Az elmúlt hónapokban igencsak éles vita bontakozott ki a közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban. Azonnal adódott a kérdés: hihetünk-e a számoknak és ha igen melyik számoknak, hiszen a különbségek látványosak. Hihetünk-e a konkrét számokon túlmutató megállapításoknak, hogy például a vidékiek, a magas iskolai végzettségűek vagy éppen a fiatalok melyik politikai erő mögé sorakoznak fel? És hihetünk-e az elemzéseknek, ha azok ellentmondanak a tapasztalatainknak? Például, ahogy a minap az egyik ellenzéki lakossági fórumon a felszólaló politikus sok fiatalt látott a közönség között, miközben a körbe forgó kamera zömmel középkorú vagy még inkább idősebb arcokat mutatott. Erős kontraszt, ami persze lehet egyszeri alkalom, összevágott felvétel, deepfake stb. A kérdés azonban ettől függetlenül adódik: van-e alapja a kormánykritikus ifjúságképnek és okozhat-e kormányváltást az ifjúság 2026-ban? 

Négy évvel ezelőtt, az országgyűlési választásokhoz közeledve írtam arról, hogy miért érdemes visszafogottan viszonyulni azokhoz a kijelentésekhez, amelyek kormánykritikus ifjúságot és erre alapozva ellenzéki győzelmet jósolnak. A mából visszatekintve nyilvánvaló, hogy a jóslat második fele téves volt. Az első felével – azaz az ifjúság ellenzékiségével – kapcsolatban ugyanakkor a választásokat követően is találkozhattunk, sőt azóta egyre erősödnek ezek a hangok. Pont úgy, ahogy a 2022-es választás előtt is tapasztalhattuk. Bár a 2026-os választás sok tekintetben más lesz, mint a 2022-es, ugyanakkor az óvatosság jelen esetben is indokolt. Az alábbiakban igyekszem összefoglalni, hogy miért.

Hány fiatal szavazatra számíthatunk 2026-ban?

Kezdjük az alapvető számokkal: a 9,5 millió magyarból kb. 7,9 millió 18 éves vagy idősebb, azaz olyan, aki részt vehet a választásokon. Egy-egy választás alkalmával ugyanakkor nem az összes választópolgár megy el szavazni, nagyjából háromból két szavazásra jogosult járul valóban az urnák elé. A Nemzeti Választási Iroda részletesen közli ezeket az adatokat, amiből kiderül, hogy a 2022-es választás alkalmával a választópolgárok 69,6 százaléka élt választójogával, a 2024-es összevont Európai parlamenti és önkormányzati választáson kevesebb mint 60 százalékuk. A választói részvétel mértéke több tényezőtől is függ, meghatározza a település, az iskolázottság, de az életkor is. Jellemző, hogy a fiatalok kevésbé aktívak, kivéve az első választókat, akik számára a szavazás lehetősége egyfajta beavatás a felnőtt életbe.

30 éves kor alatti szavazókorú állampolgárból valamivel több mint 1,2 millió fő van az országban. Amennyiben a 2022-es választáshoz hasonló arányban és korosztályt tekintve is hasonló mértékben mennek el a fiatalok választani, nagyjából 800-850 ezer szavazattal számolhatunk, ami nem egyáltalán kevés. Kérdés, hogy el fognak-e ennyien menni szavazni, illetve ha igen melyik pártra adják majd le a szavazatukat?

Az első kérdésre a válasz az, hogy szinte biztosan nem mennek el az országos arány mértékének megfelelő arányban. Jelenleg nem látszik olyan aktivitást növelő erő, amely a szokásosnál nagyobb mértékben vonzaná őket az urnák elé. A politikai üzenetek szinte minden esetben dramatizálják a választások tétjét, miért érné most el a fiatalokat ez az üzenet jobban, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt? Ellenérvként biztosan sokan megfogalmazzák, hogy sok olyan esemény volt mostanában, ahol zömmel fiatalok politikai állásfoglalást tettek (lásd a nyári fesztiválok kormánykritikus rigmusait). Ez valóban így van, de ebből még nem következik nemzedéki lázadás. Ne vezessen minket félre a Palantír. Attól, hogy politikailag aktív fiatalokat látunk, akár tömegben, nem az ifjúságot, nem a 800 ezer szavazatot látjuk. Korábban is láttunk látványos, fiatalos jellegű politikai akciókat (Critical Mass, Hallgatói Hálózat, FreeSZFE stb.) ellenzéki fordulatot mégsem hozott a választásokon.

Amit azonban érdemes megfontolnunk: általánosan növekedett-e a politika iránti érdeklődés az ifjúságon belül, számíthatunk-e nagyobb részvételre? A korábbi trendek azt mutatták, hogy a fiatalok politika iránti érdeklődése tartósan alacsony maradt Magyarországon az elmúlt évtizedekben, ebbe hozott némi változást a koronavírus-járvány, amelynek eredményeképpen az érdeklődés enyhe növekedését láttuk. Fokozódhat-e az érdeklődés jövő tavaszig? Erre egyértelmű választ a jelenből lehetetlen adni, növelheti az aktivitást minden olyan ügy, ami közvetlenül a fiatalok mindennapjaira vonatkoztatható (van, aki emlékszik még az ún. internetadó elleni tüntetésre?). Az ilyen egyértelmű ügyeken kívül azonban a magasabb részvétel nem feltétlenül a kormányváltók táborát növeli, amit az elmúlt választások alkalmával láthattuk.

