonai egység, amely egy bármely háborúban mozgósítható lenne. 

Vladimir Solonari moldovai származású, orosz és kelet-európai történelem szakos amerikai egyetemi tanár egy interjúban azt fejtegette, hogy ha Odessza az oroszok kezébe kerül, akkor a Moldovai Köztársaság is megbukhat. Véleménye szerint a háborúnak semmi értelme, Oroszország és Putyin nem nyerheti meg. A történész rámutatott, hogy egyesek szerint az orosz  vezérkar tábornokai egyáltalán nem örülnének még egy újabb frontvonalat nyitó háborúnak. Solonari reményét fejezte ki, hogy ha az elnök atomfegyvert akar használni, lesz, aki megállítsa. Lehetetlen jósolni, csak remélni lehet, hogy végül nem lesz harmadik világháború, de ebben nem lehetünk biztosak - állítja. Ha igaz, hogy Putyin a Szovjetunió régi határainak visszaállításának megszállottja, akkor Ukrajna után a balti államok, majd Grúzia következhet. Ha Putyin most olyan, mint Hitler a második világháború utolsó szakaszában, akkor a Baltikum lehet a célpontja az egyetemi tanár olvasatában. Így szerinte az Oroszországot ért gazdasági csapásnak olyan erősnek kell lennie, hogy a lakosság felébredhessen és megértse, milyen katasztrófa felé tart Oroszország. Úgy véli, van esély arra, hogy szankciókkal megdöntsék ezt a rezsimet. Áldozatok nélkül lehetetlen.

Ezek az áldozatok segíthetnek megakadályozni egy nukleáris háborút.

Románia és a Moldovai Köztársaság számára a háború elhúzódása nagyon nagy kockázatot jelent. Solonari az interjúban Románia dilemmáit is elemzi arra vonatkozóan, hogy milyen reakciók várhatók az országtól: nézze végig hogyan foglalják el Moldovát az orosz csapatok?  Hogy hogyan bombázzák Kisinyovot? Mielőtt ez megtörténne, Ukrajnáért kéne harcolni, mivel Ukrajna egész Európáért harcol? Úgy gondolja, ha az oroszok elindulnának, harc nélkül bejutnának Transznisztriába. Ha az oroszok elfoglalják egész Ukrajnát, miért ne foglalnák el a Moldovai Köztársaságot is? Találnak ürügyet, vagy egyszerűen belépnek minden ürügy nélkül? Mit tesz Románia ebben az esetben? Solonari nem hiszi, hogy Románia visszautasíthatná a moldovaiakat.

Szerinte Románia és Moldova egyesülése lenne a biztonsági garancia, mert így az utóbbi is az EU és a NATO tagjává válna.

Mindazonáltal a címben feltett kérdésen elgondolkodva kijelenthetjük azt, hogy kevés az esélye annak, hogy rövid határidőn belül Moldovát is megtámadja Oroszország, de ezt a lehetőséget sem lehet teljeséggel kizárni, mivel pár hete még azt is nehezen tudtuk elképzelni, hogy Magyarország közvetlen szomszédságában háború tör ki. Ha valóban harcok kezdődnének másodszomszédunknál, azt a román vezetés biztos nem nézné tétlenül, így a NATO is belekeveredne a polémiába. Már így is nagy nyomás alatt van Európa legszegényebb országa, mivel már több mint negyedmillió üldözött érkezett hozzájuk. Mindeközben az önálló moldáv államiság harminc éve alatt, több mint egymillió fővel csökkent lakossága, jelenleg évente legalább 35 ezer ember hagyja el hazáját. Az országnak komoly demográfiai hanyatlás közepette kell az Ukrajnából érkező menekültáradattal megbirkóznia, viszont hosszú távon profitálhat is a végleg letelepedőkből.