A németországi média véleménymeghatározó ága nem kedveli Magyarországot. A magyar demokráciát több, mint egy évtizede azzal vádolja, hogy valójában diktatúrát épít vagy már azt működteti, és idegenellenes. E vád gyökerei a rendszerváltozás első éveibe nyúlnak vissza. A diktatórikus Magyarország mai képe arra hivatott, hogy balliberális értelemben befolyásolja a németországi és az Európai Uniós ideológiai-pártpolitikai csatározásokat.
Az amerikai és NATO erők afganisztáni kivonulása és ezzel párhuzamosan az afgán kormány összeomlása a 2015-ben tapasztaltakhoz hasonlóan újra próbára teheti az Európai Unió és a migrációs tranzitrégió, a Nyugat-Balkán országait.
Törökországról elsősorban a migráció, Szíria, Ciprus, a tengerparti szállodák, vagy az emberi jogok kapcsán olvashatunk, ugyanakkor méltatlanul kevés szó esik az ország gazdasági erejéről, potenciáljáról.
2021. szeptember 5-én kialudt az olimpiai láng Tokióban, szimbolizálva a 2020-ról elhalasztott paralimpiai játékok végét, egyúttal lezárta azt az időszakot a japán főváros életében, ami július 23-án, az olimpiai megnyitóval kezdődött. Az olimpiai mozgalomra talán a hidegháború utolsó fázisában tapasztalt nagyhatalmi vetélkedés óta az újtípusú koronavírus által kirobbantott járvány jelentette a legsúlyosabb kihívást, aminek árnyékában 2021 tavaszán is sokan kételkedtek abban, hogy lehetséges-e az egy évvel korábban elhalasztott olimpia megtartása. Az olimpiára végül Japán kitartásának köszönhetően sor került, és érdemes visszatekinteni, milyen mérleg vonható a tokiói olimpia jelentőségéről, várható hatásairól és a magyar szereplésről.
Nem tudod még, hol töltsd a külföldi félévedet, és gondolkozol, hol érne a legkevésbé kultúrsokk? Németország jó választásnak bizonyul ebből a szempontból, hiszen a két kultúra közelsége számos ponton megnyilvánul.
A keresztény uniópártok zuhanórepülése a német szövetségi parlamenti választásokat küzdelemben, valamint a kancellárjelöltjük kétségbeesettségbe hajló helyzete az a – már azt széppé imádkozók körében sem vitatható – nagyobb összefüggés, amelyhez a múlt hétvégén a „Hallo Meinung” rovatban megjelent alábbi, szándékosan hétköznapi nyelvezetben megfogalmazott elemzésem.
A környezetvédelmi mozgalmak a klímaváltozás elleni küzdelemnek központi elemei, sőt történetük jóval korábbra nyúlik vissza, mint a modern klímapolitikáé. Pálya Hanna írása.
Miközben az amerikai – és vele párhuzamosan a szövetséges – kivonulás az összeomlás szélére juttatta Afganisztánt, Franciaország is radikálisan csökkenteni fogja harcoló erői létszámát a Száhelben. Mindezeknek súlyos következményei lesznek Európa biztonságára nézve.
Előző