Van-e jelentősége a meghívásnak?

A G20 (jelenleg G19, mivel Oroszországot az Ukrajna ellen indított katonai inváziója miatt kizárták a szervezetből) jelenleg a világ legnagyobb gazdaságainak csoportja, amelynek tagsága elsősorban a nagy nominális GDP-n és a globális gazdaságban betöltött szerepeken alapul. Emellett a G20-ak ma együttesen a globális GDP körülbelül 85%-át fedik le. Ugyanakkor a szervezettel kapcsolatban azt is érdemes megjegyezni, hogy mára nem feltétlenül tükrözi a világ országainak valódi gazdasági erejét. 

Hogy a Donald Trump által meginvitált két közép-ázsiai országot el tudjuk helyezni a világgazdaság rangsorának skáláján, azt legegyszerűbben az országok nominális GDP-jének nagyságával tudjuk megtenni. Kazahsztán jelenlegi nominális GDP-je körülbelül 300 milliárd dollár, amivel a világon körülbelül az 50. helyen áll a legnagyobb gazdaságokkal rendelkező országok rangsorában, míg Üzbegisztán nominális GDP-je nagyjából 137-140 milliárd dollár közé tehető, amivel Közép-Ázsia legnépesebb országa a 62. helyet foglalja el a legnagyobb nominális GDP-vel rendelkező országok rangsorában.

Mindazonáltal a kazah és üzbég elnök meginvitálásával kapcsolatban a Miami találkozóra nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a G20 egy fórum, nem pedig egy szerződéses testület. A találkozókon pedig a tagállamok kormányai – és a házigazda – mellett általában korlátozott számú meghívott „vendégország” is helyet kap az eseményen (átlagosan a házigazda hat-hét vendéget hív meg). Jelen esetben azonban Kazahsztán és Üzbegisztán meghívása a 2026 végén sorra kerülő találkozóra azt jelenti, hogy az országok elnökei fizikailag is ott foglalhatnak majd helyet a G20 államfői mellett. 

Kazahsztán Üzbegisztánnal ellentétben már két korábbi G20 csúcstalálkozóra ( a 2013-as szentpétervári csúcstalálkozóra és a 2016-os hangcsoui csúcstalálkozóra) is kapott meghívást. Az, hogy Oroszország és Kína is meghívta a kazah vezetőt (akkor még a korábbi elnök Nurszultan Nazarbajev vezette az országot) nem volt meglepő, tekintve Kazahsztán kapcsolatait Oroszországgal és a 2013-ban elindított kínai Övezet és út kezdeményezéssel, amely megerősítette a közép-ázsiai ország kapcsolatait Kínával. 

Mit akar Washington?

Donald Trump meghívója a Kazahsztán és Üzbegisztán számára a G20 csúcsra azt jelzi, hogy Washington számára mely országok (régiók) élveznek prioritást a külkapcsolatok területén (Itt érdemes megjegyezni, hogy házigazdák általában a vendégmeghívásokkal jelzik ugyanezt). A Miami csúcstalálkozó kapcsán érdekes lehet megjegyezni, hogy európai részről Lengyelország elnöke is kijelentette, hogy országa is szerepelni fog a G20-as vendéglistán (Lengyelország a világ 21. legnagyobb gazdaságával rendelkezik).

Ugyanakkor az Egyesült Államok Kazahsztán és Üzbegisztán iránti jelenlegi „érdeklődése” közvetlen anyagi alapon nyugszik. Mivel az Egyesült Államok szeretné újjáépíteni nukleáris üzemanyag-ellátási láncát (elmozdulva az orosz beszerzésektől) Kazahsztán és Üzbegisztán személyében megfelelő és olcsó alternatívára talált. Ezt támasztja alá az is, hogy az amerikai energiabiztonsági ügynökségek egyértelműen kijelentették, hogy az ország nukleáris fűtőanyagokkal történő ellátásának diverzifikálása már nemcsak biztonságpolitikai, hanem egyértelmű politikai célkitűzés is. Ezt jelzi az is, hogy az Egyesült Államokban 2024-ben importált kazah eredetű nukleáris-üzemanyagokanyagok már 24%-át tették ki, míg az üzbég eredetű nukleáris-üzemanyagokanyagok (az atomerőművekben energiát termelő anyag, leggyakrabban dúsított urán, amelyet kazettákba (üzemanyagrudakba) töltenek, és a reaktorban elégetnek, hogy a keletkező hőt villamos energiává alakítsák) körülbelül 9%-t. Washington számára e tekintetben pedig a Kazahsztánnal történő „szövetség” további strukturális előnye még a méret és a megbízhatóság. Asztana ugyanis továbbra is a világ vezető urántermelője. 2024-ben mintegy 23 270 tonna uránt termelt, a kazah kormány pedig már korábban jelezte Washington felé, hogy a kitermelésen túlmenően a nagyobb hozzáadott értékű üzemanyag-ciklusú tevékenység felé is érdeklődik.

Különböző nyilatkozatok és stratégiai mozgástér

A telefonhívások után Trump elnök az amerikai sajtó számára nyilvánosan kiemelte a közép-ázsiai vezetőkkel folytatott beszélgetéseinek jelentőségét és a G20-csúcstalálkozóra való meghívás tényét, ami mind az amerikai, mind a nyugati sajtóban visszahangra talált. Az asztanai és taskenti nyilatkozatok azonban nem emelték ki a csúcstalálkozóra történő meghívás tényét, hanem sokkal inkább a telefonhívásokat tekintették egyfajta kétoldalú és érdemi tárgyalásnak. A kazah és üzbég visszafogott nyilatkozatok oka pedig, hogy Kazahsztán és Üzbegisztán ilyen irányú megközelítése a G20-találkozóhoz jelentős külpolitikai mozgásteret hagy Asztana és Taskent számára is az Oroszországgal és Kínával fennálló gazdasági kapcsolatokban.

A G20-csúcstalálkozóra történő meghívása Kazahsztánnak és Üzbegisztánnak a közép-ázsiai országok növekvő globális jelentőségének egyik jele. Ugyanakkor ebben az esetben az eseményre történő meghívásuk (és valószínűsíthető részvételük a találkozón) szorosan kapcsolódik Trump személyéhez, ami rövidtávon előnyös lehet Asztana és Taskent számára, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy a jövőben is részt vehetnek majd a többi csúcstalálkozón, vagy, hogy a részvételük csak előnyökkel járhat. Ugyanis tekintettel a 2026 novemberére tervezett, nagy várakozásokkal kísért félidős amerikai választásokra 2026 decemberéig (a G20 találkozó időpontjára) Donald Trump akár radikálisan eltérő helyzetben is találhatja magát az amerikai Szenátusban, ami jelentős kihatással lehet a Trump-kormány jelenlegi külpolitikai irányvonalára. Emellett Trump számára Tokajev és Mirziyoyev kényelmes ellenpontok, dicsérő szavai éles kontrasztot alkotnak a hagyományos amerikai szövetségesek és partnerek keserű hangvételével. 

Mindazonáltal Trump elnök azon lépése, hogy meghívta Kazahsztánt és Üzbegisztánt a G20 csúcstalálkozóra az Egyesült Államok érdeklődését is jelzi a Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal való kereskedelmi és stratégiai együttműködés iránt, amelyek a közép-ázsiai országok energiaforrásaira, jelen esetben az urán tartalékokra irányulnak. Mivel nem tagállamok, így a G20 találkozóra történő meghívás sem Kazahsztán, sem Üzbegisztán számára nem volt különösebben releváns. Ami viszont már az lett az nem más, mint az amerikai elnök figyelme.