Mit mutat a pártszimpátia?

Itt is óva inteném magunkat, hogy következtetésünk kizárólag azon alapuljon, amit a Palantír mutat. Ez azt jelenti, hogy ne csak abból induljunk ki, amit a friss és szakmailag megalapozott közvélemény-kutatások mutatnak – amelyeknek minden ellenkező vélekedéssel szemben lehet hinni. Érdemes figyelembe venni a politikai szocializáció hatását, amely elsősorban a családból jön. A 2022-es parlamenti választást követő vizsgálatunk azt mutatta, hogy az első szavazatukat leadó fiatalok túlnyomó többsége arra a pártra és egyéni jelöltre szavazott, akire a szülei is. Habár a nemzedékek közötti feszültség jelenlétét a fiatalok nem tagadják, sőt. Ugyanakkor a szüleik értékeit a túlnyomó többségük elfogadja és politikai kérdésekben is egyetértenek a szüleikkel. Az általam ismert kutatások nem utalnak arra, hogy a családokon belül jelentősebb mértékben volna ma nemzedéki feszültség, mint volt négy vagy nyolc évvel ezelőtt.

Habár az igazi közvélemény-kutatások eredményei hitelesek, a fiatalok célcsoportjában nagyobb bizonytalanságot hordoznak. Ez abból fakad, hogy általában a fiatalabbakat nehezebb nem csak a politikai aktivitásra, hanem kutatási részvételre is rábírni. A reprezentatív mintavétel adatfelvételt követő súlyozási eljárás jellemzően a fiatalok célcsoportját érinti hátrányosan, azaz a fiatalok esetében szükséges nagy súlyokat alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a csoport véleményére kevesebb megfigyelés alapján becsülünk, ami a becslés minőségét ronthatja, így ezek nem a legjobb eszközök a fiatalok politikai aktivitásának és pártszimpátiájának megismerésére. Az olyan kifejezetten ifjúsági célcsoportban zajló adatfelvételek, mint amilyennel a nagymintás ifjúságkutatás dolgozik már alkalmasabbak erre, de ritkábban nyújtanak adatot a fiatalokról. Egészen pontosan négyévente. A korábbi kutatások rendre erőteljes kormánypárti többséget mutattak a nagymintás ifjúságkutatás célcsoportja, a 15–29 évesek esetében is. A legutóbbi nyilvános adat 2020-ból származik, akkor a választási részvételüket biztosnak mondók 45 százaléka szavazott volna a kormánypártokra és 34 százaléka az ellenzékre.

Mire figyeljünk a következő időszakban, ha nincs saját Palantírunk?

Amennyiben a jövő tavaszi választásokig jelentősebb, a politikai erőviszonyokat átalakító változás menne végbe az országban, azt éreznünk kellene. Az elmúlt évtizedekben azonban sokszor tanúi lehettünk, hogy a választási eredmények nem tükrözték az előzetes várakozásokat. Ennek összetett okai vannak, de talán a legfontosabb ok az, hogy a közvetlen tapasztalataink korlátozottak és a mediatizált környezetünk nem feltétlenül segít, sőt tovább torzíthatja az ismereteinket, mint egy Palantír, amely nem csak a jövőből rejt el képeket, hanem a jelent is csak részben mutatja meg. Sokszor magunk teszünk azért, hogy a teljes képet még véletlenül se lássuk, amikor velünk egyetértőkkel állunk csak szóba és messze elkerüljük azokat a hangokat, amelyek megkérdőjelezik helyzetértékélesünk alapjait. Ha tudatosan így teszünk és visszhangkamrába zárjuk magunkat ne lepődjünk meg, ha meglepődünk a választások másnapján.

A szelekció nem feltétlenül tudatos. Napjainkban a tájékozódásunk alapját az online média, azon belül a közösségi média jelenti, amit Magyarországon továbbra is a Facebook dominál, még a fiatalok körében is. Az algoritmusok által kínált tartalmak részben a beállított, részben a figyelt preferenciáink, részben a hirdetések szerint alakulnak. Fontos kérdés lesz a közeljövőben, hogy a Meta politikai tartalmakat korlátozó stratégiája milyen hatással bír majd a vélemények alakulására.

Mit tehetünk tehát, ha közelebb akarunk kerülni a reális helyzetképhez? Ne a pillanatnyi közvélemény-kutatási adatokat figyeljük, hanem a trendeket! Nem az számít elsősorban, hogy egy-egy politikai erő pillanatnyilag milyen népszerű, hanem az, hogy az elmúlt időszakban csökkent, növekedett, vagy stagnált a népszerűsége. Ne zárjuk magunkat szándékosan visszhangkamrába és törekedjünk arra, hogy mások se tegyék velünk! Igyekezzünk magunk is tapasztalati tudásra szert tenni és ne csak a mediatizált ismeretre építsünk! Ha azt olvassuk a közösségi médiában, hogy a településünkön rendkívüli dolog történt, ne egy másik oldalon ellenőrizzük, inkább magunk győződjünk meg arról mi történik! Ha meg arra vagyunk kíváncsiak, hogy a fiatalok vajon miképp gondolkodnak a politikáról, ne csak elemzéseket olvassunk, hanem beszélgessünk is velük!